Borkóstoló

Idén kóstoltunk néhány Portugieser t, de sajnos az Ebner pince kimaradt a sorból, így amikor rátaláltam erre a tételre az általam nagyra becsült borásztól, igazán megörültem, mert lassan megjelennek az új borok, a 2007-es szériát pedig még végig sem kóstoltuk (nem mintha ez fizikailag lehetséges lenne, de a törekvés megvan). Némileg befolyásolja az évjárat Portugieser-tesztjét, hogy a többit uszkve fél éve vettük nyelvünkre, ez pedig addig csak pihent. Hogy jót tett-e neki a pihenés, azt már nem tudjuk meg. De nézzük a kis alanyunkat! Az elegánsan formált csavarzár kifejezetten jól áll neki, egyébként is megkedveltem ezt a zárási módot, mert mi türelmetlen borivók könnyebben hozzájutunk a palackba zárt szellemhez általa. Pohárba töltve sokkoló ribizli színe egy csipet lilával párosul. Kissé áttetsző, mégis komoly benyomást kelt, lenyűgöző. Frissességét jelzi, hogy egy-egy apró buborék töri át a felületi feszültséget. Illata meglepően újbor-hatású, a meggy és a szamóca mögött cserzőanya...

Habár a nyárnak már nyoma sincs, két üde bort választottam némi tapas és egy baráti vidám este kísérőjéül. Mindkettő a Balatonfüred-Csopaki borvidékről származik, mindkettő csavarzáras és az ízvilágaik is kísértetiesen hasonlóak. A pincék elvileg különböznek, de összefonódásukról árulkodik, hogy mindkét palackon szerepel Fodor Béla neve. Gellavilla Balatonszőlősi Olaszrizling 2007: A tavalyról ismert üde ivólé a nyár és a fesztiválok hangulatát idézi. Jól behűtve a kóstolgatástól kezdve a mennyiségi szomjoltásig, szódával vagy tisztán a legjobb üdítőital, és nem utolsó sorban egy remek bor. Rettenetesen itatja magát, észre sem veszi az ember, hogy elfogyott. Elfogyott. Béla és Bandi Rozé 2007: Az impozáns traktoros címke a maga paraszt-retro hangulatával már első pillantásra szívembe lopta magát. A traktor fölötti Balatonszőlős felirattal ellentétben a hátoldalon a Balatonudvari megjelölés szerepel, amely némileg ellentmondásos. A bor Kékfrankos szőlőből készült, színe nem túl erőtelje...

Dekantáltuk. Már első szaglásra és ízlelésre is meggy- és szilvalekvár aromák mutatkoznak. Gyulának fűszeres benyomásai is voltak az illatában. A fajtajellegnél talán kevésbé csersavas, inkább pinós - Endre szerint nőies. Második töltésre többen az éretlen, de fekete szerdret emlegetik: "Az egész bor új ruhába öltözött." Érezni az erősebb alkoholosságot, viszont azt, hogy 15%-os azt nem. Endre szerint vezessük be az ár feltüntetését is a bemutató során, mert történeti visszatekintés esetén fontos információ lehet ez is. 2008 májusában ez a tétel cca. 8000 magyar forintot kóstált.

Érdekes módon a 2007-es tétel nem szerepel a borász saját honlapján. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy valóban ebből az évjáratból való-e a kóstolt (elfogyasztott) se-nem-rosé-se-nem-vörös. Mindenesetre, ha az ellenkezője derülne ki, jelezni fogom, addig maradjunk az aktuálisan legfrissebb évjáratnál. Színében málnaszörp-szerű árnyalat, illatában is gyümölcsös, de inkább meggy. Az íze már sokkal közelebb áll a vöröshöz, mint a roséhoz. Itt is kellemes, gyümölcsös aromák, a típushoz illő savakkal - ha nem látnám a színét, talán vörösnek mondanám, de mégsem annyira markáns, mint akár egy portugieser. Összességében szép, kerek, formás bor, tökéletes nyári "időtöltés", akár étkezés kísérőjeként, akár önmagában. Szívesen ajánlom - ha látjátok valahol, szóljatok!

A nyár elején megrendezett Badacsonyi Borfesztiválon nem jutottunk el Szászi Endre standjáig, de művelt szaktársaink dícsérő szókkal illették őket. Ezen felbuzdulva, a környéken járva személyesen meglátogattuk a hegymagasi vendégfogadót, ahol meglepően széles és sokszínű szortimentet találtunk. Ugyan csak vásárolni szerettünk volna, mégis egy rögtönzött kóstoló lett belőle, mert a bőség zavarában valahogy választani kellett. Utólag nem is bánom, hogy így alakult. Nagyságrendileg 6-8 fajtát ízletünk, de még így is csak a felét a teljes skálának. Ebből számomra egyértelműen a következő két tétel látszott bemutatásra érdemesnek, úgyhogy hoztam is a díszes társaságnak. 2008. november 14. Megtaláltuk a kóstoláskor készült jegyzeteket (szó szerinti idézet): Szent György-hegyi Olaszrizling 2006 Öreges, friss, öreges. Fahordónak gondolnám, de a helyiek szerint acéltartályos. Nem hiszem. Öreges. Később: komoly rizling. Egész jó. Később: ez jó! Elfogyott. Zen: Öreges. Majdnem tokajis. Nem rossz,...

A többiek olcsó bor élményén felbuzdulva én is vettem egy rozét 600-ért (nagyapámtól még hallottam ezt a szállóigét, hogy: Végeztem. 600!) Rég lehetett, amikor ez a mondat "általános" volt, a Forint van olyan gyenge, hogy ez a 600-as bor joggal lehetett rossz. Az is volt. Csupán a színe felelt meg az elvárásoknak (azért az sem az általam legszebbnek tartott Tiffán rozé szín). A történet egy másik borról szól. Mivel azt mégsem mondhattam egy rossz eredmény után, hogy hagyjuk az ezer alattiakat másnak, ezért tettem még egy próbát, s talán, mert egy újabb rossz hatszázas után már morcos lettem volna, hogy a kidobott 1200Ft-ért választhattam volna egy biztosan jó bort is, a választásom egy 300Ft-osra esett (10Ft az üvegért abból még vissza is jár). A színe, az illata is elfogadható, ami ennyi pénzért egy jó jelző. Az íze nagyon megtetszett, kellően frissnek találtam, kicsit állatiasnak, nyersnek. Az elmúlt hétvégén összejöttünk Gáboréknál, vettem ez alkalomból egy újabb palackot ...

A macskás bor on felbuzdulva valami frisset, nyárit kerestem ebben a hőgutában. Jött velem szemben egy "Ostoros Rozé 2007" feliratú üveg, sok plecsnivel. Egyből elgondolkoztam, hogy ez tán ugyanaz, amiben nagy élményünk volt nemrég , csak kapott néhány díjat és ki tudja milyen vásárlásösztönzési célzattal kicserélték a nem túl előnyös szabvány-Ostoros vinyettát egy igazi giccsre, amelyet egy gyengébb dísztávirat még akár meg is irigyelhetne, de egy borra ilyet tenni a szentségtöréssel határos. De félre a külsőségektől, ha jó a bor, felőlem lehet rajta Mikiegér is. Behűtés után elolvastam a hátoldalát, amin a Merlot - Pinot Noir fajtákat tüntették fel. Nem ugyanaz tehát, mint a szeretett Kékfrankos rozénk. Nem gond, annál izgalmasabb, kóstoljuk! Némi szénsav kilök a pohárból egy kevés illatot, de általában véve semleges, kissé jellegtelen. Lehet, hogy túlhűtöttem, mert miután felmelegedett, kicsit többet mutatott magából: gyümölcsös, átlagos rozé illat, nem a csömör-frutti...