Kőszegi kalandok
Az első megálló Tóthék új, belvárosi üzlete volt. Az acéltartályos kóstoltatás jó ötlet, nem kell számolni a bontott palackban oxidálodó mennyiséggel. A képen látható fajták kerültek a kóstolópohárba. Az arculat kiegyensúlyozott, modern, de nem túlságosan futurisztikus. A próbált borok sem kirívóan egyediek, sokak kedvence lehet, (talán) ezért nem is kerültünk a bűvkörükbe. Tisztességes, családi tradíción alapuló, fejlődőben lévő borászat, korrekt tételekkel.
Később a városban itt-ott fellelhető vinotékák és egyéb kereskedelmi egységek, valamint Jagodicsék házánál beszereztük az estére valókat is. A rostonsültekhez fogyasztott tételek:
A jól sikerült este mellékhatása (és az idő múlása) okán, nem fogunk tudni részletes jellemzést írni a borokról, viszont annyi bizonyos, hogy akár Frankék, akár Jagodicsék becsülettel megállják a helyüket a hazai palettán.
Jagodics chardonnay-val kezdtük a sort, utána a Frank pinó következett, majd ismét Jagodicséktól a cuvée és a blauburger. (A J-CS és a bíborkadarka még megvannak.)
Jagodicsék full-reduktív technológiája - ha jól emlékszem - csak a fehéren érződött, a vörösökről nem biztos, hogy megmondtam volna. A blauburgert még a néhány évvel ezelőtti emlékeink alapján favorizáltuk, és teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tökéletesen hangolt bor ez a bb, meglehetős, de nem éles savakkal és zamatokkal, férfias tétel. A vörös cuvée (50% kékfrankos, 25-25% bb és cs) az előzőnél színesebb zamatokkal, enyhébb savakkal, ugyanakkor hasonló testtel lehet a kevésbé karakán borok kedvelőinek ínyére való.
A Frank család pinot noir-ja hozza a szokásos zamatos, tölgyfás illatokat, könnyű testű (nem vérű), közepes textúrájú, jól iható, finom bor. Szép az archaizáló címke, illik a terroir belvárosának hangulatához. A vacsorát követő délelőttön betértünk a család "pincéjébe" is, ahol a gazdák, Frank úr és fia fogadtak (bár inkább a fiú a gazda, ő kezdte el újra komolyan venni a borászkodást). Mindent megkóstoltunk, ami fellelhető volt, a végső győztes a hazavitt tételek közül a 2008-as kékfrankos volt.
Három hét eltelte után bontottuk ki Lángék bíborkadarkáját. A színe egész sötét, nem véletlen, hogy festőszőlőnek is használják. Néhányunknak túlérett banánt idézett az illata, de csokoládé is elhangzott. Az íze vastag, zamatos, kőszegi terroir. Nagyon ízlett mindenkinek.
Később a városban itt-ott fellelhető vinotékák és egyéb kereskedelmi egységek, valamint Jagodicsék házánál beszereztük az estére valókat is. A rostonsültekhez fogyasztott tételek:
A jól sikerült este mellékhatása (és az idő múlása) okán, nem fogunk tudni részletes jellemzést írni a borokról, viszont annyi bizonyos, hogy akár Frankék, akár Jagodicsék becsülettel megállják a helyüket a hazai palettán.
Jagodics chardonnay-val kezdtük a sort, utána a Frank pinó következett, majd ismét Jagodicséktól a cuvée és a blauburger. (A J-CS és a bíborkadarka még megvannak.)
Jagodicsék full-reduktív technológiája - ha jól emlékszem - csak a fehéren érződött, a vörösökről nem biztos, hogy megmondtam volna. A blauburgert még a néhány évvel ezelőtti emlékeink alapján favorizáltuk, és teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tökéletesen hangolt bor ez a bb, meglehetős, de nem éles savakkal és zamatokkal, férfias tétel. A vörös cuvée (50% kékfrankos, 25-25% bb és cs) az előzőnél színesebb zamatokkal, enyhébb savakkal, ugyanakkor hasonló testtel lehet a kevésbé karakán borok kedvelőinek ínyére való.
A Frank család pinot noir-ja hozza a szokásos zamatos, tölgyfás illatokat, könnyű testű (nem vérű), közepes textúrájú, jól iható, finom bor. Szép az archaizáló címke, illik a terroir belvárosának hangulatához. A vacsorát követő délelőttön betértünk a család "pincéjébe" is, ahol a gazdák, Frank úr és fia fogadtak (bár inkább a fiú a gazda, ő kezdte el újra komolyan venni a borászkodást). Mindent megkóstoltunk, ami fellelhető volt, a végső győztes a hazavitt tételek közül a 2008-as kékfrankos volt.
Három hét eltelte után bontottuk ki Lángék bíborkadarkáját. A színe egész sötét, nem véletlen, hogy festőszőlőnek is használják. Néhányunknak túlérett banánt idézett az illata, de csokoládé is elhangzott. Az íze vastag, zamatos, kőszegi terroir. Nagyon ízlett mindenkinek.
Hát ez vicces...
VálaszTörlésTóthék nagyon vegyesek, de általában savas és érésre váró tételeket náluk palackozva kapni (mintha tanninhiányos lenne az alap). Lángék a széljáráshoz hasonlóan kiszámíthatatlan minőségváltakozásra képesek. A kőszegi fajták általában azért népszerűek, mert a közönségből teljesen hiányzik a fajtaérzékenység, nincs igény a kékfrankos-zweigelt vonalnál bonyolultabb megoldásokra.