Borkóstoló

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Második felvonás. A Janust másnapra hagytam (jó érzékkel, mert így a húggal és az édesanyával találkoztam, beszélgettem). Ennek a villányi borászatnak is volt száraz muskotálya, kértem is belőle egy keveset. Ez egészen más irányzatú, mint a Ruppert féle. Tartalmas, és összetett, de nem az a könnyű, játékos - nekem nagyon tetsző - vonal. Ennek volt egy kései szüretelésű változata is elképesztő súllyal és cukorral. Nagyon tetszett a franc-juk, és a franc-merlot házasítás, amit Örömbornak kereszteltek el. A Szeleshát egy-két borát már ismerjük, de a tudásszomjam kielégíthetetlen, ezért megkóstoltam a mindnyájunk tetszését elnyerő pinot fiatalabb kiadását is. Nagyon szép volt ez is. Még a K2-re (2. szüretből való, vagyis kései kékfrankos), és a Három fiúra (3 bor házasítása) emlékszem, nagyon kellemes, tartalmas (szekszárdi) mindkettő. Arról beszélgettünk, hogy gondolkoznak egy fehérborban is, de - egyéb problémák mellett - ahho...

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Első felvonás. Rupperték korán érkeztek, náluk kezdtem a kóstolgatást. Muskotályt nem hoztak, mert már elfogyott (nem csodálkozom). A friss chardonnay könnyed felfogásban készült, nincs mit elelmezni rajta, de megvannak az értékei (itt nem csak arra gondolok, hogy sokat lehet belőle meginni, habár ez történt kedves ismerősök körében, közöttük a másnapi sütibajnokkal). A '9-es chardonnay hordós tétel. Az értékei az adott hőmérsékleten számomra sajnos nem mutatkoztak meg. A '8-as pinot noir amolyan villányis volt, számomra kevésbé szerethető. Váli kínálata is szűkebb volt a szokásosnál. Ennek oka a tavalyi szűkös esztendő. (Örömünkre ez a szűkösség tehát nem a minőségen érezhető. A másik ok pedig a növekvő népszerűség lehet.) Minden bor 2010-ből származik. Az olaszrizling, bár kevésbé illatos, most is nagy örömet okoz. A már ismert receptúra - fele hordós, fele tartályos - nagyon jól működik. A kéknyelű most elősz...

Egy augusztusi kiruccanás alkalmával próbáltunk rögtönözni, hová is lehetne 2 nappal korábban bejelentkezni borkóstolóra. Volt néhány jelöltünk, végül Simon Józsefnél kötöttünk ki a Nagykőporos pincesoron. Előképünk már volt a honlapon is közhírré tett 8-10 órás kóstolóról, hiszen közel 5 évvel ezelőtt, a társaság egri túráján a kisgyermekkel nem rendelkező többségnek volt szerencséje egy fél napot eltölteni ugyanitt. A délután 4 órai érkezésünket egy hirtelen zápor kísérte, amitől még fülledtebbé vált az addig is nehéz nyári levegő, tehát jól esett a rövid várakozás alatt egy kis hideg ásványvíz és a pince hűse. Mire a gazda is megérkezett talán túl is hűltünk ahhoz, hogy akkor már a frissen melegített bárányhússal készített paella essen jól - bocsássa meg minden borivó, de ez volt az este egyik csúcspontja. Közben elindult a palackozott borok sora is. A vacsora közben egymás után jöttek a különböző fajták és évjáratok, minket pedig annyira lekötöttek a kulináris gyönyörök, a házigaz...

Ez a bejegyzés jó pár hete piszkozatként várt a sorára, most összerakom az emlékeimből: Ha már az imént szállóigét idéztem, akkor álljon itt is egy a cím alapján: a sátor próbája az ivás. Bocs. A Léránt-rizling tavaly még Gyula fődíjasa volt a badacsonyi borhéten, ám sajnos azóta meggyengült, nem mutatott semmit, nem hogy átütőt. A Laposa friss sorozat harmadik tagja illatos szőlőkből készült és ugyanilyen néven kínálja magát. Az összetétel nem derült ki. Ugyan valóban illatos, de ettől még nem tetszett nekünk, lapos a mondanivalója. Szőke Mátyás magasan nyert a másik két versenyző előtt. Tartalmas, korához képest lendületes, jó ivású, de semmiképpen sem könnyed bor volt. Élvezetes, mert ízletes, zamatos, testes. Nem tudom, hogy áll az életpályája, de az biztos, még nem leáldozóban.

Találtunk egy digitális sajtcetlit márciusból: "Meglepo hab a poharban, szuros szensav a nyelven. Lehet,hogy nem tett neki jot az utazas? Szerencsere viszonylag hamar ki tudtuk porgetni belole. Az ize rendben van, de nem hatalmas. Csokis,kesernyes,zoldes es meggyes. Szep tetel, de nem az a koncentratum,amellyel tobbszor talalkoztunk a videken."

Szüret közepette fogyasztottuk, nem várható mélyreható elemzés. Meglepő a 2010-es évjárat a tokaji vidékről. Reduktív hárslevelűként még inkább. Ezzel együtt még apámnak is ízlett, aki nem rajong a terroir jellegzetességéért. Virágos, illatos, ropogós - állítólag sárgamuskotály is van benne. A maga frissességével tökéletes volt, azt, hogy tokaji, nem mondtuk volna meg - nem is baj.

A hordónk második töltése. Badacsonyi alapanyag. 256 kg olaszrizling. 18,5-ös mustfok, 4,7 g/l savtartalom. Kíméletes, egyszeri sajtolás, hagyományos, menetes préssel. 12 óra ülepítés a hordóba töltés előtt.