Borkóstoló

Hétfő délelőtt, levezetésképpen egy laza 10 pluszos látogatás! :) Zen: Neiner András vett minket fel egy nálam épp hogy idősebb Gaz 69-essel. Jó kis út volt fel a pincéig az őcsényi hegyoldalba. A kilátás innen is mesés. A pince régi, a hangulat igen jó volt. Kedvesek voltak a vendéglátóink, akik magunk korabeli fiatalemberek jó kis családi hagyományokkal. Tetszett a hozzáállásuk, az elképzeléseik. Nekem a siller, a reduktív kadarka és talán a bikavérnek indult Egyszervolt jött be leginkább. A házi szalámi itt is fektető volt. Jó volt beszélgetni a három testvér közül a két idősebbel. Még maradtunk volna, ha a vonat és az itthon váró csemetéink nem sürgettek volna. Vissza kell térni ide is! E: A   69 - ezés (kora reggeli) élménye után - muszáj megjegyeznem - kis visszaesés következett a fehér kadarka (ami rozé akart lenni), a rizling és a chardonnay formájában. De ami ezek után következett, az tényleg megér még egy misét (vagy maradjunk az istentiszteletnél?) valamikor. Gy:...

A Mangóba ültünk be egy könnyű vacsorára, ahol persze mi mást, mint egy palack helyi rozét kértünk ki. E: Hogy milyen is volt? Olyan szekszárdis - pirosabb, alkoholosabb, tartalmasabb, de savszegényebb. G: Szerintem a vacsorához tökéletes kísérő volt, se nem gyenge, se nem erős, olyan, mint amilyennek egy rozénak lennie kell. E: Na, igen! Lehet, hogy nem is volt savszegény, csak hát én desszerthez ittam. G: Az összetétel számomra nem derült ki, valakinek van információja? E: Kékfrankos, 13,5% alkohollal.

Zen: Ehhez a látogatáshoz én ragaszkodtam. Bár leginkább kisebb pincékhez szoktunk menni, de jó néhány nagyobb "húzónevet" is meglátogatni, lefigyelni a technológiát, a szemléletet. Főleg, ha tényleg a gazda - vagy legalábbis az egyik vezet bennünket körbe. Nekünk Takler Andráshoz volt szerencsénk, aki jó vendéglátónak mutatkozott. A pincében tett kiruccanás és kóstolás után kényelmes kóstolóhelységben egy kerekasztalnál folyt tovább a beszélgetés és a kóstolás. Teljes létszámban képviseltük magunkat, azaz kilencen voltunk. Bevallom nem találtam meg azt a meghatározó élményt nyújtó ízt, de nem csoda 5-6 év távlatából illetve folyamatosan alakuló ízlés mellett, és persze az eltérő évjárat miatt is, de kellemes borokhoz volt szerencsénk. A beszélgetés is érdekes volt. Egy nagyon fontos dologra hívta fel András a figyelmünket: mégpedig a blogírás felelőssége (pedig nem is tudta, hogy mi is blogolók vagyunk). Nem mindegy, hogy egy véleményt milyen köntösben tálal az ember. Egy na...

Zen: Vasárnap reggel 10-re csak elvetemültek mennek bort kóstolni. Ezek volnánk mi. A gazda családi hagyományként folytatja a szőlész-borász mesterséget. Jól éreztük magunkat, házigazdánk nagyon szimpatikus volt. Nekem legjobban a Cabernet Franc és a házi szalámi ízlett. Csak ne lettek volna olyan hidegek a borok... E: Vasárnap 10 óra (ami nem nevezhető reggelnek) az istentisztelet ideje, Dionüszosz elégedett lehet velünk (a kapcsolódó szentekről nem is beszélve). Az istállószagú, és ízű hordóminták nagy élményt jelentettek számomra, örülök, hogy azokat is megkóstoltuk. Gy: Megindító hangulatú vidék, végtelen, szellőjárta szőlődombok, diófás terasz, régi kis pince, meg egy nagyobb új, a kettő a föld alatt összekötve. Az innen kikerülő borokat a fiatal borász szakértelme teszi valódi kézműves remekművekké. Kékfrankos Rosé '09 Zweigelt '09 - hordóminta Kékfrankos '09 - hordóminta Shiraz '09 - hordóminta Zweigelt '07 Virtus '06 - ZW, KF 50%, CS Kékfrankos '07 P...

A belvárosban, az "ezer éves" Garay Pincében kalauzolt minket Derda Tamás borász. Zen: Ide már erősen késve és vidoran érkeztünk meg. A "puhány népség" levált, csak a kemény mag maradt. Ki kell emelni, hogy az előre bejelentettnél jelentősen kisebb létszám és a hatalmas késés ellenére nagyon kedvesek és udvariasak voltak velünk. Érdekes volt a pince - főleg az óriási fürdőmedence szerű kád. A borok kellemesek, de valószínűleg az előző pince tapasztalatai után nekem kevésbé kimagaslónak tűntek. Gy: A belvárosi elhelyezkedés, az "1000 éves pince" ajánlás és az üvegajtós bejárat láttán múzeumi látogatásra készültem, jobb esetben tárlatvezetéssel. Ezzel ellentétben a fiatal borász fogadott bennünket, valódi pinceélmény volt, nem pusztán kulturprogram. A borok szerintem jók voltak. Már amire emlékszem... G: A prémium kategóriás két utolsó tétel kifejezetten finom volt, még a nehéz, fárasztó nap végén is átjött a minősége. E: Nekem is legalább annyit adott ez a ...

Zen: Mi Gáborral itt csatlakoztunk az előörshöz. A szőlőhegyen lévő "tanya" gyönyörű kilátással, ellenben kevéssé esztétikus, inkább ronda belső térrel fogadott bennünket. (Ezt a házigazda jelentette ki, de megerősíthetem, semmi túlzás nincs benne.) Három fős fogadóbizottság várt bennünket - leginkább azért, mert a taxis se tudta hol járunk. A gazda ránézésre szűkszavú, kissé morcos fajtának tűnt, de nagyot tévedtünk. Szerencsére. Felesége és munkatársa segédkezett a kóstoltatásban, utóbbi próbálta tartani az "iramot", hogy kérdéseink és a gazda igen hosszú, kacifántos, ám szórakoztató elbeszélései mellett azért mindig valami újdonság jusson a poharunkba. Kiderült, hogy a szőlészetet és borászatot kitanult Dániel Zsolt budapesti származású, csak beleszeretett a vidék boraiba és belevágott egy kisebb birtok művelésébe, ami aztán beindította a lavinát... Nos, nekem bejött. A hely is (susnyásba pisilni és közben a szemben lévő szőlő hegyet vizslatni; őzeket megriasztan...

Fenn a hegyen, a Présház utcában (naná), a hegyoldali panelházak után, a Babits pincén, sőt az üveghegyen is túl (értsd: egy raklap rozé mögött) rátaláltunk Prantner Ferencre, aki a fiával és a nevelt fiával (no meg a feleségével) 10 hektáron gazdálkodik. Egy szép pince van a házuk alatt, ott kóstolgattuk a szortimentet. A rozéja édeskés volt, azt mondta igényli a piac ezt a 3-4%-nyi maradék cukrot (Gyula ott mindjárt tisztázta, hogy ő biza nem igényli). A buborékokkal ez már igazán egy szörp érzetét keltette. (A Pink Prantnerre vonatkozó ötletemet nem hoztam szóba.) Kóstoltunk palackos, és hordós tételeket is. Mind jó volt, a '8-as kadarka, a kékfrankos, és a '7-es bikavér-próba különösen tetszett nekem, de egy egész napos cipekedésre (hiszen folytatódtak a szekszárdi borok, és a mi megpróbáltatásaink) egyikért sem voltam hajlandó. (IE) Rizling 09, félszáraz Rozé 09 (Kékfrankos, Merlot) Siller 09 (Kékfrankos, Merlot) Kadarka 09 Kadarka 08 (P9-es fajta: Fűszeres Kadarka) Kékf...

Mint kiderült, ide is csak az "erőszakosságunk" folytán jutottunk be - ezt Halmai úr mondta, és tény, hogy Endrének a szokásosnál határozottabban kellett ecsetelnie a telefonban, miért is szándékozunk az idejét rabolni. A szigorú modorú borásznál indításképpen mindannyiunknak két poharat kellett magához vennie, merthogy össze fogunk kóstolni dolgokat. Volt is mit: az akkurátusan megtervezett, koncepciózus borkészítési kísérletek (ld.: merlot alanyok próbája) eredményeit. A borász a kérdéseinkre néha protekcionista módon reagált, egyszer megkérdezte, hogy mi a konkurenciától jöttünk-e, majd a kérdésünkre, hogy a siller mennyi ideig állt héjon, "Nem mondom meg" volt a válasz, másszor viszont egy-egy bor előállításáról kérdés nélkül a legaprólékosabb leírást adta. Az estébe nyúló alkalom során egy érdekes egyéniséget és nagyon szép borokat ismerhettünk meg, a túránk első komoly terroir-élményeként pedig először találkoztunk a vidék csokoládés fűszerességével, glicerin-...

Első "munkanapunkon" nagy lendülettel (de egyre fogyó reménnyel arra nézve, hogy a Tüske felé sétálva még felfedezünk magunknak valakit) vizslattuk a terepet, mígnem Istifán gödrénél szagot fogtunk. Vérszagot. Talán bikavér szagot. Patakokban folyt le a vörös lé az utca kövén a város felé (Istifán gödréből nézve a város a gödör), és bár rá kellett jönnünk, hogy csupán hordómosásról (és a több későbbi vendéglátónk által is emlegetett közművesítés hiányáról) van szó, azért ez mégiscsak útjelző volt a számunkra. A forrásig azonban nem jutottunk el, mert elébb is akadt egy nyitott pinceajtó, amelyet - kiművelt emberek lévén - ismét csak jelnek tekintettünk. Talán kicsit erőszakosak voltunk, de jól viselték Bíróék, sőt, végül igencsak örültek, hogy a messziről jött borkedvelők biztatják őket dicséreteikkel. Mi is örültünk, hisz megmenekültünk a szomjhaláltól. Kedves fogadtatásban volt részünk, köszönjük az apának és fiának, akik munka közben megmutatták az értékesítés előtt álló, ...

Mottónk a 4 napos terepgyakorlaton és a hamarosan következő élménybeszámolók vezérfonalaként:

Izgatott vagyok. Egész este nem hagy nyugodni valami. De mi az? Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe. Pedig tudom, hogy valamit elfelejtek. Mivel nem tudok elaludni, a TV előtt ülök, és bámulok. Az ARD-n a Das dreckige Dutzend megy, egy másikon szex (ott nagyobb számokkal “dobálóznak”). Váltogatok … Mit felejtek el? ARD, sex … SEX, ARD Megvan!

Ez a Tornai is jól sikeredett. Aranyló színű, édeskés illatú (virágillatú), sőt édeskés ízű bor, érezhető szén-dioxid tartalommal. Krisztának, és nekem is igen tetszett már az első kortytól. Később inkább almát, vagy citrusfélét érzek az illatában. Pár nap alatt sokat veszít a lendületéből (ez a mi hibánk, nem a boré), ezért nem érdemes tartogatni. Alkohol: 13%

Az utolsó versenyzőnk egy bikavér volt, nagyágyúnak szántuk a végére (az ára erre predesztinálta). Endre azért vette, mert a rajta levő ezüst plecsni egy 2009-as francia versenyről való, így feltételezhető volt, hogy hasonló tulajdonságait ismerhetjük meg, mint amellyel megmérette magát. Mészáros Pál Bikavér Reserve 2006 Végül nem sokat jegyeztünk le róla, mert nem nagyon volt mit: feketés árnyalat, keserű csoki illatban és ízben is. Vártunk-vártunk, de nem változott. Semmi nyoma a nevesített házasítástól megszokott színes egyéniségnek... Kár. Jöjjenek a cáfoló kommentek!

Amit előzetesen tudni lehetett róla: "Késői szüretelésű kékfrankost kis tölgyfahordókban 15 hónapig érleltük, majd kiválasztottuk a legjobb hordókat és palackoztuk K2 néven." Szeleshát Kékfrankos K2 2007 Szépen tapad a pohárra. Illatában enyhén, ízében jobban gyümölcsös. Erős alkohol-érzete van, amelyet a gyümölcs ugyan enyhít, mégis sok. Némi idő elteltével, valamint a pohár intenzív lengetése következtében átlényegül. Kell neki a levegő és a szobahőmérséklet. Az ereje megmarad, de kiegészül egy selymes, édeskés, fás zamattal. Korábbi kékfrankos próbánkon előkelő helyezést ért volna el. Minden jó, ha jó a vége!

Gyulának vannak élete végéig bevésődött élményei a Vionáról , ezt nehéz lesz újra megélni. Heimann Viognier 2007 Először zöldes, kacsos, majd fás illat - egyelőre minden nagyon enyhén érződik ízben is. Megrágva azért mutatja magát. Kissé erősnek, alkoholosnak érezzük. Lehet, hogy ez a kacsos-kesernyés összetevő? Amint szellőzik és melegszik, kezd kinyílni. Jaffaszörp. Nem életünk fehérbora, de szép, komoly tétel.

Mielőtt személyesen is meglátogatjuk a borvidéket, arra gondoltunk, kóstoljunk olyanokat, akikhez nem sikerült időpontot egyeztetni. Dúzsi Kékfrankos Rosé 2009 Pink! Nagyon! És gyümölcsös és friss. Az illata és az íze is. Kellemesen szénsavas. Gyula szerint a "kontyos" vonal képviselője. Süt belőle a frissesség - bőrös, vad, ugyanakkor epres is. Enyhe savak és kevés extrakt jellemzi. Nagyon hamar elfogyott.

KNÜDLÖF SÉ KNÜTIH Hiszünk (többek között) a szőlőben, amelynek termőföldje a Síkhegy, hiszünk a hordóban, és hihetünk Simon Józsefben is, hogy mindig fogyasztható bort tesz le az asztalra. Ilyen ez a bikavér is: kellemesen gyümölcsös illatú, jól csúszó (nem alkoholos, nem túl tanninos), de ízében azért inkább fűszeres. A két és fél évnyi fahordós érlelés csak az illatában feltűnő, az ízeket nem torzítja. (A fajtaösszetétel nem szerepel egyik címkéjén sem, ahogyan - azt hiszem - más bikavéreken sem szokott. Csak most ötlött fel bennem, hogy ez milyen vicces: mintha a szabály úgy szólna, hogy a cuvée boroknál ez kötelező, de nyilván csak az számít cuvéenek, amire ez rá van írva, és ez a szó ráadásul lassanként eltűnik a címkékről.) Alkohol: 13,5% Ára: 2100 Ft körül

"Minőségi száraz fehérbor", tehát nem a szokásos . Azért van némi színe, ami a barack virágát juttatja eszembe. Az illata almáé, vagy szilváé lehet (az utóbbit írják is hátul, legyen úgy), és van még benne sok-sok fa. Selymes textúrájú, mint egy pinó, de igen savas, ami fura ettől a fajtától (vagy csak a hiányzó összetevők miatt van máshol a súlypontja), az ásványosság tapintható (na igen, a kvarc, ami üveggé lényegült át). Először furcsának tartom, de több nap alatt a palack végére érve határozottan megtetszik. Alkohol: 12% Ár: 1400 Ft körül

Ez is egy '08-as tétel, akárcsak az előző. Ebben nem érzem az Endre által említett kesernyésséget, szerintem gyümölcsösebb, mint kortársai voltak abban az évben. A frissességéből sikerült megőriznie annyit, hogy lendületes maradjon, mintha még egy kis ínycsiklandó szénsav is lenne a kortyban. Jól behűtve fogyaszatndó! Mostanában mindenképpen tudom ajánlani azoknak, akik nem kizárólag az aktuális évi tételeket keresik. "Rosé borunkat a lédús és kedves merlot és a fűszeres kadarka házasítása adja."