Borkóstoló

Miközben szerveztem a Wekerlei Napok Borút programját, azzal szembesültem, hogy hiába végre nem vagyunk egy időben a várral, az időjárás jól kibabrált velem. Ahelyett, hogy néhány telefonnal letudtam volna a szervezést, irgalmatlanul sok megkeresésbe, hívásba került összehozni a nem túl nagy, mindössze 10 boros sátrat felvonultató Borút kiállítói sorát. Sőt, nagyon úgy tűnt kilencnél elakadok. Hiába a szándék és az érdeklődés, a szüret nagy úr, és az ősz amúgy is bőven kínál munkát, fesztivált a borászoknak. Talán két héttel a rendezvény előtt futott be a hívás hozzám a siklósi Brunyai Családi Pincészettől, hogy ők jönnek (amit bár már korábban eldöntöttek, erről én valahogy lemaradtam...). Remek, gondoltam, hívogatás letudva, bár így már háromra duzzadt a programon a villányi borvidéket képviselő sátrak száma. Utolsó két hétben viszont nem ugrálunk, tájékozódunk. Hallomásból nem sok derült ki a pincéről, lévén én nem ismertem őket, nem tudtam mire számíthatok. Néhány tételt kó...

Mindig sikerül új fajtákra bukkannunk. Merthogy a generosa nem a Frittmann Testvérek új házasításának fantázianeve, hanem az ezerjóból és a piros traminiből Bíró Károly által nemesített hibrid. A fajtát a szőlészek számára a kiváló növénytani adotságai - fagytűrő, bőtermő, rothadásra kevéssé hajlamos -, a borkedvelő számára pedig a szülők ízjegyeinek izgalmas párosítása teszi vonzóvá. Ez a tétel jeles például szolgál az utóbbi okoskodás alátámasztására. Az ezerjó erőteljes savai és a tramini rózsás illatvilága tompítják és egyben kiegészítik egymást, amelyből egy egyedülálló, egyszerre kissé parfümös és kissé szikár ízvilág kerekedik ki úgy, hogy közben egyik sem nyomja el a másikat. Egy vakteszten nyilván nem mondanám meg, hogy mi ez, talán rajnaira tippelnék. Rettentő friss és könnyen iható bor. Kezdő és avatott száj egyformán talál benne izgalmat, célcsoportja: mindenki. Ajándékba kaptam, köszönöm szépen!

Nagy volt már a túránkon is, ahonnan ezt a palackot hoztam, de úgy érzem, ez a bor most van a csúcson. Egyszerre könnyed és testes, a hordós érlelés által pedig mindez egy selymes, gyümölcsös varázzsá kerekedik. Nem az a tipikus szilvalekvár-érzés, nekem a korábbi évjárat avarja sem jön elő, helyette cseresznye és szeder jelenik meg némi fűszerrel a háttérben. Az első kortytól az utolsó cseppig élvezet, felemelő élmény. (Kép a Bortársaságtól)

Azzal akartam kezdeni a mondandómat, hogy a két korábbi gyöngyözőbor-élményem más volt mint ez, mert azok szárazak voltak, ez pedig félszáraz. Sajnos azonban elbizonytalanodtam kissé, mert nem tudom, Ebner Borzongása biztosan gyöngyözőbor-e (sőt, ez éppenséggel habzóbor)? Nem ismerem az aktuális bortörvényt, régebben a két fogalom közötti különbséget az alkohol, és a szén-dioxid tartalom jelentette. Nekem úgy tűnik most, mintha találomra választanák a borászok az egyik, vagy a másik megjelölést. A lényeg azonban az, hogy vágytam már egy kevéske maradék cukorral megáldott buborékos borra, de valószínűleg ebben is csak minimális mennyiség van, így nem éreztem lényegi különbséget a korábbiakhoz képest. Csalódást ez sem okozott, gyorsan fogyott - az elillanó buborékok miatt kénytelen voltam sietni egy kicsit. A bort adó fajtá(k)ról sajnos nincs információm, de üde, nem túlságosan illatos, a korty pedig ropogós és zamatos. Érdemes volt megkóstolni. Alkohol: 12% Ár kb.: 1900 Ft

Roppant ciki, hogy szeptemberben sikerül csak megírni a márciusi bortúra végét, de jobb későn, mint soha. A Lisicza Borházba én akartam nagyon ellátogatni, én is szerveztem. Nem volt egyszerű. Eleinte határozottan le akartak rázni, mondván, nem alkalmas a hely a kóstolásra. De mi már edzettek vagyunk ilyesmiben, így nem hagytam magam, erősködtem, és az utolsó napunkra sikerült magunkat beszuszakolni Helesfára. Mi már igen vidáman (vagy fáradtan?) érkeztünk a nap harmadik helyére, míg házigazdánk kissé álmosan, a vasárnapi  délutáni szundikálásból ébredve jött Pécsről.  Az indulás kicsit szögletesre sikerült, de a kóstolás végére lazult a hangulat is. Olyan benyomást, mint ahogy megszoktuk többnyire a borászoknál, nem sikerült elérni. Van ilyen, ennek ellenére mindenképp érdemes volt ellátogatni Lisiczáékhoz. A borsor rendben volt: Sauvignon blanc 2011-es tétellel nyitottunk, a jegyzet szerint jó a sava, zamatos, illatos. Cserszegi fűszeres 2011. full reduktív, illat...

A cím nem sértés. Siller pörög a pohárban Szajkról, 2011-ből az általunk idén felfedezett és mostanság favorizált biopincészettől. Hársék házasítása tényleg málnaszörpös külsővel fogad bennünket, és nem tévedés a belbecs is arra hajaz. Abszolút az - mondja Endre. Enyhe szénsav, gazdag zamatok, lecsengésben enyhe kesernye. Összhatásában gyümölcsös, - pirosak elsősorban, málna, meggy - tartalmas, nem kevés alkohollal, de pontosat nem tudunk. Majd talán a Wekerlei Borúton kiderül. Gábor: málnaszörp!

Gábor teljesen ráindult egy kis 39 éves szőkére. Féltékeny is lehettem volna, ha mindez nem a pincében történik és nem egy, a polcon figyelő, Istvándy Jenő Pincészetéből kikerült tétel lett volna az indulat tárgya. Hiába, nehéz ellenállni egy 1973-as olaszrizlingnek, ami 15 százalékos alkohollal és óarany színnel csábít. Szóval megértő nejnek bizonyultam. A kibontás egy közös kerti sütögetés felvezetője volt - még ép ízlelőbimbókkal! volt a jelszavunk. Illatában egy tokaji bor köszöntött bennünket a pohárból (vakon szerintem bárki ezt állítaná). Nem is csoda, hiszen ebben is a botritisz uralkodik. Mozgása lomha, olajos a pohárban, de szép tükrös. Illatában az őszi avar, és a dió, erdei gomba dominál (a kiürült pohár illatában határozottan szárított vargányát éreztünk). Sava erőteljes és meglepő módon nagyon száraz. Furcsa is egy ennyire olajos és testes bortól, hogy szemernyi édesség sincs benne. A botritisz mellett egy kis cukor lágyította volna az összhatást. Magas alkohol (15%), a...