Borkóstoló

Leáldozóban. Két éve egekig magasztalták mások, mi most jutottunk hozzá. Manapság akciózzák. Érezzük még a korábbi szuperlatívuszok megalapozottságát, de ma ez a bor életének lecsengését éli. Nem találjuk benne a korábbi tüzet, csak pislákoló parazsat. Illatában alkoholos, ugyanakkor valamilyen fás-füstös (én: sonka Zen: bableves) bukéja van. Jól megrágva érződik a komplexitása, ami viszont lenyelés után azonnal elenyész. Gyulának vajas, amivel egyet tudok érteni, mert nekem meg a bársonyos (Zen: selymes) jelző jutott eszembe. Sokkal több nem is kívánkozik ide, talán csak annyi még, hogy első ízre "édeskés", majd markánsan tanninos. Mindent összegezve: kifejezetten semleges hatású, ilyen formán drága bor. Szép álmokat!

A szó legrosszabb értelmében vett furcsa grafikával megáldott címke és a "Spar Reserve" minősítés nem akadályozott meg abban, hogy megkóstoljuk ezt a tételt. A dűlőszelektált nedű színe nem áll messze az abszolút fekete testtől, minden fényt elnyelő, áttetszetlen mélybíborban pompázik. Illata állatias, korát meghazudtolóan vad. A kifinomult hordóhasználat összetett és nagy bort eredményezett: itt csokoládé, ott kutyaszőr jelenik meg. Az illathoz szerintem nem társul ugyanez a nagyívű ízvilág, túlexponált a fajta könnyedségéhez viszonyítva. A többiek nem feltétlenül értenek egyet. Gábor szerint a bor testesebb és savasabb, mint amit a fajtától elvárnánk, azonban szerinte ez segítette a bort fiatalságának megőrzésében. Árát tekintve túlpozícionált. UI (G): Fontosnak tartom megjegyezni, hogy részemről az este legjobb tétele volt, de még azon túl is szép bornak gondolom - eltekintve a fajtától nagyban eltérő jellegétől.

Ajándék bor nekünk, borbarátoknak. Közös kóstolónk alkalma a torkos szombat és Endre születése napja. A pohárba töltés után Gábor dícsérte folyását a pohárban. Szép, olajos aranysárga. Illatára elsőre Gyula azt mondja, tokajis. Részemről kellemesnek, friss illatúnak érzem, később mazsolát vélek felfedezni. Endre szerint valóban enyhén botritiszes, de nem erőteljes. Később valami virágosat, mézeset érzünk testületileg (talán ez az, amit én frissnek tituláltam). Endre első korty után: "hú, ez tiszta Traubisoda!" Gábor szerint ásványos íze van, később valami mézeset fedez fel ő is. Gyula szerint szokatlan, virágos, édes, sherrys jegyekkel bír. Részemről nem érzem az ízét annyira karakteresnek, mint az illata után vártam - ezt végül mindannyian megállapítjuk. Erősnek érzem, amint ellenőrzöm az alkohol szintet ez alá is támasztható (lásd lejjebb). Első pillanatban szárazabb is, mint, amit az illata után vártam, de nem durván. Illata mellett az ízében én is érzem az enyhén virágos ...

Olcsó bor - akciósan! Ez ám a nagy kihívás: ennyiért (599,-) mit lehet kapni? A Liszt Pincészet persze nem a hatalmas tételeiről közismert, de tapasztalataim szerint a maga 1000 alatti kategóriájában kielégítő eredményeket mutat. Ebben az esetben is erősíti ezt a meggyőződést a pincészet, ugyanis dömping-szerű árazását felülmúlja a minősége. A 2008-as rozék eddigi tapasztalatai alapján ismerősen köszön vissza a kesernyés lecsengés, ami szerencsére egészen rövid, utóízében már nem is érezni. Igaz, mást sem nagyon (se jó, se rossz). Illata és zamata kiegyensúlyozott, egymással is harmóniában vannak. Nem ígér többet szaglás alapján, és nem is lep meg a kóstolást követően. Savasságát nem tudom hová tenni: vagy enyhe szénsav adja a gerincét, vagy ez a tényező is idomul az említett egységes hangoláshoz. Összességében gyümölcsös, illatos, ugyanakkor nem erőszakos, ezért ügyesen hangolt tömegcikk. Kategóriájában mindenképpen best-buy. Ami lehúzza, és talán általában véve elriasztja a kíván...

A néhai szemelt rizling reinkarnációját már jó ideje szerettem volna újra megkóstolni, kiváltképp a közelmúlt rajnai-mániám okán. Amikor annak idején - a 2000-es évek hajnalán - megjelent a piacon, számomra revelációként hatott egyedi és sokszínű aromájával, amelyet vélhetően a badacsonyi gazdáktól "szemezett" minőségi alapanyagok felvásárlása révén ért el. Nem is emlékszem pontosan, de az első találkozás talán a Szent Orbán Borházban történt, annak minden földrajzi és gasztronómiai szépségével erősítve. Később aztán visszaesett a kiugró minőség, ezért hosszú évekig nem próbálkoztam. Na de most: Az olasz és rajnai házasításból készített tétel színe halványabb az emlékeimben fellelhetőnél, de talán általában a rizlingeknél is. A fénye viszont feltűnően tiszta, kristályos! Most nem írok többet, mert tegnap csak kétszer másfél decit kóstoltam, a mai befejezést követően jelentkezem... (vákuumzárral konzerválva, a hűtőben) Folytatás: Előző jegyzeteimet kiegészítve annyit tudnék ho...

A korábban kezdett bemutató folytatódik. A portugízer-mérkőzést megelőzően, bemelegítésként kóstoltuk a sokadik tavalyi/idei rozét. Meglehetősen vegyes érzelmeket keltett - alfától az omegáig. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy egyikünk majdnem "kivégezte", másikunk csak hümmögött, a harmadik pedig próbálta a védelmébe venni. Enyhén vöröses színnel kezdett, dús illattal folytatta, aztán a szájban szurkáló szénsavak következtek, amelyeket a kimagaslóan intenzív-édeskés zamat nyomott el, végül rövid kesernyét hagyó lecsengést zárta az érzékelést. Ebben mindaz benne van, amire a bevezetésben utaltam, és ha a érzelmek árnyalatait közös nevezőre hozom (némi képzavarral élve), akkor meg is kapom az eredményt, amely talán jellemzi is a bort: Érdekes, hogy elvileg - majdnem - mindegyik rész-tulajdonsága pozitív, mégsem áll össze egy kellemes egésszé. Emiatt, az aktuális rozé-skálánkon nem üti meg a közepes minősítést sem.

A versenyzők: Eredmények: Haraszti Portugieser 2007 Az első körbekóstolás, majd a két másik tétel azonnal érezhető sajátságos zamatainak lecsengése után, ezt nevezném (G) a leginkább kiegyensúlyozottnak. Haraszti bora nálam (E) csak a vonatkoztatási alap szerepét tölthette be, ezzel nem akarom kisebbíteni, hiszen nincs sok fix pont a világunkban. Semmi kivetnivalót nem találtam benne, sőt semlegessége (értsd: különlegesség nélküli) okán ezt jobban el tudom képzelni alapbornak a hétköznapokra, már, ha valakinek szüksége van ilyenre. Első körben nekem (Gy) közönségesnek tűnt a vetélytársakhoz képest, de később megkedveltem. Semmi deviancia nincs benne, amelyet első körben kissé sterilnek fogtam fel, de később kiderült, hogy ennek a bornak éppen ez a lényege: összhang. Kiss Gábor Portugieser 2008 Az újdoság varázsa kétségtelenül jelen van, annak minden pozitívumával. A 2008-as Kiss külön kategória – mert 2008-as. Nagyon üde, nagyon friss. Olyannyira, hogy nemcsak a többi társaságában, han...