Némethék in da house

Múlt héten nem ültünk le náluk, hanem elhoztunk
Pinot Noir fehér 2006
Elsőként ezt bontottuk, mert nagyon izgalmasnak ígérkezett már a vásárlást megelőző kóstolásnál is. A kékszőlő - vélelmezhetően - azonnal kipréselt nedűje fehér bort eredményezett, színén azért némi rozsdás fény csillan, ettől még sárga marad, de mégsem a szokásos árnyalatokban. Két évet töltött új fahordóban, amely jócskán érződik illatán és ízén is. Apám besokallt a fától, erdei-mezei gombaillatot emlegetett - ebben van is valami. Nekünk azonban tetszett, mi már szoktuk a szántást. Valóban igen fás, de ez nem nyomja el a bor savait, zamatát. Egy valódi különlegesség sok szempontból: nem a terroir-ra jellemző fajta, ráadásul fehérbor, megbolondítva egy tisztességes adag tölggyel.
Badacsonyi Juhfark 2007
Ez sem szokványos badacsonyi, bár többen mondták már, hogy itt adja ki igazán magát a fajta. Ezzel én nem feltétlen értek egyet, mert azt az ütősen száraz, citrusos érzetet, amelyet a Somló kölcsönöz az "ősi magyar fajtának" (az idézetet érti, aki tudja...), hajlamos vagyok párosítani a juhfark tipikus jellemzőivel. Ezzel a tétellel sem győztek meg a badacsonyi juhfark hívei. Fát ez is kapott, bár csak annyit, amennyit én elsőre nem is fedeztem fel. Hiányoltam belőle azt a gerincet, amely megvezetné a kortyot az elejétől a végéig. Nem éppen friss, primőr tétel, még az is lehet, hogy túl van a csúcson. Rossznak semmiképpen nem nevezném, de nem találtam benne semmi olyat, amivel megfogott volna. Örömmel olvasnék valamilyen kommentet, amelyben a védelmére kelnek...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése