A répa és a bor
Márton napja van.
Hogy mi mindent köszönhetünk neki?
- Habár semmi közünk hozzá, de mégiscsak Pannóniában született (Savaria, Szombathely), így dicsekedhetünk vele. (Érdekes, hogy az általa alapított Marmoutier bencés apátságban születő legenda szerint hun, vagy magyar uralkodók sarja volt.)
- Neki köszönhetjük az ilyenkor szinte kötelező libasültet. Ezt hívták gyertyapecsenyének is, mert a boltokban az egyre korábbi sötétedés miatt ekkor gyújtottak először gyertyát. (Kíváncsi lettem volna, mi történt, ha vasárnapra esett Szent Márton napja - hogyan függött a nyitvatartás az eladótér nagyságától, az üzlet típusától, világökörségtől -, de erről nem szól a kezemben lévő könyv.) Szegény ludak! Tényleg gyűlölhette őket Márton, de ezt meg is lehet érteni. Galliában szolgáló katonaként épp megérkezik egy városba és Amiens szerencséje van, kibe botlik a kapunál? A koldus képében megjelenő Krisztusba, akinek odaadja köpenyének felét. Nyilván nem volt józan, mert csak később jutott eszébe, hogy az a köpeny kincstári tulajdon (az egyenruha része), el kell vele számolnia. Elbújik a ludak közé (egyesek most felszisszennek, mondván, a püspökség terhe elől - szerénységből, persze - bújt el, nem emiatt), hogy rovancskor ne HTK-zzák rá e ruhadarabot, de azok gágogásukkal elárulják őt.
- Mellesleg neki köszönhetjük a kápolna szavunkat, amely a latin capel(l)a-ból jön, ami nem mást jelent, mint a hely, ahol a köpenyt, már mint ereklyét őrzik (cappa: a rómaiak csuklyás katonai köpenye). (Ugye, mondtam, hogy begyűjtötték!)
- Szent Mártonra foghatjuk, hogy ma bort iszunk (lehetőleg újbort), mert aki Márton napján spicces lesz a bortól, az a következő évben megmenekül a gyomor-, és fejfájástól. S hogy lássuk, korábban is létezett negatív kampány, íme egy fenyegetés:
Aki Márton napján csak répát eszik és bort nem iszik, az ágybavizelő lesz.
Hogy mi mindent köszönhetünk neki?
- Habár semmi közünk hozzá, de mégiscsak Pannóniában született (Savaria, Szombathely), így dicsekedhetünk vele. (Érdekes, hogy az általa alapított Marmoutier bencés apátságban születő legenda szerint hun, vagy magyar uralkodók sarja volt.)
- Neki köszönhetjük az ilyenkor szinte kötelező libasültet. Ezt hívták gyertyapecsenyének is, mert a boltokban az egyre korábbi sötétedés miatt ekkor gyújtottak először gyertyát. (Kíváncsi lettem volna, mi történt, ha vasárnapra esett Szent Márton napja - hogyan függött a nyitvatartás az eladótér nagyságától, az üzlet típusától, világökörségtől -, de erről nem szól a kezemben lévő könyv.) Szegény ludak! Tényleg gyűlölhette őket Márton, de ezt meg is lehet érteni. Galliában szolgáló katonaként épp megérkezik egy városba és Amiens szerencséje van, kibe botlik a kapunál? A koldus képében megjelenő Krisztusba, akinek odaadja köpenyének felét. Nyilván nem volt józan, mert csak később jutott eszébe, hogy az a köpeny kincstári tulajdon (az egyenruha része), el kell vele számolnia. Elbújik a ludak közé (egyesek most felszisszennek, mondván, a püspökség terhe elől - szerénységből, persze - bújt el, nem emiatt), hogy rovancskor ne HTK-zzák rá e ruhadarabot, de azok gágogásukkal elárulják őt.
- Mellesleg neki köszönhetjük a kápolna szavunkat, amely a latin capel(l)a-ból jön, ami nem mást jelent, mint a hely, ahol a köpenyt, már mint ereklyét őrzik (cappa: a rómaiak csuklyás katonai köpenye). (Ugye, mondtam, hogy begyűjtötték!)
- Szent Mártonra foghatjuk, hogy ma bort iszunk (lehetőleg újbort), mert aki Márton napján spicces lesz a bortól, az a következő évben megmenekül a gyomor-, és fejfájástól. S hogy lássuk, korábban is létezett negatív kampány, íme egy fenyegetés:
Aki Márton napján csak répát eszik és bort nem iszik, az ágybavizelő lesz.
 |
| Szent Márton magyaros ruhában - Pozsony |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése