Majdnem negyven, szikár, de még szép

Gábor teljesen ráindult egy kis 39 éves szőkére. Féltékeny is lehettem volna, ha mindez nem a pincében történik és nem egy, a polcon figyelő, Istvándy Jenő Pincészetéből kikerült tétel lett volna az indulat tárgya. Hiába, nehéz ellenállni egy 1973-as olaszrizlingnek, ami 15 százalékos alkohollal és óarany színnel csábít. Szóval megértő nejnek bizonyultam.

A kibontás egy közös kerti sütögetés felvezetője volt - még ép ízlelőbimbókkal! volt a jelszavunk. Illatában egy tokaji bor köszöntött bennünket a pohárból (vakon szerintem bárki ezt állítaná). Nem is csoda, hiszen ebben is a botritisz uralkodik. Mozgása lomha, olajos a pohárban, de szép tükrös. Illatában az őszi avar, és a dió, erdei gomba dominál (a kiürült pohár illatában határozottan szárított vargányát éreztünk). Sava erőteljes és meglepő módon nagyon száraz. Furcsa is egy ennyire olajos és testes bortól, hogy szemernyi édesség sincs benne. A botritisz mellett egy kis cukor lágyította volna az összhatást. Magas alkohol (15%), az  erős sav szikár, kissé korosodó, de még éppen élvezhető borkülönlegességgel örvendeztetett meg bennünket, még ha nem is szopogattuk egész este ezt. Sajtokkal határozottan kellemesebb benyomást tett, de a maszkulin jegyeket nem tudta teljesen levetkőzni. Legalább nem kell féltékenykednem továbbra sem.

Megjegyzések