Ostoros Egri Kékfrankos Rosé 2007
A mai napon Gyula arra késztetett a blogszaporító szorgalmával, hogy szedjem össze magam mint társszerző. Az elmúlt hetekben akadt egy-két említést érdemlő próba, amelyeket érdemes megörökíteni, úgyhogy igyekszem egy kis képanyagot és a gondolataimat összegyüjteni a köz érdekében.
A címben említett tétel számomra a 2007-2008-as szezon egyik nagy felfedezése volt, mert a dömping-szerű árazásnál messze magasabb minőséget ad. Talán a legjobb "idei" rosét ismertem meg benne; illatában friss gyümölcsösség (leginkább málnára emlékszem, de majd visszakóstolom még), ízében enyhe tutti-frutti, némi szénsav, és stabil savak. Mindezek kellemes egységbe olvadva teszik azzá, amely különösen ajánlottá avatja. Meglepetésképpen azzal is erősítette a megítélést, hogy kb. egy pohárnyi mennyiség, egy bő órás pihenés és szobahőmérsékletre melegedés után ugyanolyan zamatokat adott vissza (vagy tán még erősebbeket).
A címben említett tétel számomra a 2007-2008-as szezon egyik nagy felfedezése volt, mert a dömping-szerű árazásnál messze magasabb minőséget ad. Talán a legjobb "idei" rosét ismertem meg benne; illatában friss gyümölcsösség (leginkább málnára emlékszem, de majd visszakóstolom még), ízében enyhe tutti-frutti, némi szénsav, és stabil savak. Mindezek kellemes egységbe olvadva teszik azzá, amely különösen ajánlottá avatja. Meglepetésképpen azzal is erősítette a megítélést, hogy kb. egy pohárnyi mennyiség, egy bő órás pihenés és szobahőmérsékletre melegedés után ugyanolyan zamatokat adott vissza (vagy tán még erősebbeket).
Megerősíthetem Gábor állítását. Ez a rozé a 2007-esek egyik (ha nem a) legjobbika. Ropogós, üde, kissé szénsavas nedű odaadó savakkal. Nem tolakodó a fruti. Kóstoljuk vissza!
VálaszTörlésGáborral egy bolt bor osztályán (hol máshol...) nézelődtünk, amikor a kosaramba tettem ezt a palackot, abban a hiszemben, hogy a dícsért "borzas" 2008-as verziója jött ki. Megkóstoltam és el is kezdtem írni a bejegyzésemet róla, amikor a hátsó címkén rátaláltam az évjáratra: 2007. Kicsit sajnálom a baklövést, de legalább visszakóstolom. Újborként szemlélve azt gondoltam, hogy nem olyan átütő, mint az elődje, hasonló, de minden bizonnyal gyengébb évjárat. Most, hogy tudom, ugyanazt a bort kóstolom, csak dícsérni tudom a tételt: egy-másfél év alatt természetesen veszített az értékéből, de még mindig élvezhető, egyes fiatalabb rozék megirigyelhetnék.
VálaszTörlésVárom a 2008-ast!