Borkóstoló

Lássunk egy "valódi" bikavért, ugyanis mondják, hogy ez a házasítás Szekszárdról származik. Ahogy Taklerék készítik, az valóban méltó a hagyományhoz. Egy ideje már várta a jobb sorsát nálunk, a marhasült lett a végzete. Ugyanis jutott a serpenyőbe is belőle. Sötét bíbor szín, markáns, már-már nehézkes illat. Javakorabeli tétel, érződik rajta, de még a felső régiókban jár. Kifejezetten zamatos, sokszínű, mert fűszeres és fanyar is egyben. A szájban az első zamatok édeskések, a korty közepe testes, a lecsengése kellemesen lágy, semmi keserű, vagy szájkiszárító utóhatás. Viszont mintha aszaltszilva lenne a végén. Össztetétel: kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc, kadarka. Update: Kedves Szerzőtársam felhívta a figyelmemet, hogy nem foglaltam állást, tetszett-e. IGEN, TETSZETT! Nagyon is... :)

Már régóta forszíroztam, hogy egy fajta borból többet kóstoljunk össze egyszerre, mert úgy vélem, így lehet talán közelebb jutni egy-egy fajta jellegzetességeinek megismeréséhez. Most végre eljött a pillanat - senki nem fúrta meg az ötletem, mint oly sokszor korábban. Az itthoni borokat vettük alapul, így esett a választás az olaszrizlingre (a vacsi jellege miatt adott volt a fehérsége) majd ehhez jött pár beszerzés. Gábor ragaszkodik hozzá, hogy kiemeljem, belépő szintű borokat kóstoltunk. Alkalomadtán szeretne prémium kategóriás kóstolót is. Az én célom az volt, hogy több termelő többféle rizlingjét kóstolva kifigyeljem, hogy mi is az olaszrizling, mint olyan. Vacsi után és miután csemetéink nyugovóra tértek, tejesen nyugodt körülmények között kezdtük a kóstolást. Mindent egyszerre bontottunk, de félig-meddig vakteszt lett a próba: Endre felvállalta a "pincér" szerepet, mi csak az adott tétel számát ismertük meg, így értékeltük őket. Kétszer kóstoltunk mindent, íme a vé

Nem Egerben, hanem itthon. Ezeket kóstoltuk első körben, de tervezzük a termékcsalád további tagjait is próbára tenni. 1. rész: A rózsapinó osztatlan sikert aratott, könnyű, szénsavas, zamatos, de nem megy el parfümi távolságokba, sokkal inkább marad karakteres, gerinces jó ivású árnyalattal egyensúlyban. Mindenki szomjazott a nagy nyári melegben, alig bírtuk visszatartani magunkat, hogy 2-3 pohárral gyorsan le ne gurítsunk. Ismét visszautalva a '08-as rozékhoz: erősen az élmezőnyben végzett az egri nedű. A két vörös már nem volt ilyen egyértelmű. A pinot noir adta magát következőként, de nem sok jellegzetes emlék maradt bennem múlt péntek óta. Úgy rémlik, hogy áttetsző színe és némi fás-édeskés illata emlékeztetett a szőlő eredetére, de vakon lehet, hogy nem találtam volna el. A bikavér is hasonló képzeteket keltett, bár annak ellenére, hogy a jellegéből fakadóan kevésbé lehet általánosítani a mérték-rendeket, mégis közelebb állt a palackon olvasható cimke az üvegben lévő borho

Az első megálló Tóthék új, belvárosi üzlete volt. Az acéltartályos kóstoltatás jó ötlet, nem kell számolni a bontott palackban oxidálodó mennyiséggel. A képen látható fajták kerültek a kóstolópohárba. Az arculat kiegyensúlyozott, modern, de nem túlságosan futurisztikus. A próbált borok sem kirívóan egyediek, sokak kedvence lehet, (talán) ezért nem is kerültünk a bűvkörükbe. Tisztességes, családi tradíción alapuló, fejlődőben lévő borászat, korrekt tételekkel. Később a városban itt-ott fellelhető vinotékák és egyéb kereskedelmi egységek, valamint Jagodicsék házánál beszereztük az estére valókat is. A rostonsültekhez fogyasztott tételek: A jól sikerült este mellékhatása (és az idő múlása) okán, nem fogunk tudni részletes jellemzést írni a borokról, viszont annyi bizonyos, hogy akár Frankék, akár Jagodicsék becsülettel megállják a helyüket a hazai palettán. Jagodics chardonnay-val kezdtük a sort, utána a Frank pinó következett, majd ismét Jagodicséktól a cuvée és a blau

A hétvégén három osztrák bort sikerült megkóstolnunk a határszélen. Az élményeink sorban: Federspiel - Wachauer Riesling 2007, Wachau Egy szép, gyümölcsös, reduktív rajnai rizling. Egyszerre komoly és gyümölcsösen friss. Némileg megoszlik a véleményünk: Gábor szerint a rajnai fajta gyümölcsössége és a rizling szikársága csodás elegyet alkot ebben a borban, szerintem a két ízvilág között volt valami űr, nekem valahogy nem állt teljesen össze. Ettől függetlenül nagyon kellemes élmény volt, mindannnyian dícsértük. Wegenstein Zweigelt Rosé 2008, Burgenland Világos hagymahéj szín, kifejezetten szép. Első kortyra erős szénsavtól habzott a szánk. A dúsítás tulajdonképpen jól is állt neki, de miután kicsit elillant belőle a szén-dioxid, maradt egy egész halvány ízvilágú ital. Itt is voltak élménykülönbségek: a gyengéd savak, az enyhe aromák, a parfüm- és tuttifruttimentes íz, valamint az alacsony alkoholtartalom szerintem összhangban voltak, a többiek nem sokra értékelték az egészet. Esterházy

"Magyarország legjobb újbora 2008" cimkével illették a tételt, ami nem járhat messze a valóságtól. Ugyan nem ismerjük Hazánk valamennyi újborát, de egy-két jelentős tétellel találkoztunk. Megállja a helyét a legjobbak között, mert még június derekán is visszaadja a vélhetően szén-dioxid macerációs (beaujolais) technológia szépségeit. A nagyobb részt blauburger, kisebb részt zweigelt házasítás gazdag illatokkal és zamatokkal, sötét, már-már lilába hajló árnyalattal hálálja meg a vásárlást.

Ezt a cimkét még nem láttam, egy könnyed nyári próbálkozást megérhet - gondoltam. Tekintve, hogy mostanság a kunsági és a duna-melléki borokat előnyben részesítjük, kíváncsi lettem rá. Ha tudtam volna a hypermarketben, hogy erről a cégről van szó új köntösben, meg sem veszem. Nem alsó polcon volt, nem is abba az árszegmensbe pozícionálták. Erős tulzás, ügyes húzás, egyszer bejön. Hangsúlyozom: egyszer. A bort ezév május közepén palackozták, úgyhogy lehetett volna valami kirobbanóan friss élmény is. Nem az volt. Inkább fülledt. Picit szellőztessük, adjunk neki esélyt. A kétes gőzök távoztak, de nem sok minden lépett a helyükbe. Kicsit vasas, kesernyés, alig szénsavas. Nem fog elfogyni, az biztos.

Keszeghez balatoni bort! Idilli párosítás a legszebb emlékekkel. A friss hal adott volt, ott kacsintgatott rám a Lehelen, hozzá kellett találnom valamit. Nem vagyok nagy szakértője az étel-bor párosításnak, de ezúttal úgy gondolom, beletrafáltam. Figuláék '08-as rizlingje mind a paprikás lisztben kisütött halhoz, mind önmagában fenomenálisan viselkedett. Friss, zamatos, mégis karakteres, tiszteletet parancsoló, színtiszta rizling a fajta balatoni esszenciájával. Itatja magát, csúszik, simul, majd arra eszmélsz, hogy elfogyott. Szívem szerint csak ezt innám életem hátralévő részében.

Fesztiválokon többször a számban kötöttek ki a Lisicza Borház különféle borai, közülük egy-kettő kiemelkedő élményt nyújtott. Most nyugodt körülmények között is ismerkedhettem a borászattal, ezúttal egy oportóhoz volt szerencsém. Erős-vörös színű szép ital egy csepp lilával. Illataiban a fűszerektől az egész enyhe állatiasságig sokminden megtalálható. Szellőztetni kell. Később gömbölyű piros gyümölcsök gördülnek elő. Véleményem szerint a fajtához képest túl komolynak próbálták beállítani, a háttérben motoszkáló gyümölcsöket alkoholos, kesernyés burkolat fedi el, amely talán a túlhangsúlyos hordóhasználattal magyarázható. A bor ettől függetlenül kellemes és különleges. Hosszas szellőztetés után vajasság, édesség jelenik meg, de az alkohol még mindig kemény.

Kibontás után: brutál-tölgy. Másfél-két óra alatt metamorfózison megy keresztül, ugyanis a fa borrá válik. Eleinte szkeptikusan járatjuk a szánkban, nem értjük. Aztán kezd kibontakozni. Nem csoda, hisz' 6 éves. Nem ez életünk nagy, fás fehérbora, de sokkal többet nyújt, mint azt gondoltuk az első fél óra után. Kezd előjönni a szőlő. A végén még méz is kifigyel az illatok között, ez a késői szüretre jellemző.