Duna-melléki Kékfrankos Rozé 2007.

A többiek olcsó bor élményén felbuzdulva én is vettem egy rozét 600-ért (nagyapámtól még hallottam ezt a szállóigét, hogy: Végeztem. 600!) Rég lehetett, amikor ez a mondat "általános" volt, a Forint van olyan gyenge, hogy ez a 600-as bor joggal lehetett rossz. Az is volt. Csupán a színe felelt meg az elvárásoknak (azért az sem az általam legszebbnek tartott Tiffán rozé szín).

A történet egy másik borról szól. Mivel azt mégsem mondhattam egy rossz eredmény után, hogy hagyjuk az ezer alattiakat másnak, ezért tettem még egy próbát, s talán, mert egy újabb rossz hatszázas után már morcos lettem volna, hogy a kidobott 1200Ft-ért választhattam volna egy biztosan jó bort is, a választásom egy 300Ft-osra esett (10Ft az üvegért abból még vissza is jár).

A színe, az illata is elfogadható, ami ennyi pénzért egy jó jelző. Az íze nagyon megtetszett, kellően frissnek találtam, kicsit állatiasnak, nyersnek. Az elmúlt hétvégén összejöttünk Gáboréknál, vettem ez alkalomból egy újabb palackot és elsőre érezte mindenki a hordó illatát, ízét, ami minimum meglepő egy rozétól (Zenina: szar). Gábor és én, mi sznobok (hiszen jó kell legyen, ha ennyi sok pénzt áldoztam rá) azért értékelhetőnek találtuk, de a borász indíttatását csak találgatjuk. Talán a reduktivitást elutasítóknak készült.?

Nem hagy nyugodni, hogy mást éreztem az első palacknál, de már sosem tudom meg, hogy hol hibáztam. Tény, hogy az elsőt márciusban, a másodikat júniusban palackozták.