Borkóstoló

Ez a kör már egy másik alkalommal történt. Az egyik élelmiszeráruház-láncnak meglepően bőséges az újbor-kínálata, nehéz volt ellenállni. Juhász primőr rosé 2011 - pinot noir, alk.: 11,5% - büdös, de jól (ázott cipő - ezzel G nem ért egyet) - nyers, az előző jelleg hamar elillan - édeskés illat, mint a régi frutti - brutál szénsav, amellyel a később megállapított savhiányt palástolják Mayer Róbert villányi rosé 2011 - szép virágillat - savai ott vannak, CO2 nincs - Gy: nem is kell, E: nagyon hiányzik - a magas sav és viszonylag magas alkohol (12,5%) szépen harmonizál, támogatják egymást - G: eleinte nem volt zamata, de ahogy szellőzött úgy nyílt ki - hosszú lecsengés, grépfrútos jelleggel Lisicza portugieser 2011 - 12,5% - sűrű lila vér szín - olasz felvágott, parizer illatban és nyelőcsövön - tartalmas, gyümölcsös, újdonság - kömény, paprika, koriander - Gy: hamar elenyészik, ez baj Lelovits Tamás primőr portugieser 2011 - 12,5% - fekete, nem nagyon akar f...

Ekkor (a kép tónusán is látszik :) már pirosabb volt a szemünk. Az is hozzátartozik a történethez, hogy két hullámban történt a kóstolás, mert az előkészítő csapat nyilván megérdemelt időnként egy-egy kortyot a szorgos és odaadó munkájáért, aztán amint befutottak a többiek, mindenki elindult az általunk kijelölt soron. A vacsora egyébként kevés kívánnivalót hagyott maga után, az is csak valami desszert lehetett - de ki bírta volna... Persze, Egyvalaki :) Dúzsi Marci 2011 - tájbor, alk.: 11,5% - G: ízében kadarka (édesség), Gy egyetért (könnyedség) - E: lilán felhabzik, az hinném: zweigelt - Gy: kis enyhe, + üdítő, - nincs tartalma - Sz: a zweigelt egyértelmű, de keveset mond, + krémes a vége - M: nyers (hús) Mayer portugieser 2011 - savanyúkáposzta; lilás, de lilább volt a Marci - Gy: fülledt, nem érződik az újdonság - G: nem rossz, de nem is jó, tanninos (savanykás) - a lányok sem rajongtak érte Bodri Gúnár 2011 - portugieser, kékfrankos, alk.: 12% - eddig ez a le...

Minden tekintetben. A dátum háromszor tizenegyes, az első nekifutás szereplői is hárman vannak, persze tizenegyesek. Az esemény (a jeles Márton-napon) a gasztronómia komplex átélésének reményében körvonalazódott. Különböző libaságok elkészítésének, majd elfogyasztásának voltak kísérői a borok, így egy több órás, lakomával végződő este tükrében mutatjuk be őket - amint néhány nyári tudósításunkon keresztül már ismerős lehet. GY: a liba- és borünnepi gasztro-hedo-zsibongás átfogó élménye utólag is tisztán él bennem. Minden jól sikerült: kellemes társaság gyűlt össze, nagyszerű alapanyagokból készítettünk  csodás vacsorát, a 2011-es újborok pedig egy igazán ígéretes évjárat előfutáraiként rendkívül sok felfedeznivalóval, odavágó vadsággal, lilás színkavalkáddal kísérték káprázatos lakománkat.  Az est későbbi részleteit annak inakig ható jósága és fergeteges libazsír-mocska már elhomályosítja, azonban akárhányszor csak visszagondolok rá, bennem él annak a libatornak az emléke, a...

Kezdem azt hinni, hogy a szürkebarát tényleg a Mátraalján hozza a legszebb formáját. Illatos, zamatos ez a bor, a könnyedség és a súlyosság között félúton. Alkohol: 12% Ára: 1400 Ft körül

Nem tudom, hogyan maradhatott meg a polcomon ilyen sokáig ez a hagymahéj színű, kékfrankos és merlot házasításával készített rozé, a lényeg, hogy nem okozott csalódást. Illatában meglepően gyümölcsös, ízében friss, ásványos, fűszeres, és egy kissé édeskés (nincs feltüntetve a palackon, hogy száraz-e, vagy valami más), de a savai határozottak. 2010-ből ez egy igen jó kreáció. Alkohol: 12% Ára: 1200 forint körül

Endre félútra készült Győr környékére, ezért küldetése bázisát a közeli történelmi helyszín, Pannonhalma vonzáskörzetében jelölte ki. A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken egyszer már kalandoztunk egy rövidet akkoriban, amikor még ifjú borkedvelők valánk. A Wikipedia szerint 1980-ban lett önálló borvidék, tehát hivatalosan fiatalnak számít, ám a környék azt sugallja, nem néhány évtizede kezdték a szakmát. Reméljük, Endre látogatásából születik tán külön bejegyzés is, mert azóta több érdekes dolgot is hallottunk tőle, ráadásul jegyzetei is vannak, úgyhogy a nyájas olvasóközönség számára is érdekfeszítő lenne. Minket mindenesetre ezzel a két borral lepett meg. Ennek annál is inkább örültünk, hiszen magunk is megfordultunk sok évvel ezelőtt Hangyáléknál. Ott, akkor jó volt rácsodálkozni az őszidő-tájt a pincében megtalálható borok több készenléti fázisával - a murcitól az óborig. Eme két palack természetesen teljesen korrekt, palackozáshoz méltó minőségben várta sorsát. Hogy el ne fel...

Vendégségbe vittem, kibomlott. Jó választás volt! Részleteiben nem vizsgáltam a címkét, adatokat nem tudok, megvallom, nem is emlékszem az évjáratára, viszont finom volt. Lesz még szerencsém bemutatni a T. kollégáknak, úgyhogy várhatóan frissül még e bejegyzés... (Kép a tulajdonosától.)

Cabernet sauvignon, merlot, és cabernet franc az összetevői. Nyáron frenetikus volt, de október végén a hegymagasi bázison is ez tetszett nekem a legjobban. A pohár falán a kitöltést követően azonnal kiválnak a buborékok. Narancssárgás színű, tömény illatú. Kis várakozás után gyümölcsös (édeskés) illatok kezdenek kibontakozni. Íze savanyú, erőteljes, mintha magasabb lenne az alkoholja, pedig 11,5-ös. "A lecsengésben diós felütés." Fél óra múlva ízében is megnyílik az édeskés zamat. Félreértés ne essék, nem cukor ez, hanem a gyümölcs lehet. Zenina zöld banánt említ, amellyel a fanyar, savanykás jellegét írja le. Tényleg jó savanyú, nem túl erős savgerinccel, talán ezt hivatott ellensúlyozni a hozzáadott szén-dioxid, amely még egy óra elteltével is azonnal gyöngyözik a kehelyben. Lassan egy éve van palackban, mégis lendületes, dinamikus, még mindig jó választás a tetőző 11-es primőr-dömping hevében.

A borfejtés előestéjén teszteltük a Lisicza és az előhang után ezeket a primőröket. Lassan egy hónapja volt, de nem akadt vállalkozó a beírásra, úgyhogy: a kakas nem lett olyan ütős, mint a macerás, de még pécsi kollégáját sem éri utol. Friss, az biztos, de nem eléggé roppanós. A Bogyólé az utóbbi évek legjobbja, talán 3 éve volt ehhez fogható. Ami kell ott van, "szaglik" a nyersességtől, félreismerhetetlenül üde, a beaujolais-érzés teljes.

Már a sarki közértben is kezdenek megjelenni az újborok, így a hétvégi családi ünnep alkalmával nem hagyhattam ki a kacsasült mellé az új szerzeményt. Kevésbé borivó családom is díjazta a friss zamatokat, én méginkább. Olyan, amilyennek lennie kell, vad, lilás, egyértelműen oportós, és egyértelműen primőr. Rég áhított ízvilág ez, amelyhez az utóbbi év(ek)ben ritkán volt szerencsénk. E bor hatására gyermeki izgalommal várom a hétvégi Márton-ünnepet, hogy hivatalosan is megmerítkezzünk az új borév első hírvivőinek dionűszoszi bugyraiban.

A három év nemigen érződik rajta, sőt, kicsit vadnak, harsánynak tűnik. Ezt lehet, hogy a feltűnő (14,5%-os) alkohol okozza. Tempera, zsírkréta, friss újság, haramia csersav-terroir kombó, stop! Várok, hadd szellőzzön, addig beírom a rizlinget ... ...Start! Nos, ez nem sokat változott, az etanol továbbra is emberes, a tannin húz, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor találok egy kis gyümölcsöt ebben a brutál dominában. Megpróbálnék elfektetni egy ilyet még vagy két évre, hátha kikupálódik, az alkohol és a savak bizonyára szépen tartósítanák.

Elöljáróban engedtessék meg egy észrevétel, miszerint a Szent György-hegyi olaszrizling esetében a földrajzi megnevezés évről évre helyesírási hibával szerepel a címkén, érdekes, hogy ez nekünk sem tűnt fel mostanáig. Ennyit a kötekedésről, egyéb hibáról nem számolhatok be. A bor nem egy fiatal fruska, az érett palack buké és az édeskés ízvilágág mögött rengeteg felfedeznivalót rejt. Az aszalt sárgabarack mögött ott lapulnak az ásványos-olaszos sók és kellemes savak, amelyek az egyveleget nagyon izgalmassá teszik. Szellőztetés javallott. Éppen az utolsó pillanatban csíptük el, gyanítom, hogy a bor életgörbéje innentől már lefelé fog ívelni. Elnézést, hogy belerondítok a bejegyzésbe, de a színe miatt érdekes lehet ez a másik fotó is. Endrével mi is hümmögtünk rendesen, hogy mennyire megérett. Olajos mozgás, gyantás illatjegyek, számomra enyhén mandulás kesernyés zamat, és a szerzőt megerősítendő, valóban: szerintünk maradék cukra is akad, illetve a tartályos erjesztést követően has...

Érdekes, hogy nem sokkal egymás után került két 2006-os barrique cabernet. Jelen esetben a Polgár család válogatásában értelmezhetjük a tárgyév franc-ját. Állítólag Kopár, de nincs ráírva. Fekete szín, meggy illat. Zaccos, vélhetően szűretlen. Bizonyára jelentős átalakuláson, az érés különböző szakaszain ment keresztül az elmúlt években. Semmi nem tolakszik belőle, nagy, elegáns, simulékony, magától értetődő. Tanninos-gyümölcsös, Z: kissé dohányos, G: banán illat. A franc fűszeressége megvan. A barrique nem nyomul, kíváncsi volnék, korábban milyen lehetett. Még álljon itt a hátcímke idézete, mert ritkán találkoztunk eddig ennyire passzoló leírással: "Mély sötét színű, nagy testű elegáns, izgalmas vörösbor. Illatban és ízben egyaránt édeskés, fűszeres, lekváros jegyek jellemzik. Lendületes savakkal rendelkezik, telt krémes ízű bor optimális fahordós érlelési jegyekkel kísérve. A korty hosszú lecsengésű, végén csokoládéra, érett szederre, szilvalekvárra emlékeztet. Tannintarta...

Nem mehetünk el szó nélkül e CS mellett, hiszen az elmúlt hónapokban kétszer is hoztam a battonage chardonnay utánpótlás beszerzésekor. Először önmagában, másodszor fiatalabb fajtársával kóstoltuk, mindkétszer megállta a helyét, derekasan teljesített. Sajnos feljegyzés egyik esetben sem történt, a benyomásaimat viszont meg szeretném osztani, mert megérdemli. Ha jól emlékszem, mostanára hasonló időt töltött palackban, mint azelőtt hordóban, tehát mindkét érésen keresztül ment. A barrique itt nem vaníliásan jön, hanem csak visszafogott édességgel, de leginkább az egységes, kerek, kiforrott jelzők jutnak eszembe.

Illata nagyon gyümölcs, édeskés, savanykás, és még kissé (a mostanában nálunk szokásos) kesernyés is. Szép kerek jó testű vörösbor. A merlot jól egészíti ki (elsimítja) a kékfrankost. Megvan a kellő csersav is, talán hordóban is járt. Inkább a férfias kategóriába soroltuk (ha van ilyen).

Meglehet, hogy túlságosan érzékeny vagyok a kénre, de ebben a borban sokáig kellett keresnem a - nem éppen visszafogott illatáról ismert - fajtát. Igazából csak másnapra sikerült, de el kell ismernem, ez a bor tényleg nem túl parfümös, így könnyebb volt elnyomni. Érdekessége, hogy határozottan savanykás (nekem túl erősek a savai), emiatt nagyon kontrasztos kép alakult ki bennem. Az az érzésem, sietett a termelő mielőbb piacra dobni egy 2011-est, és ezt feltűnően közli is. Ott van egyrészt a "primőr" felirat elöl, másrészt ott van a hátcímkén az a ritka egész, és értelmezhető mondat, hogy: "Töltési dátum: 2011.09.15." - hű, ez tényleg korán megvolt. A csabagyöngyénél viszont sokkal jobb. Alkohol: 11% Ára: 1300 Ft körül

Vásárlási filozófiám ennél a bornál: okleveles szőlész-borász mérnök kezei közül került ki, a szakértelem tehát nem hiányozhat, a mosolyogtatóan alacsony árát pedig talán a kiskunhalasi terroár indokolja, nem pedig a bor minősége. Csodát persze nem vártam, de egy próbát megérhet - gondoltam. Kissé túlhűtöttem, de valahogy nem volt ideje megmelegedni, frissítő gyümölcsösségével meglepően hamar elfogyott. Kellemes, bájos, légies kis vörös, semmi szigor. A fajta tekintetében egy vakteszten kapásból megbuktam volna, a kékfrankos savanykája ugrott be, a nyelvközépi könnyed tannin pedig merlotra emlékeztetett, igaz, a cabernet gyümölcsvilága mindvégig szépen érvényesült. Hosszú utóíz nem elvárható, de nem is hiányzik. Az évjáratról a címke nem informál, a töltési dátum 2011-es, az üdeségből pedig arra következtetek, hogy 2010-es lehet. Ez a bor egyike azon keveseknek, amely a magyar tömegfogyasztásra jellemző árfekvésben minőséget tud produkálni, jó lenne több ilyennel találkozni.

Ilyen szép őszi idő volt múlt hétvégén, amikor levettük a durva seprőről a bort, kezeltük, és átfejtettük az acélba. Most nincs is más dolga, mint tisztulni.

Nem tudom, hogy 1/2 8-kor bontottuk-e, de az biztos, hogy a jegyzet tanúsága szerint a quiche készítése közben hamar a elfogyott: - elsőre palack-hordó illat - ott figyelnek a finom gyümölcsök - ízben is piros gyümölcs - halvány vörösboros jegyek, ahogy kell - itatja magát Ez volt Demeter Csaba 2009-es pirosbora, amelyet 40% merlot, 25% pinot noir, 25% kékfrankos, és 10% menoir alkot.

Írni kell, mert különben feltorlódnak a jegyzetek és egyre nehezebb nekiállni! 12% vol, L11265 - ennél többet nem tudunk meg a palackról, azon kívül, hogy Lisicza primőr rosé. Mégis elég ennyi is, mert újborként nagyon finom, jellegzetes jegyeivel jó választás ez a friss tétel. Illatában felismerhető a fiatalsága, és talán némi portugieser, azonban ízben nem annyira. Pink szín, intenzív, "csajos" illat. Savanykás, lendületes, de nem éles - sima (vizenyős). Hamar elenyész, kis kesernye marad, majd gyümölcs-utóérzet - málna (talán ribizli is elhangzott). Én szerettem, akárcsak az új, csöpögtetett arculatot. Az első idei találkozás jól sült el!