Borsor csigavonalban

Húsvét hétfőn családi látogatás keretében érkeztünk a badacsonyi borrégió szélére. Ha már arra jártunk, akkor átnéztünk a szomszédba Váli Péter és családja birtokára egy információért és persze egy kis kóstolásért (mivel Gábor vezetett, így én lettem a meós). Péter fantasztikus vendéglátó, látszik, hogy szereti amit csinál. A birtok gyönyörű helyen fekszik, aki teheti egyszer látogasson el a Kisörshegyre. Borbarátainkra is gondolva végül hat palackkal térhettünk haza. Ezúton is köszönjük szépen a borász szívességét!

A sor összeállításánál a fajtákat vettük alapul (bár felötlött, hogy a címkék színei alapján kéne :D becsszó nem én voltam, még ha csajos is az ötlet!), lehet, hogy az évjáratot is mérlegelni kellett volna, de végül is, jó volt ez így.

1. Budai zöld 2010. (zöld címke, alk. 11,2%)

Finom, friss, ropogós, savanykás, határozottan nyárias bor került elsőnek a poharunkba. Könnyű testű, enyhe kesernyét visel magán a lecsengésben. Nem túl bonyolult és ez benne a jó. Búza-sörös savanykát mondanak rá a fiúk. A második körben előkerül a szörpkészítés folyamatának elején járó bodzavirág a jelzők közé, illetve még: kapor, dús, ásvány, só, lufigumi, "hoppá!". Szerintem nagyon kellemes üdítő lesz kánikulában.

2. Olaszrizling 2009. (sötét sárga címke, alk. 12,5%)

Ehhez a borhoz szép emlékek fűznek, a 2010-es Wekerlei Borút látogatóinak is nagy kedvence volt. Töltéskor is láthatóan az előző tételnél jóval tartalmasabb. Illatában dohány, erdei gomba. Lassan nyílik, a fiúknak kifigyel a rezeda (majd egyszer mutatok már nekik egyet). Van valami mézes jellege. A lecsengés itt is kesernyés, nekem a rukkola ugrik be róla. Mivel én a friss borokat jobban kedvelem olyan is megfordul a fejemben, hogy ez a bor már túl van a csúcson, de ezt csak lábujjhegyen. Második körben két jelzőt jegyeztem csupán: korosodó és gyantás. Most nem tudtunk vele mit kezdeni.

3. Kéknyelű 2009. (kék címke, alk. 12,5%)

Egészen halovány színű, eleinte virágos illatú, majd füstös, cserzett bőrös aromákat kínáló bor. Illata alapján inkább hárslevelűt vagy furmintot mondanánk (megoszlottak a nézetek). Itt is befigyel az enyhe kesernye, de nem zavaró, sőt. A fiúk vaníliát, citrusokat vélnek felfedezni, és a savanykát, ahogy annak szerintük lennie kell. Szerintem tejszínes, Gábor szerint "mézvirágos". Endre nem érti a fajtát, következésképp gyakorolni kell, kéne is egy fajta kóstolót tartani. Na csak miatta, persze...

4. Luca Bora 2010. /muscat ottonel és budai zöld/ (világos sárga címke, alk. 11,5%)

Engem egyből elvarázsol a vajas, vaníliás linzer illat (shortbread!), ami egy kis virágillattól (lonc?) bódítóan szimatolandóvá tette a poharamat. Endre citromhajat, Gyula mentát fedezett fel még ebben az orgiában. Ízében a zamatok nem parfümösen bántóan, hanem kereken, ropogósan élvezhetőek. Savanykás, behízelgő, szikár és elegáns. Endre szerint egy pici cukor jól állna neki. És persze az elengedhetetlen badacsonyi ásványok is megvannak. Száraz illatára a fiúk feljegyezték az almát, almás pitét. A kóstoló megosztott első helyét érte el ez a bor.

5. Pinot Noir rozé 2010. (kis Syrahval bolondítva) (piros címke, alk. 12%)

Nem a hagyományos tutti-fruttis rozé, az egyszer biztos. A vérnarancs és grapefruit (Péter jelzői, de tééényleg olyan!) nagyon jellegzetes, mellette virágos mező, akác, limó-por (ha még rémlik valakinek), málna és kissé erjedő eper tolul a szánkra avagy a szánkba. A csersav befigyel, kis édeske is összejátszik ezzel. Majdnem silleres. A megfelelő jelző: különleges! Gábor és Gyula szerint szakállas meglátással ez az év rozéja és így a kóstolónk másik námbervan bora.

6. Pinot Noir 2009. (piros címke, alk. ?%)

A színe meglepően sötét a fajtához képest. Illatában áfonya lekvár, karamell, a fiúk szerint szilvalekvár, vanília, mellette fenyőforgács, a szakmás fiúk szerint egyértelműen új hordós (mint a hátcímkéről ki is derült: 8 hónap új hordót kapott). Mindösszesen buja jellegű. Elég tanninos, érett, testes. Valamilyen finom sűrű lekvár. Lecsengése kávésan, kakaóbabosan kesernyés. Még mindig kellemes tétel.