Hétköznapi összejövetelünk fontos apropója volt a szokásos tavaszi bortúra állomásainak összeállítása. A pécsi borvidékről fölmerülő lehetőségeket preferencia, illetve logisztikai sorrendbe kellett állítani. Nem kis feladat, amit száraz torokkal semmiképp sem ajánlott elkövetni. Így aztán a múltkorjában akciósan beszerzett Vida borainkhoz nyúltunk, hogy támaszaink legyenek. Nem hiába, a feladat letudva (már csak azt is tudnánk, hogy a gyerekeket hova adjuk addig kölcsön...)
Először a 2008-as kékfrankost bontottuk ki. A színe szép meggyes. Illatában először valamilyen indiai fűszerkeverék bujkál, a fa letagadhatatlan. Orvul valami főzelék (borsó?) is bekúszik, de aztán szerencsére odébbáll. Először még túl hideg, de aztán bontakozik szépen. Az ízében is a fa dominál, komoly barrique-nak tűnik, pedig nincs ráírva. Bár nem túl erős (alk.: 12,5%) ez jó, mert nem nyom el semmit. A terroir is adja magát. Testes és elég komolyra hangolták. Az összhatás szokatlan egy kékfrankostól, ebben egyetértünk, mégis egyértelműek a fajtajegyek, ám a kezelése nem hétköznapi. Endre a füstösségét emeli ki. Gyula szerint kitöltés után egyszerűen bombasztikus. Nagyon erőteljes és intenzív. Itt kissé zavaros a jegyzetem, úgy tűnik a glicerinről diskuráltunk. Aha,
"csúszós", ez is ide van írva, meg az, hogy a
"tannin komolyra borzolja a kerekséget" (Bár nem jegyeztem fel, de ez csak Gyula lehetett!) . Gábor szerint elegáns tétel. Többször is felvésem, hogy tannin, meg kerek, meg szép. A savanykában mutatkozik a frankos. Meggy, mondjuk cigány, vagy csak túlérett. Arconvágó (de jól). Gábor:
"Fú, de jó ez!" "Több franyót kéne inni!"
Még a kékfrankos közben nekivágunk a cabernet franc-nak is. Szintén 2008-as. A feketeségnek a poharunkban az előző borhoz hasonló az illata, de Gábor beszúrt sorai szerint kávés, kakaóbabos jegyek is oldódnak. Nekem viszont inkább valami kellemetlen, orrbavágó buké jön. Kibököm, hogy technokol rapid. Tudom, hogy nem pont az, de valami szúrós, fura. A fiúk élénken tiltakoznak. Alulmaradok, de finnyogok, pláne, hogy érzem a kóstolásnál is. (Mi lehet ez, valami fura alkoholbomlás? hiba? női hiszti? ki tudja.) Kis almahéjat fedezünk fel Gáborral. A tannin üt,
"egyből húz" ez többször is elhangzik (remélem, mindenki érti, mert én nem tudnám lefordítani). Gábor szerint olyan, mintha savanyú lenne. Brutál. Kávé. Gyula: kommersz, erős mindene, tömény ütős valami. Gábor szerint lehetne több a beltartalom és talán az alkohol is (13%). Gyula szerint a lecsengésében aszalt szilvát rejt. Szerintem jól (el). Endre is panaszkodik a durva tannin miatt. Tanácstalanok vagyunk. Amilyen jó a kékfrankos, annyira furcsa ez a franc. Gyulával megegyezünk, hogy van valami kis lábszaga (pardon). A fiúk adnak neki még egy töltésnyi esélyt, azonban én feladom. Állítólag az idővel, a hőmérséklettel és a levegőzéssel megszelídült - vagy az ítélkezők...
Először a 2008-as kékfrankost bontottuk ki. A színe szép meggyes. Illatában először valamilyen indiai fűszerkeverék bujkál, a fa letagadhatatlan. Orvul valami főzelék (borsó?) is bekúszik, de aztán szerencsére odébbáll. Először még túl hideg, de aztán bontakozik szépen. Az ízében is a fa dominál, komoly barrique-nak tűnik, pedig nincs ráírva. Bár nem túl erős (alk.: 12,5%) ez jó, mert nem nyom el semmit. A terroir is adja magát. Testes és elég komolyra hangolták. Az összhatás szokatlan egy kékfrankostól, ebben egyetértünk, mégis egyértelműek a fajtajegyek, ám a kezelése nem hétköznapi. Endre a füstösségét emeli ki. Gyula szerint kitöltés után egyszerűen bombasztikus. Nagyon erőteljes és intenzív. Itt kissé zavaros a jegyzetem, úgy tűnik a glicerinről diskuráltunk. Aha, "csúszós", ez is ide van írva, meg az, hogy a "tannin komolyra borzolja a kerekséget" (Bár nem jegyeztem fel, de ez csak Gyula lehetett!) . Gábor szerint elegáns tétel. Többször is felvésem, hogy tannin, meg kerek, meg szép. A savanykában mutatkozik a frankos. Meggy, mondjuk cigány, vagy csak túlérett. Arconvágó (de jól). Gábor: "Fú, de jó ez!" "Több franyót kéne inni!"
Még a kékfrankos közben nekivágunk a cabernet franc-nak is. Szintén 2008-as. A feketeségnek a poharunkban az előző borhoz hasonló az illata, de Gábor beszúrt sorai szerint kávés, kakaóbabos jegyek is oldódnak. Nekem viszont inkább valami kellemetlen, orrbavágó buké jön. Kibököm, hogy technokol rapid. Tudom, hogy nem pont az, de valami szúrós, fura. A fiúk élénken tiltakoznak. Alulmaradok, de finnyogok, pláne, hogy érzem a kóstolásnál is. (Mi lehet ez, valami fura alkoholbomlás? hiba? női hiszti? ki tudja.) Kis almahéjat fedezünk fel Gáborral. A tannin üt, "egyből húz" ez többször is elhangzik (remélem, mindenki érti, mert én nem tudnám lefordítani). Gábor szerint olyan, mintha savanyú lenne. Brutál. Kávé. Gyula: kommersz, erős mindene, tömény ütős valami. Gábor szerint lehetne több a beltartalom és talán az alkohol is (13%). Gyula szerint a lecsengésében aszalt szilvát rejt. Szerintem jól (el). Endre is panaszkodik a durva tannin miatt. Tanácstalanok vagyunk. Amilyen jó a kékfrankos, annyira furcsa ez a franc. Gyulával megegyezünk, hogy van valami kis lábszaga (pardon). A fiúk adnak neki még egy töltésnyi esélyt, azonban én feladom. Állítólag az idővel, a hőmérséklettel és a levegőzéssel megszelídült - vagy az ítélkezők...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése