Lisicza Pécsi Cirfandli 2007

Ősz lévén úgy éreztük, valami komolyabb fehéret kellene próbálni a friss, ropogós nyári italokról áthangolódva. A prekoncepció valamilyen hordós, érettebb tételt jósolt, szerencsére meg is kaptuk a helyi kereskedőnknél.

A színe fényes, mélyebb sárga árnyalatú, a poháron enyhén glicerines lefolyású. Illatában intenzív, frissen vágott fa, de nem a túlhordózott típusú. Nekem a tokaji borok jellegzetes "súlyos" illata köszönt vissza, a nevezett terroir sajátosságai kivételével, de annak fás és több éves jellegével - Gyula csak a fajsúlyos jelzővel ért egyet. Egyébként mindkettőnknek nagyon tetszett, tiszteletreméltó, érett bort sugalmaz.

Az íze beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert valóban komoly, értékes, érett italhoz volt szerencsénk. Elég erős (14,2%) alkoholja nem bántó, mert nagyon kellemes egyesúlyba hozza a hordóhasználat és a virágos ízjegyek. Kiemelkedően zamatos amíg rágcsálja az ember, aztán hosszú, savas-kesernyés lecsengéssel búcsúzik. Gyula a Vionára asszociált, én viszont nem jöttem rá, hogy mihez hasonlítanám, bár valami nagyon derengett.

A pohár száraz illatozását vizsgálva, mintha a nyári tanúhegyi túráink élményei köszönnének vissza, mindenesetre ásványos. Nagyon meg voltunk elégedve, nem is gondoltuk, hogy a cirfandliból ilyen komoly és értékes bor terem.