Ostoros Merlot Kékfrankos rozé 2007

A macskás boron felbuzdulva valami frisset, nyárit kerestem ebben a hőgutában. Jött velem szemben egy "Ostoros Rozé 2007" feliratú üveg, sok plecsnivel. Egyből elgondolkoztam, hogy ez tán ugyanaz, amiben nagy élményünk volt nemrég, csak kapott néhány díjat és ki tudja milyen vásárlásösztönzési célzattal kicserélték a nem túl előnyös szabvány-Ostoros vinyettát egy igazi giccsre, amelyet egy gyengébb dísztávirat még akár meg is irigyelhetne, de egy borra ilyet tenni a szentségtöréssel határos. De félre a külsőségektől, ha jó a bor, felőlem lehet rajta Mikiegér is.

Behűtés után elolvastam a hátoldalát, amin a Merlot - Pinot Noir fajtákat tüntették fel. Nem ugyanaz tehát, mint a szeretett Kékfrankos rozénk. Nem gond, annál izgalmasabb, kóstoljuk!

Némi szénsav kilök a pohárból egy kevés illatot, de általában véve semleges, kissé jellegtelen. Lehet, hogy túlhűtöttem, mert miután felmelegedett, kicsit többet mutatott magából: gyümölcsös, átlagos rozé illat, nem a csömör-frutti, akár jó is lehet. Belekortyolva szénsav és a háttérben ribizli jött elő, azonban erre, mint egy üllő, ránehezedett valami kesernyés hatalom, ami részemről jóformán élvezhetetlenné tette a bort. Vagy csak nem erre vártam? Lehet, hogy jó ez, de ha rozé és nyár, akkor legyen friss és üdítő. Ez semmiképpen nem az.

...kicsit később: erős fantáziával megpróbálom sillernek inni, hátha annak beválik. A színe nem az, az illata sem, belekortyolva pedig a szénsav nem engedi eként élvezni ezt a bort. Ha a testes keserűség mellett lenne valami markánsabb íz, ami indokolná ezt az utóízt, az segíthetne rajta. Sajnos marad ott ahol van: alap-közép rozé a gyengébbek közül.