Rajnai Rizling Triatlon

Gábor lelkesedése a rajnai rizling iránt egy hármas kóstolót eredményezett. Már korábban az Apáti Borok 2006-os rajnaija pozitív benyomást tett rá, ezért kóstoltuk a 2007-est is, ami azonban feledhetőnek bizonyult. Most akadtunk rá ugyanazon borászat termékére az Apáti rajnaijának a nagytestvérére a Tűzkő Birtok Renana-ra (Endre szerint felvágós nagytesó a név és az árpozícionálás alapján). A hármas kóstoló alapját így a 2007-es Renana, a 2006-os Apáti képezte, majd Gyula villantott egy szigetújfalúi rajnait, a szigetcsépi Gál Csaba pincéjéből. Ez utóbbi azért is izgalmas, mert a csepel szigetről még semmit sem kóstoltunk.

Három különböző pohárba töltöttük a három bort - nehogy összekeverjük - és kezdődött a körbekóstolás.

Először a Renana járt kézről-kézre. Hümmögés. Gyula a kolbász illatra, Gábor a lilahagymára panaszkodik - ui. vacsi gyanánt paraszt tál került. Tessék elvonatkoztatni! - hangzik Endre utasítása. Gábor utóbb úgy emlékszik, savhiányosnak tartotta, eleinte nem annyira ízlett neki, de a visszakóstolás végére az első helyre került, vagy legalábbis holtversenyben az elsőre. Endre végig ezt tartotta a legjobbnak. Gyulával egyetértésben édeskésnek érzi (mint kiderült félszáraz a bor), de valóban savhiányos, az eltérés azonban kettejük véleményében az, hogy Gyulának ez ízlett a legkevésbé, mert mint kifejti: nincs harmóniában a bor önmagával, finom illat, de van benne valami hátborzongató. (Ez szerintem érdekesen hangzik borra...) Én Endrével értek egyet, nekem is ez ízlett a legjobban, de hozzátenném addigra már a gyerekekkel együtt belefogtam a vacsiba kolbászostul, lilahagymástul. A fiúk az első teljes körig önmegtartóztattak.

Második versenyzőnk a fenti Renana kistesója, a 2006-os Apáti volt. Gábor "prekoncepcióval" indult, hiszen ez a számára kedves rajnai volt a generátora a kóstolónknak. Ez lenne a holtversenyes jelölt, mert magában nagyon is szereti, de az összehasonlításban nem emelkedik ki különösebben a többi közül. Nagyon gyümölcsös, felturbózott, marketing bornak érződik, így sorba illesztve. Amikor visszaolvasom a végén a bejegyzést, akkor az előző mondatot már túlzásnak érzi. Szeretné kiemelni (diktál!!!), hogy mind a három cimkében dominál a zöld. (Be van csípve, hehehehe). Endre jön: "tisztes iparos munka, nem több, nem kevesebb". Gyula: "khm, szerintem színharmonizációról nincs szó, ez egy önmagával harmóniában lévő bor, és ő ő nem hazudtolja meg önmagát, zamatos és a többihez képest egyfajta nemességet tükröz." (Ő is be van csípve, hihihi.) Nála ez az első. Nekem ez a bor egy adag lilahagyma után nagyon keserű volt. Illatában régi gyerekfogkrém dereng. Szerintem mindhárom bor lehetett volna kicsit szénsavasabb, üdébb.

Na gyerünk az utolsóra, Gyula már be van sózva: "Az önmaga kategóriájában egy fenomén. Egy olyan reduktív bor - a csepel szigetről ráadásul -, ami nyilván kakukktojás a többi mellett, de mégis középre helyezném." (Ugye, mondtam?) Endre szerint ennek van a legizlésesebb cimkéje - Gábor vokálozik: "Ezt én akartam mondani!" Az adottságait figyelembe véve ez egy korrekt és finom bor, de nála csak a harmadik. Ezzel Gábor egyetért, reduktív, kellemes, finom fehér bor, de a fajtajellegét nem mutatja. Részemről - már amennyiket egy szoptatós kismama kóstolhat, - az ugye, egy kortynyi - van az illatában és talán az ízében is valami ropogós, zöld, izgalmas, de laposabb, vizesebb. Nyáron fröccsnek gyühet mind!