Bíró pince

Első "munkanapunkon" nagy lendülettel (de egyre fogyó reménnyel arra nézve, hogy a Tüske felé sétálva még felfedezünk magunknak valakit) vizslattuk a terepet, mígnem Istifán gödrénél szagot fogtunk. Vérszagot. Talán bikavér szagot. Patakokban folyt le a vörös lé az utca kövén a város felé (Istifán gödréből nézve a város a gödör), és bár rá kellett jönnünk, hogy csupán hordómosásról (és a több későbbi vendéglátónk által is emlegetett közművesítés hiányáról) van szó, azért ez mégiscsak útjelző volt a számunkra. A forrásig azonban nem jutottunk el, mert elébb is akadt egy nyitott pinceajtó, amelyet - kiművelt emberek lévén - ismét csak jelnek tekintettünk.

Talán kicsit erőszakosak voltunk, de jól viselték Bíróék, sőt, végül igencsak örültek, hogy a messziről jött borkedvelők biztatják őket dicséreteikkel. Mi is örültünk, hisz megmenekültünk a szomjhaláltól. Kedves fogadtatásban volt részünk, köszönjük az apának és fiának, akik munka közben megmutatták az értékesítés előtt álló, esetenként félkész boraikat, amelyekből azonban már most látni lehetett, hogy szépen össze fognak kerekedni.
Hoztunk haza palackban kész borokat is:

-Cabernet Sauvignon 08: a borász szerint ez a csúcsbor, majd itthon kiderül.

-Portugieser 2007. (hogy miért ezt választottam, már nem tudom, talán a hordókból kóstolt, még igencsak nyers példányok miatt), de a tesztelése még várat magára.
(RGy, IE)