Borkóstoló

Még a tavalyi egri túránkon szereztem be ezt a Pinót. Azóta vagyok híve a fajtának, amióta 2005- ben Wunderlich Lojzinál egy teljes (értsd: félkésztől a min. 5 féle barrique-ig) üzemlátogatás legvégén, az egyik kapu melletti acéltartályból csapoltunk egy pohárkával. Ez meghatározó élmény volt számomra, mert a tizenegynéhány fajta után nem gondoltam volna, hogy ennyire karakteres és egyértelmű benyomást okozhat még. Visszatérve Dula Bence 2003-as egri Pinot Noir-jához, fontos megemlíteni, hogy egy generációs hagyományokon alapuló, dűlőszelektált Mezey-Mayer-Dula kooperációt ismerhetünk meg. 2007 márciusában tett rövid látogatásunk során, a Dobó tér patakon túli oldalán lévő borvendéglőben (talán a többiek emlékeznek a nevére is) volt szerencsénk magával a borásszal és boraival megismerkedni. Itt találkoztunk először, a talán mások által is kedvelt PinoTriad-dal. A szóban forgó palackot ebéd előtt bontottam ki. A palack hátoldalán található leírás alapján is jó választásnak tűnt, mert am...

Régóta megfogalmazódott bennünk az igény, hogy egy adott fajtát kóstoljunk tematikus estek keretében. Első lépésként végre megvalósult egy ilyen jellegű kóstolás, négy Portugiesert kóstoltunk a 2007-es évjáratból. Bock Szent Márton Bora, 2007: Áttetsző bíbor szín, nyers hatás. Gábor: animál. Gyula: Bőr. Idővel illatában talán gyümölcsösebb. Vylyan Portugieser, 2007: Mélyebb bíbor. Gábor: gyümölcsösebb. Gyula: harmonikusabb illat. Szénsavas-csípős. Tiffán Portugieser, 2007: Illat: gyümölcsös, meggyes, erdeis. Íz: Gábor: "jellegtelen"-ebb, mint az illata. Gyula: Először semmilyen, egyszerű, később kikerekedett, kifejezetten szép. Bock "nem szent" Portugieser, 2007: Hagyma, bőr. A vadság keveredik a hagymával. Gyula: el tudom képzelni, hogy ugyanaz, mint a Szt. Márton. Végül: a sorból a legjobb (talán). Gábor: Nehéz már ítélni... Nagyságrendi különbség nincs a Szt.-hez képest.

Aranyló akácméz színű, nem különösebben olajos mozgású nektár. Illatában déli pinusz fenyő, gyanta dominál, de nem nehézkes csömör érzés. Hozzá enyhe citrus, zöld citromfű, citromlevél (?) társul. Retsina jegyek buknak ki a pohárból. Juci: persze közben képek - Sellőként ülni a sziklás tengerparton fenyőtűleveleket rágva, napot, tengert nézve, de ki ad ilyeneknek üveget a kezébe? Hosszú idők legnagyobb borélménye!

Mahler koncert után gyertyafényes szalonnázás keretében néhány bor is elfogyott. Az egyetlen írásos emlékünk alapján nehéz lesz beszámolni, komoly írásszakértői feladat... Konyári Chardonnay 2007: Kicsit kevés volt a sava (Megjegyzés: nem gondoljátok, hogy mostanában gyakran fordul elő ez a kritika a legkülönfélébb borokról?). Nem elég hosszú. Hordozza a fajtajelleget. Savanykás. Konyári Rosé 2007: Már-már siller színű. Kicsit nyers, markáns. Integrált (? a papíron egy integrál-jel látszik) bor. Ü (ez egy smiley) üt (íráskutatás folyamatban). Balatoni nyár bor. A borból nem bírunk annyit írni/...(?). Günzer Cuvée 2005: Illatában meghatározó a nagy tölgyfahordó. A Pinot Noir édeskés jellege van. V értó v örösbor. Selymes, tölgyfahordós. Juhász Egri Cuvée 2003: Furfang, furfang. Szerintem arról írjunk, amiről beszélgetünk, az sokkal érdekesebb.

Felgyűlt néhány sajtcelti a zsebemben. Elég régi adósságomat törlesztem ezek publikálásával. Ábrahámi 2007: Ismét visszakóstoltuk. Fás illatok. Fémes (vas) íz (Endre nem érzi). Viszont a kissé öreges illatot ellensúlyozza a friss íz. Kicsit szellőzött a pohárban, utána kifejezetten finom! Árvay Hétfürtös Tokaji Vulcanus Cuvée - 2002 Egyértelmű tokaji botritiszes illat, aszút, szamorodnit idéz. Formabontó, szokatlan, nem rossz. A terroir sok. Gyula: hiányzik a sava az ízének a kaliberéhez képest. Kriszta: pörkölt kávészem ízű. Gyula: A Tokaji komolysága teljességgel megvan benne, viszont a nehézsége (amitől besokall az ember) ellibbent. Csúszik! FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger - Kőlyuktető Bikavér 2003, Piros címkés Ismét kóstoltuk ezt a bort , ezúttal a piros címkés verziót. Illata meggyőző, mint először. Az íze első kóstolásra elenyésző élmény a korábbihoz képest. Körülmények: ettünk, lakomáztunk. Később: kezd kibontakozni a bor, előkerül a korábbi varázsa. Elfogyott....

A címben jelzett nedű a Laposa Családi Pincészet szortimentjéből való, a hangzatos Bazaltbor védjegy alatt. Ez a bor - amint azt a hátcímke is ígéri - valóban vérbeli "testes" fehér, amilyet a környék vulkanikus hegyei teremnek. Nincs leírás (a palackon) az összetételről és az arányokról, de mindenesetre elmondható: a termelő szándéka szerint, a tájjellegű, karakteres fehér nagyon jól sikerült. Érzésem szerint az idő próbáját is ki fogja állni, remélhetőleg 1-2 évig még hasonló minőségben fogyasztható lesz ez az évjárat. (címkefotó érkezett)

FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger Egy bor - két címke. Kicsit szokatlan, hogy ugyanazt az évjáratú bort kétféle palackozásban találhatjuk meg egymás mellett a polcon. Lehet, hogy az egyik exportra szánt (BULL'S BLOOD), csak itt ragadt. Mindenesetre, az általam eddig ismeretlen pincészet pozitív benyomásokat hagyva mutatkozott be, ugyanis ez a cuvée hozza a hagyományos, bikavértől elvárható sokszínűséget, zamatokat és savakat. A környezeti változók (étkezés, zenehallgatás) függvényében ugyan változékony az élmény, de így is megüti azt a szintet, ami alapján nyugodtam ajánlható a fajta kedvelőinek.