Borkóstoló

Ezt a post-ot csak azért, hogy ez a hónap rendelkezzen ebben az évben eddig a legtöbb bejegyzéssel! :) Chateau Megyer Sárgamuskotály 2007 A borászat egyik dömpingbora Zen kedvenc fröccsbora (Traubi) volt az elmúlt egy-két évben, de akkor mintha félszáraz lett volna. Ez az évjárat félédes. Ez kevésbé áll jól ennek a tételnek.

Egy magányossá vált estén rajtam maradt egy felbontott palack. Kortyolgatva begépelem a véleményemet róla: Szépen bontakoznak ki a fajta elsődleges ízei. Szellőztetés fontos, dekantert javaslok! Szerintem ebben a palackban a virgonc Kadarka a hordó és az alkohol béklyójába került. Respektálom a stílust, a végeredmény szép is, de engem ez a fajta inkább lazán, frissen elkészített formájában fog meg. Illatában kömény, ánizs, alkohol; ízében kadarka, keserűség.

Kóstolásunk keretében a tematika tárgya a merlot fajtára esett. Mindhárom kilóg valamivel a sorból: a pirosbor a színével, a debrői a termőterülettel (nem balatoni), a Sessio pedig az évjárattal és az árával. Sorban az élményeink: Pirosbor 2007, Kislaki Bo rmanufaktúra - Légli Géza: Nevéhez hűen igazi piros színű bor, amelyhez enyhe barnás karima társul pohárszélen. Az íze először új, kicsit állatias érzetet nyújt, majd nem túl összetett, de szép. Édeskés illatokkal és aromákkal rendelkezik. Z: kecskeistálló illat. Konyári Sessio 2006: Konyáriék nagybora sötét színnel köszöntött bennünket. Az illata tetszett. A korty súlyos, csípős tanninokkal indít, majd erős keserű érzettel búcsúzik. Mindenképpen érdemes dekantálni, a szellőzéstől vajasodik egy kicsit. Tóth és Tóth Debrői Merlot 2007: Édeskés, nem kifejezetten fajtás, enyhén csípős, végül kesernyés. Remélem, nem bántok meg vele senkit, de nekünk itt és most jobban ízlett a Sessiónál.

Négy féle bor házasítása, arányokat nem tudunk, de a hátcimkére sorrendben így kerültek: Kékfrankos, Portugieser, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc. 18 hónapot töltött tölgyfában, amely direkten nem érződik rajta, bár valóban szépen összeérett. Markáns, szép illatokkal köszön, a kabernék és a frankos vezeti. Szép mélyrubin árnyalatú, nem különösebben glicerines a lefolyása. A szájban is könnyed, nem kifejezetten gyümölcsös, sem tanninos - az illata után ütősebbre számítottunk. A tompább fajtajegyek így valóban betudhatók lehetnek (?) a közel három évnek, és a fele fának.

A wekerlei borkóstoló területére lépve Krisztával egy pillanatig azon tűnődtünk, hogy kiket válasszunk (egy borfesztiválon általában így indulunk el), azután rájöttünk, a méretekből adódóan fordítva is gondolkodhatunk. Gyorsan kizártam a Bortárat (pardon), hiszen gyakran vásárolunk tőlük az ajánlásokat elfogadva. Lenkeyt is bármikor ihatunk, mondta Kriszta. De nem iszunk, mondtam én – mivel azonban nem vagyok telhetetlen (ez a későbbiekből is egyértelműen kiviláglik), őket is kizártuk. (Valóban: ők is kispestiek lévén, mondhatni, bármikor hozzáférhető a termékpalettájuk.) Az egyik asztal üres volt (Micsoda szervezés?! - üZenem az illetékesnek), erről is lemondtunk. A rosta után talpon maradottak közötti sorrend eldöntése volt a következő napirendi pont (élőben ez a folyamat azért gyorsabban lezajlott). Végül a balról jobbra sorrend, és a teljes kínálat megismerése mellet döntöttünk. 1., Menczinger Borház – Mohács, (Pécs-Siklós) Miközben megbeszéltük a sorrendet, eszembe jutott, ...

Az elmúlt hétvégén volt egy kis konkurenciája a várbéli vigasságoknak: a Wekerlei Borút, amely a kulturált borfogyasztás eszméjét is szem előtt tartva, másodszor került megrendezésre. A helyi szervezésű sokadalom, a 18. Wekerlei Napok rendezvényeit, eseményeit színesítették a meghívott borászok, és pavilonjaik. Egy házisajtos, és a wekerlei borszaküzlet standjai keretezték az ívet. A másfél nap színes és pezsgő forgatagában príma ötlet a nem sörös-típusú megálló-, és/vagy pihenőhely ötlete, ahol még a legkisebbek is koccinthatnak szüleikkel az alkalomra homokfújt kóstolópohárba mért Istvándy-musttal! Barcza Bálint (Csobánc) Istvándy Pincészet (Káptalantóti) Lenkey Pincészet (Mád) Menczinger Borház (Mohács) Nyári Pince (Hegymagas) Váli Borászat (Badacsonyörs) A teljesség igénye nélkül a kóstolt tételekről (a vöröseket nem közben, hanem a fehéreket követően kóstoltuk): Barcza száraz szürkebarát - jól hordózott, kiegyensúlyozottan fás, terroir-os Menczinger olaszrizling - ...

Úgy látszik, egyöntetű a webes vélekedés a Juhász-féle olaszrizlingekről, mert a 2006-osról és a 2007-esről is a gyümölcsösséget emelik ki többen. Mi is ezt tapasztaltuk. Illatában és ízében is egyértelműek ezek a jegyek, mindamellett, hogy az érlelés is javára vált, és talán erősítette az édeskés jellemzőket. Ebből fakadóan nem a harsány vonalba tartozik, inkább az aszaltas, lekerekedett, koncentráltabb típusú. Savaiban már nem hivalkodó, szép, érett tétel, annak ellenére, hogy a kitöltéskor erőteljes szénsavkiválást tapasztaltunk. Gy: " durván szénsavas volt , ez nem állt jól neki, de lehet, hogy ez tartósította, aztán kiszellőzött és jó volt."

Elmondató, hogy a 2006-es pinójuk jól állta a további fél éves pihenőt, mert a tavaszihoz hasonlóan, most is kellemes élmény volt visszakóstolni! Emlékeim szerint, amikor még tavasszal elfogyott itthon a pillében hozott kékfrankosuk, annak a tételnek kifejezetten jót tett az 1-2 hetes pihenő a helyszíni hordómintához képest.

Nem sokat tudok hozzáfűzni ehhez a borhoz, etalon-Portugieser. Megőrizte az állatias primőr-jegyeket annak ellenére, hogy nemsokára már a következő évjárat szürete kezdődik. Elragadtatásomhoz az is hozzájárult, hogy régen kóstoltam oportót, a Polgár pince iskolapéldányában pedig gazdagon burjánzik a fajta minden szépsége.

Utólagos kutatásaim szerint az általunk ritkán hallott Cahors területen 70%-ban a Côt Noir (=Malbec) (a mi borunk is ebből van), 30%-ban pedig a Merlot és Tannat fajták vannak telepítve. Az innen származó borok a komoly csersavaknak köszönhetően hosszú érlelésre is érdemesek. Az általunk felbontott palackban ehhez képest szivacsos belsejű plasztik dugó volt, amely szvsz. nem a hosszú palackos érlelést hivatott szolgálni (bár hallottunk már sok meglepő tényt műanyag dugókról). Pörgetve feketeerdő torta és tejkaramella illatokat éreztünk, egyedi és szép élményt nyújtott. Belekortyolva, a csersav mindent elnyom, ehhez nem tudtunk hozzászokni. Fehérpenészes trappista, kenyér, bitumen. Hagytuk szellőzni, ami nem igazán vált előnyére.

Majd' fél évvel a legutóbbi Villánykövesdi látogatásunk után ismét a poharunkba került Lelovits Tamás 2008-as rozéja. Már a kitöltéskor és a vérnarancsra emlékeztető szín vizsgálgatása közben is érezni lehetett a finom illatát, majd a pohárba dugva az orrunkat tejszínes eper, eperfagyi, - K: eperbefőtt - jött intenzíven, krémesen. Határozottan jót tett neki a palackban eltöltött idő, összeértek a zamatai, a korábban tapasztalt vad eperbomba és az édeskés jegyek harmonikus egységgé olvadtak össze.

Kedvelt villányi borászunknak a sillere nem félúton áll a vörös és a rozé között, a mérleg nyelve sokkal inkább a vörösbor felé tér ki. Könnyed, gyümölcsös, ugyanakkor megvan benne a komolyabb vörösök szépsége. G, Gy: talán hordót is látott. G: újbor-jellegű, vad, kicsit állatias, bőr. Z, Gy: meggy-eper szörp. Később markáns tanninok jelennek meg. Szerettük.

A 2009-es Pannon Bormustra csúcsborát a Tesco épp akciózza, kaptunk hát az alkalmon és egy ősz-eleji bográcsozás keretében megkóstoltuk. Nagyon szép kerek illatok bukkannak elő a pohárból, friss, de nem kimondottan ropogós, kellemesen összesimult. Gy:Vaj, zöldség. E: hordó, többiek: nem. Belekóstolva alapvetően kellemes, de ezen belül megoszlottak róla a vélemények. Gy: az illatához képest kevésbé átütő, kicsit túl sok cukor maradt benne. E: az eddig kóstolt Chardonnay-k között az egyik legjobb. E: Jót tett neki a szellőzés.

Ősz lévén úgy éreztük, valami komolyabb fehéret kellene próbálni a friss, ropogós nyári italokról áthangolódva. A prekoncepció valamilyen hordós, érettebb tételt jósolt, szerencsére meg is kaptuk a helyi kereskedőnknél. A színe fényes, mélyebb sárga árnyalatú, a poháron enyhén glicerines lefolyású. Illatában intenzív, frissen vágott fa, de nem a túlhordózott típusú. Nekem a tokaji borok jellegzetes "súlyos" illata köszönt vissza, a nevezett terroir sajátosságai kivételével, de annak fás és több éves jellegével - Gyula csak a fajsúlyos jelzővel ért egyet. Egyébként mindkettőnknek nagyon tetszett, tiszteletreméltó, érett bort sugalmaz. Az íze beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert valóban komoly, értékes, érett italhoz volt szerencsénk. Elég erős (14,2%) alkoholja nem bántó, mert nagyon kellemes egyesúlyba hozza a hordóhasználat és a virágos ízjegyek. Kiemelkedően zamatos amíg rágcsálja az ember, aztán hosszú, savas-kesernyés lecsengéssel búcsúzik. Gyula a Vionára asszo...