Borkóstoló

Húsvét hétfőn családi látogatás keretében érkeztünk a badacsonyi borrégió szélére. Ha már arra jártunk, akkor átnéztünk a szomszédba Váli Péter és családja birtokára egy információért és persze egy kis kóstolásért (mivel Gábor vezetett, így én lettem a meós). Péter fantasztikus vendéglátó, látszik, hogy szereti amit csinál. A birtok gyönyörű helyen fekszik, aki teheti egyszer látogasson el a Kisörshegyre. Borbarátainkra is gondolva végül hat palackkal térhettünk haza. Ezúton is köszönjük szépen a borász szívességét! A sor összeállításánál a fajtákat vettük alapul (bár felötlött, hogy a címkék színei alapján kéne :D becsszó nem én voltam, még ha csajos is az ötlet!), lehet, hogy az évjáratot is mérlegelni kellett volna, de végül is, jó volt ez így. 1. Budai zöld 2010. (zöld címke, alk. 11,2%) Finom, friss, ropogós, savanykás, határozottan nyárias bor került elsőnek a poharunkba. Könnyű testű, enyhe kesernyét visel magán a lecsengésben. Nem túl bonyolult és ez benne a jó. ...

Nehéz visszaemlékezni az egy héttel ezelőtti kóstolás eredményére, annyi biztos, hogy nagyon jó volt ez a bor. Egyértelműen olaszrizling, amely a Badacsonyhoz szokott nyelvünkhöz képest merőben más világot képvisel. Meglepő súlyú kapszula, mintha ólomból lett volna. Határozottan sós, hordókerek. E: Az öt termelő által négy dűlőből szelektált termés valóban öt különböző gondolatvilágot ötvöz és ez mintha érződne is abban, hogy nem "egylényegű" - mindez egy megérzés, konkrétumokkal nehéz lenne alátámasztani. Gy: szép savanykásság sejlik, és fajtajelleg. Nagy élmény volt, köszönöm az ajándékot!

Sok utánajárás árán tudtuk beszerezni, de egyértelműen megérte a fáradozásainkat. Rozsdabarna, áttetsző színű nedű édeskés jegyekkel, amely talán a hordóhasználattal, talán az extrakttal magyarázható. Mindannyiunk tetszését elnyerte. Emellett best buy tétel.

Megosztó volt, mert ketten amolyan 2010-esnek titulálták (értsd: semmi különös), ugyanakkor ketten tudták szeretni. Nem árulok zsákbamacskát a hovatartozásomat illetően, mert nekem kifejezetten tetszett! Egyértelműen fajtásnak találtam zamatos, édeskés jellege miatt. Nem mellesleg a medium-well hátszín mellé nagyon finom kísérőnek bizonyult. Gyula szerint a szépségét játékos könnyedsége is alátámasztja. 12,5% fotó a Bortársaságtól

A zuglói kereskedőnknél vettük észre, hogy van már '10-es Nyári rizling is a piacon. Azonmód rárepültünk az emlékezetes látogatás okán is. Néhány hét távlatából felidézve: Ásványos, rizlinges, G szerint biztosan nem reduktív, ropogós, friss, lendületes, savgazdag, nyári(a)s. Frenetikus sok tekintetben: fajtában, terroirban, stílusában, kerekségében.

Az idei rozék közül egy elég jó példány. Friss, de nem tolakodó, kellemesen savanykás, mellette mégis megjelenik egy édeskés érzet, amely lehet, hogy a területre jellemző extraktokkal magyarázható. Az enyhe kesernyés utóíz már kevésbé tetszett, de jól behűtve - és netán egy zamatos fröccsként is - kellemes kísérője lehet a következő évszaknak.

Egy számomra új név, vonzó címke, korrekt ár és zöldveltelini - ezek közül bármelyik elég lehetett volna a vásárláshoz, de még kaptam is egy korty kóstolót a boltban. Kutatni ugyan nem kutattam még, de meglehetősen ritka ez a szőlő nálunk, a Soproni borvidéken kívül elvétve fordul csak elő. Lehet, hogy a tavalyi rossz időjárás (a hűvösebb idő, a több csapadék) eredményezte, de ez a bor olyan üde, hogy inkább már kicsapongónak, ledérnek gondolom. Zöldalma, bodza, grapefruit, mangó - ezek mind belefértek a palackba a bor mellé, ráadásul olyan mértékben, hogy inkább már túlzásnak éreztük. Ha üdítőital lenne, vagyis gyári termék, biztosan nem kértem volna belőle többet egy pohárnál, de hogy ezt a szőlő hordozza, van olyan érdekes, hogy elfogyjon. Az édes érzete határozott, Gábor meg is jegyezte (felmentést adva önmagának is a hiányos létszámú társaság miatt), hogy Gyulának ez biztosan nem ízlene. Szerencsére a savai nem engedik eluralkodni a cukrot. Szép, kerek bor lett, tökéletes lenne, h...

képet a pincészet honlapján találtam a 2005-ösről Születésnapi ajándék volt ez a mátrai édesség - gondolom, egy közös előtanulmány jegyében, amiből aztán inkább utótanulmány lett.  Az aranysárga, olajos bor lassan nyílik, eleinte a palackbuké szabadul, majd lassan megérkeznek a virágos illatok, egyértelmű a késői szüret, azonban botritisz nélkül.  Nekünk tetszenek az erőteljesebb savak és szerencsére nem is túl édes. Kicsit csipkedi a nyelvünket, mintha nagyon enyhén szénsavas lenne. Ez furcsa. Gábornak ízlett, mézes mandulára, datolyára emlékeztette. A lecsengése kesernyés, ami Endrét viszont igen zavarta. Neki inkább barackmagos, keserű-mandulás. Helyenként karalábés, káposztás. Nekem ízlett, a kesernyét sem éreztem zavarónak, bár tény, hogy jelen van. Karalábé helyett inkább nyers sütőtökre, vagy még inkább sárgadinnyére emlékeztet. alk. 13,2%

Ez a '09-es rizling gyönyörű kivétele eddigi olaszos tapasztalatainknak a villányi vidéken. A palkonyai pincészet valahogy olyan élénk, mégis odafigyelést is kivívó bort készített, amely emlékezetes marad. A fantázianév a válogatott termésre utal. Mozgékony, halvány. Mézes, virágos illatok. (Túl)érett gyümölcs, mintha késeis lenne. Szép savak, összeérett ízvilág. Vackor.

Aznap este, amikor kóstoltuk e kettő bort, nem vágytunk nehéz, fajsúlyos élményekre. A rosé, illetve az alföldi homokon termő kékszőlő is ezt ígérte - akárcsak a borkereskedő. Kérdőn néztem a CS miatt, de az ismételt ajánlatra hagytam magam. Jegyzet ez utóbbiról készült, a rozéról csak emlékezetből. Gere & Weninger rosé 2010 - talán Endre emlékszik az összetételre, de talán fel sem volt tüntetve. Közepes teljesítményt nyújtott, de ez 2010-ből nem is rossz eredmény. Mindene megvan, ami kell, semmi nem hiányzik belőle, jó ivású, vacsora mellé kitűnő volt. Köpcös cabernet sauvignon 2008 - ha jól emlékszem három körben fogyott el, de kellett is neki hol a légüres térben, hol csak visszadugózva a hűtőben várakozni. Először jött a vásárláskori sejtés visszaigazolása, mert nem éppen laza, áttetsző, üdítőszerű vöröset kaptunk. A kissé alacsony hőmérséklet miatt sem mutatott sokat magából. Másnap már több illat és zamat jött, a harmadik esetben pedig: sűrű, sötét anyag, a korty a szájban ...

A minap meglepetés parti született, majdnem minden szerettem eljött. Köszönöm szépen, jócskán meghatódtam! Szerzőtársaim pedig csodálatos intuícióval beletrafáltak az ajándék választásba, mert mostanában pont ezzel a borral kacsintottam össze, de a szemezésen kívül más kapcsolatot ezidáig még nem sikerült létesítenem vele. És íme, Légli Géza birtok vörösbora megkóstoltatott! Remekül megállta a helyét a buliban, és úgy vélem, a "birtok" jelző minden kritériumát teljesíti. Könnyed, az összetétele (CS-M-KF) ellenére nem túl vastag, viszont nagyon gyümölcsös, és alkalmazkodik minden pillanathoz: nagy társaságban vagy mélyebb merengésben egyaránt fogyasztható. Krémes, vajas, a cabernet tanninja szépen jelen van, a kékfrankos egyértelműen megmutatja magát, fel lehet benne fedezni meggyes pitét, és persze szülinapi tortamaradékot is.

Nem értettük, ezért ez került a papírra: "Jópofa Bolykiék címkét erőltetnek - Mumin zebrán" Tényleg, tudja valaki, miért? Egyébként mindegy is, mert a bor viszont jó! Ütős illat, alig-szín, szalma, friss, könnyű, nyárra való, (Z) virágillatú, savanykás, finom. L11048, 12%

Eddig ismeretlen termelőtől ajánlotta Fábián ezt a franc-t. A lesencetomaji pincészetet érdemes lenne meglátogatni és jobban megismerni, mert érdekes lehet - legalábbis a honlapjuk alapján mindenképpen. Ez a bor nem vett le a lábunkról, a jegyzetek is csak néhány szóban emlékeznek: sűrű, fekete, kilóg az alkohol, csokoládé. Belátom, ez nem túl sok ajánlásképpen, de én azért ragaszkodtam a megörökítéshez, mert nekem jobban tetszett. Valóban sok tekintetben "erős", de mégis szerettem a végére. Talán több levegőt kellett volna neki hagyni. Majd legközelebb... L: 21-00908/2010-5, 14%vol

A hónap elején végre igazi tavaszi idő volt, így hát előkészíthettük a 2011-es szezonra a tűzrakóhelyet. Komoly, nagy munka volt, alapos tervezés előzte meg. A kivitelezést és a próbát természetesen védőitalokkal kellett elvégezni. Sajnos több olyan tétel is volt, amelyek nem ütötték meg azt a színvonalat, amely említésre érdemessé tenné őket - fátylat rájuk. Rég nem futottunk bele egy (két) nap alatt ennyi fiaskóba. Azért ez a három fehér tisztességes munka, bár egyik sem váltja meg a világot. A Borpalota olaszrizlingjét még a márciusi túráról hoztuk haza: palackérett, tartalmas, relatíve sűrű, túl a csúcson. A csopaki Szent Donát nagykúti rizlingje ígéretes volt, de az új fahordó agyonnyomja. Végül a Royal Tokaji furmintja mentette meg a szabadtéri élményeket, bár a másik évjáratot jobban szerettük.

Endre ebben a bejegyzésben már utalt rá, hogy érdemesnek tartotta a bemutatásra. Egyetértettünk a választásával. Illatában intenzív, friss. Ízében (Gy) idősödő, túl a csúcson, (G) azért tetszett, mert úgy friss, hogy nem friss. Fajtás, dinnyés, édeskés felhangok, kellemes savak. 13%

Tegnap vacsorához pukkant egy '9-es CS a Liszt Pincészettől. Eredetileg nem is akartam megírni - bár egyáltalán nem volt rossz az 1000 alatti kategóriában -, de aztán az idén kikerülhetetlen aktualitás sarkallt az alábbi tények publikálására. A borbarátok persze tudják az alapvető szakmai összefüggéseket, de talán nem árt rávilágítani a művelődéstörténeti vonatkozásokra sem. Szekszárdi vonatkozású zeneművek Liszt Ferenc: VIII. magyar rapszódia A mű első megfogalmazását a szerző 1846-ban Szekszárdon vetette papírra. Liszt Ferenc: Szekszárdi Mise A szekszárdi Újvárosi katolikus templom felszentelése 1868. szeptember 25-én történt. Erre az alkalomra komponált volna Liszt Ferenc egy férfikari misét, azonban a mű nem készült el erre az időpontra. Két évvel később a templomszentelés évfordulóján már komolyan elő akarták adni, a budai ének és zeneakadémia férfikara be is tanulta a művet, 1870. szeptember 23-án a főpróba is megtörtént a budai vártemplomban. Ezúttal a világpolitika szólt be...