Borkóstoló

A bor mentségéül: - már június vége van, - meglehetősen olcsó, - Varga. Az utóbbi miatt én is védelemre szorulok. Ezek lennének: - talán ez most - gondoltam, - nincs túl nagy választék a Lidlben, - nem néz ki rosszul, - apámmal közös iddogálásra vettem, és őt annyira nem érdeklik a borok. A hátcímkén az áll, hogy a rozé megjelenése kötelezően illatos, friss, üde. Ezen a kvalifikáción sajnos nem jutott át. Alkohol: 12% Ára: 350 Ft körül

...jó az íze! A szomszédban vendégség volt, soproni barátok hoztak kóstolót Hackl Gellért terméséből. "A kópházi dűlőn jó minőségű Kékfrankos szőlő termeszthető, és hozzáértéssel minőségi Kékfrankos bor állítható elő belőle." Valóban így igaz. Tipikus illatos, savanykás, enyhén zöldes, közepesen testes vörösbor. Az évjáratról nincs információ, de feltételezem, hogy 9-es.

Ez a rozé bőven megérte a 490 Ft körüli árát, és megérdemelte az aranyérmet is. Gondolom az utóbbinak is betudható, hogy ma már 700-800 forint közötti áron kapható ugyanott, és ezt még mindig nagyon jó árnak tartom (nagy úr a skatulya).

Két hete ismét pikáns esténk volt. A Soproni borvidékről ezúttal a Vincellér-Ház mutatkozott be 6 borával (a kép nem a kóstolón készült, hanem a honlapjukról töltöttem le). A borásztól megtudhattuk, hogy a Fertő mellett vannak a szőleik és, hogy a 30 hektár eredményének jelentős részét ma még folyóborként értékesítik a vendéglátóiparban. Azt viszont csak később tudtam meg (böngészés közben), hogy a nekünk bemutatott borok (egy kivételével), az ún. "színes címkések", csak az egyik kategória - a könnyed felfogásban készült borok kategóriája - náluk. Létezik egy "gólyás" is (nem "fecskés"), amelyek kis fahordós érlelésen esnek át, és magasabb értéket hordoznak. - Panaszra azért nem volt okunk, mert mindjárt az első tétel, a 2009-es zöldveltelini "megfektetett" minket. (Majdnem mindenkit írtam, de azután felrémlett, hogy a program végi visszakóstolásnál csak Kriszta és én kértünk valami mást, mint a később még említendő édes zenitet.) Ez a veltelini ...

Erőltethetnék egy hasonlatot, miszerint olyan simán fut le a szájban egy korty e palack tartalmából, amilyen simán egy Rolls Royce Silver Spirit (vagy inkább Golden S.) szeli az utat, de inkább nem. Hiszen ez egy ropogós, élénk savú rizling házasítás (ezért az RR). Üde, mint az a leány lehetett, akiért a történet szerint az ördög bevállalta a harsányi hegy felszántását a hajnali kakasszóig. Neki nem jött össze. Azonban én szétmarcangoltam a kapszulát, amely egy alkalmas írásban lehetne az ártatlanság, vagy épp az erényöv jelképe, és eredményesen vetettem be a rejtővonó nevezetű fegyveremet. Így enyém lett a korty (Pokolba az ördöggel!), és a régi írásmódú Villányé a dicsőség. Ritka élvezetes rizling. Alkohol: 13,5% Ára kb.: 1200 Ft

Mindkettő házasítás. A Dúzsi pirosasabb, a Juhász halványabb. A Dúzsi silleres, édeskés, epres illatú, a Juhász frissebb, ropogósabb, mandulás. A Dúzsi íze savanykás, de egyben túlérett eper, a Juhász (M, C?, KF) uniform, de finom.

A múlt heti Bországgyűlésen kóstoltam néhány nem mindennapi tételt a töki péncészettől. Ahogy az elmúlt évben, a reduktív chardonnay-jük idén is nagyon rendben van. Azért is ezzel vezetem be az olivér bejegyzését, mert mostanában valahogy nem vonzódom e fajta felé, de szerencsére nem csak én vásárolom a kóstolandó borokat. Endre hozta, örültünk. És láttuk, hogy jó. Tényleg. Valamilyen komolyabb illat is jön a pohárból, mint az általam eddig megszokott irsai. A pincészetnél lehet valami technológiai jellegzetesség, mert a nemrég kóstolt '09-es chardonnay jutott eszembe. Endre azt érzi, hogy nagyon élénkek a gyümölcsillatok, kevés veszteséggel készült a bor. De nekem valami más is van benne, mert nem "csak" a szokásos orrbavágó gyümölcsillatot érzem, hanem valami mást is. Az ízében meg aztán végképp szőlős élménnyé válik, az összerágott bogyó zamatai jönnek vissza, amelyet enyhe szénsav kísér a korty végéig. Szép, friss, mégis tartalmas tétel.

Nem volt még soha Thummerer bejegyzésünk. Ki tudja miért, de most jött el az ideje, hogy bővítsük a címkék sorát. Ezt a királyleányka-leányka egri házasítást a hiper polcáról hoztuk ezer alatti kategóriában. Az arculatváltás szerintem jót tett neki. Nyári üdítőnek szántuk, de mire kidugóztuk, elmúlt a hőség. Nem vártunk hatalmas testű ászokolt tételre - nem is az. Viszont illatos, savanykás, de mégsem könnyűvérű bor. A színén eleinte mintha vörhenyes árnyalatot láttunk volna, később azonban már nem tűnt fel. Szóval jó savai, némi enyhe kesernye és Endre szerint fajtajellege is van.

A Bországgyűlésen találkoztam evvel a különleges fajtával. A leírások szerint: "A fekete leányka erdélyi őshonos fajta, a története Szent Istvánig nyúlik vissza. Kizárólag Erdélyben és a Kárpátok déli lejtőin terem. Fűszerek, gyümülcsök szép savak jellemzik." A pincészet nem véletlenül kapta az Erdélyi Fejedelmek Bora nevet. Sajnos az évjáratban nem vagyok biztos, nem voltam elég figyelmes és képet sem készítettem. A merlot házasítás helyett inkább a fajta tiszta borra voltam kíváncsi. A kóstoltató úr magyaros ételek mellé ajánlotta, de szerintem önmagában is megállta a helyét, illetve mi különféle sajtokat majszoltunk hozzá. Nagyon szép, kerek, testes, de gyümölcsös bort volt szerencsém ízlelni. A savai nem bántóak, épp, ahogy lennie kell. Jegyzetek híjján bővebbet nem tudok írni, csak azt, hogy ha jól láttam a környékünkön is kapható, megyek és beszerzek egy palackkal, akkor majd bővebben írok róla... IE: itt egy fotó az általam korábban vásárolt házasításról (sajnos abban...

A Hölgyeké az elsőbbség, ugyanis ők intézték ezt a Bországgyűlésen! Z.: Akkor először a sztori. Már sokadikként a sorban (lényeges információ a beszámolónk homályosságára nézve) megálltunk a Polgár-Babits közös standnál kóstolni. Már nem is emlékszem mit kértünk első nekifutásra, talán valami érdekességet Babitséktól, aztán Kriszta javaslatára Polgárék Kadarász névre keresztelt édes kadarkájába botlottunk, ami majdnem aszús, szamorodnis jegyeket hordoz. Krisztának a portói jutott eszébe róla. Szó szót követett, majd a fiatalemeber villantotta az oldalt látható palackot 1982-ben szüretelt félédes Chardonnayval teli. Ettől leesett az állunk persze, bár néhány kétkedő kérdés is elhagyta, leginkább az én gyanakvó számat. (Merthogy számomra meghökkentő, hogy 1982-ben, még a TSz időkben Chardonnay fajtából valaki ilyen bort készítsen, és azt ennyi ideig eltartsa kereskedelmi forgalomba hozható mennyiségben. Próbáltam utána keresni, de sajnos Polgárék honlapján a pincészet történetéről nem ...

A hétvégén egy régen vitatott tételt volt alkalmunk visszakóstolni végre, egy-két kísérővel. Talán tényleg rossz lehetett valamilyen környezeti körülmény az anno kóstolt palackkal, mert most egyáltalán nem volt kellemetlen. Nagy szerencsénk volt, mert az utolsó háromnegyed palackból csíptük el ugyanazt az évjáratot. A későbbi termés már félédes lett. Próbáltunk még egy magnumból töltött aktuális olaszt, illetve egy juhfarkat. A rizling rendben volt, a másik sem okozott csalódást. Egyéb emlékek? az illusztráció innen való

Minden Cabernet-k mintapéldánya ez, nyelvborzoló, de semmiképp sem bántó tanninokkal. A fa pont annyira simítja le, hogy selymes, tejszínes állagot kölcsönözzön neki. A mégis vadóc cserzőanyagok alapján vakon lehet, hogy CS-t mondtam volna rá, azonban ott virít a cseresznye is, meg az áfonya és a kökény, az egészet pedig lágy cappucino itatja át, amit én a finom hordónak tulajdonítok. Ajándékba kaptam blogger-társaimtól, és itt jegyzem meg, hogy a választás telitalálat volt! Ez a bor a borkóstolásbéli "gyermekkoromat" idézi, ettől az íztől indultam, ez a kályha, amelyhez sokszor szerettem volna már visszatérni, és most végre sikerült. Köszönöm az ajándékozóknak és a borásznak, nem is kívánhatnék szebb születésnapi ajándékot, főleg tőletek! :)

A küldetését tökéletesen teljesíti: kánikulában, nagyon behűtve nagyon frissít. Egy szén-dioxiddal dúsított rozéról van szó, évjárat nincs feltüntetve a palackon. Csodával határos módon megmaradt belőle egy kevés, amely két nappal később került elő. Természetesen gyöngy már egy szem sem volt benne, aminek azért örültem, mert így legalább az alapbort is megkóstolhattam. Meglepetésemre így majdnem ugyanolyan ütős volt, mint szénsavval, egy picit savszegény, de sok rozé még így is csak a nyomdokaiban lépkedhet. De visszatérve az eredeti állapotára: fenomenális üdeséggel tölt el, ha marad ez a hőség, ebből mindenképp szerezni kell még.

Dániel Zsolt borai többször terítékre kerültek már nálunk, most a 2006-os, Prof névre hallgató CS-KF-ZW házasítás került a poharamba. Visszafogott, selymes, mégis benne van a szekszárdi föld sava-borsa. Enyhén átszalad az orromon valami húsféleség, de egy kis szellőzés után eltűnik, és keserűcsoki váltja fel, meg lekvár. A kortyvégi presszókávé emberes. Nem tudom, szeressem-e. Szeretem, mert érdekes. Ritkán írok étel-ital párosításról, de most beletrafáltam: thai-jellegű fűszeres sült oldalas oldalán remekül megállta a helyét ez a (nem táj) bor.

Kellemes kis bor, zöldalmás-citrusos-terroáros. Csak tippelgetek, de szerintem ezt vagy egy évvel korábban kellett volna forgalomba hozni, vagy egy kis fával meg kellett volna bolondítani, mert ebben a formában szerintem kicsit (hangsúlyozom, egész kicsit!) túl van a fénykorán, viszont a savanykássága szépen megmarad, és sokáig eltarthatóvá teszi, amelyet egy kis fa szépen kiemelhetne.

Ők azok, akik Badacsonyban saját hatáskörben értékesítik a teljes termést, nem dolgoznak kereskedőkkel. Valódi kézműves borászat, még a palackokat is ezzel a módszerrel jelölik. Egy-egy bormustrán azért néha feltűnik Attila, de tipikusan a Római úti rezidencián lehet vele találkozni. Az elmúlt években néhányszor volt szerencsénk kóstolni a teljes szortiment nagy részét, amely általában néhány kuriózumot is tartalmaz évről-évre. Aki járt náluk, tudja. Múlt héten nem ültünk le náluk, hanem elhoztunk három két palackkal: Pinot Noir fehér 2006 Elsőként ezt bontottuk, mert nagyon izgalmasnak ígérkezett már a vásárlást megelőző kóstolásnál is. A kékszőlő - vélelmezhetően - azonnal kipréselt nedűje fehér bort eredményezett, színén azért némi rozsdás fény csillan, ettől még sárga marad, de mégsem a szokásos árnyalatokban. Két évet töltött új fahordóban, amely jócskán érződik illatán és ízén is. Apám besokallt a fától, erdei-mezei gombaillatot emlegetett - ebben van is valami. Nekünk azonban t...

Aznap két pannonhalmit is kóstoltunk, ez volt az első. Nekem nagyon tetszett, friss, üde, ropogós savak, savanykás, fajtás zamat. Zennek valamilyen mellékízzel volt gondja, ezt én nem véltem felfedezni - az előző mondat alapján lehet, hogy elfogult voltam.

Nemrég adtunk hírt a Monori pincefaluból, egy héttel később pedig Ócsán jártunk, ahol az Öreghegyi Pincesor Egyesület tiszteletre méltó törekvése révén idén kilencedik alkalommal rendezték meg ezt a borversennyel egybekötött fesztivált. A festői pincesor műemlék jellege ellenére aktív, borkészítésre használt terület, igaz a szőlők nagy része sajnos az utóbbi évtizedekben az enyészeté lett. Egyesek más vidékekről hozott borokat tárolnak a pincéjükben, mások a környékbeli kiskertjükben termett otelló (állítólag ennek nemes fajtája is van, amelyben nincs cián), izabella, piros szlanka, itt-ott rizling szőlőiket dolgozzák fel a család ízlésének megfelelően, és helyezik el itt. Néhány lelkes borász azonban felvállalta a pincesor körül megmaradt tőkék művelését, és a családi örökséget megtartva szép eredményekkel üzemelteti apró pincegazdaságát. A hordókból kikerülő borok szórt minősége ellenére egyszer-egyszer igen finom nedűket is fellelhet az ide ellátogató lelkes borkedvelő. Egy szép e...

Akciós volt, ráadásul jópár hónapja szereztük már be, megvolt tehát a veszély, hogy valami megfáradt tétellel lesz dolgunk. Endrével mi szerettük, Gábor húzta a száját, vagyis a bor húzta az ő száját, szerinte csípős volt. Valóban egy kis alkohol-túltengés törte meg a harmóniát, de ez szerintem nem volt zavaró. Egy visszafogott, nem túl könnyű, és nem is túl nehéz bor került a poharunkba, észrevétlenül elfogyott.