Vincellér-Ház a Picanterben

Két hete ismét pikáns esténk volt. A Soproni borvidékről ezúttal a Vincellér-Ház mutatkozott be 6 borával (a kép nem a kóstolón készült, hanem a honlapjukról töltöttem le). A borásztól megtudhattuk, hogy a Fertő mellett vannak a szőleik és, hogy a 30 hektár eredményének jelentős részét ma még folyóborként értékesítik a vendéglátóiparban. Azt viszont csak később tudtam meg (böngészés közben), hogy a nekünk bemutatott borok (egy kivételével), az ún. "színes címkések", csak az egyik kategória - a könnyed felfogásban készült borok kategóriája - náluk. Létezik egy "gólyás" is (nem "fecskés"), amelyek kis fahordós érlelésen esnek át, és magasabb értéket hordoznak.

- Panaszra azért nem volt okunk, mert mindjárt az első tétel, a 2009-es zöldveltelini "megfektetett" minket. (Majdnem mindenkit írtam, de azután felrémlett, hogy a program végi visszakóstolásnál csak Kriszta és én kértünk valami mást, mint a később még említendő édes zenitet.) Ez a veltelini a pohárban harsány zöld volt (a borokhoz képest), az illata savas gyümölcsöket (citrusfélék, alma) idézett, amely savasság a kortyban is ideális volt (a borász szerint nálunk jelentősen lágyabb ez a bor, mint Ausztriában). A szén-dioxid rátett még egy lapáttal azon érzésre, hogy vállalnék némi mezőgazdasági munkát, ha ezzel a védőitallal lennék ellátva.
- A szintén friss chardonnay Krisztának almás, körtés illatokat eregetett. Számomra is kellemes volt, ahhoz képest, hogy chardonnay. A Nyakas ropogósságát nem érte el, de ettől talán még fogyaszthatóbb is volt.
- A '9-es kékfrankos - pinot noir rozé a szokottnál sötétebb árnyalatú, és édeskés illatú volt. Ez az édesség az ízében is jelentkezett (2,4g/l maradék cukor), de messze nem volt annyira zavaró, mint Prantnernél , a borász szerint extraktédességet éreztünk.
- A 2006-os kékfrankos egy évet töltött nagy hordóban. Az illata markáns, finom meggyes, de az íze kevésbé volt meggyőző.
- Az '5-ös pinot noir nagyon tetszett, de szerintem már leszálló ágban volt. Kriszta ezzel nem értett egyet, szerinte "nem is érződik a kora".
Mindezekhez ízlésesen tálalt, finomabbnál finomabb sajtokat, sonkákat, kolbászokat ettünk.
- Az utolsóhoz pedig, a 2005-ös késői szüretelésű zenithez, csoki mousse-t (rémlik, hogy ebből repetáztam is). A szőlőt 32-es mustfokkal szüretelték, és maradt is a cukorból 162 gramm minden egyes literben. A legjobb "szamorodni" ez, amit Tokaj-hegyalján kívül ittam.