Szent-Ilona Borház (Kreinbacher) Taposó-kút 2006
Gáboréknak is van belőle egy palackkal, nem szeretném befolyásolni az élményüket. Majd közzé teszem a véleményemet, ha ők is felbontották... [Gábor, kérlek, fotózd is majd le! Köszi!]
Akkor hát, itt a fotó és a véleményem - Zen nem "nyom a latban", mert ez nem az Ő stílusa. Azt mondja, erős, öreg - na, ezt azért még helyre tesszük.
A bontás utáni első benyomások: szép fényes, közepesen sárgás árnyalat, vaníliás, karamellás, fás illatok. A hátcímke elolvasása és az évjárat emlékezete nélkül még a kései szüret is felötlött. Első kortyra élénk, ropogós savak, egyelőre a fa uralja. Ez idővel visszahúzódik, de a palack első felére rányomja a bélyegét - elfogadom, hogy sok lehet, nekem még tűréshatáron belül. Alkoholban többnek érződik, pedig nem kimagasló (12,5%). Ezek után az a benyomásom, hogy jól behűtve fogyasztandó.
Ahogy lélegzik, úgy enyhül a hordóhasználat, ez javára válik, mert megmutatkozik a rizling is! Miután kibontakozik a fajtajelleg, elmondható, hogy szépen megtartotta magát az elmúlt években, amely részben a termőhelynek is köszönhető - gondolom. A teljesen oxidatív technológia, a rizlinget (vajon hány százalékban?) kiegészítő "a Somló más, nagyrészt kiveszőben lévő fajtái" tiszteletre méltó testet kölcsönöznek ennek a tételnek. Nem gondoltam volna, hogy egy fehérhez dekantásálást fogok ajánlani, de a dongák nekem ezt diktálják. Lássunk más Kreinbacher nedűt is!
És íme, a vitaindító gondolatok, amelyek igencsak elgondolkodtatóak. Mindenki másként látja a világot:
Összetéveszthetetlen somlói-savanykás ízvilágot képvisel, ez megkapó. Amellett, hogy elég könnyen csúszik, nem egy nyári frissítő vidámság. Nem tudnám megállapítani, hogy látott-e fahordót, a palack tanúsága szerint igen. A bor kora valamiféle cukros testességben jelentkezik, ami engem kevéssé fogott meg.
Adatok a borról: 80% olaszrizling, 20% egyéb (hárslevelű, furmint, valamint 30-50 éves vegyes tőkékről származó szőlő: olaszrizling, furmint, hárslevelű, juhfark, ezerjó, sárfehér, rizlingszilváni);
cukor: 1,2g/l;
extrakt: 20,8g/l;
sav: 7g/l;
és seprőntartás (január, februárig).
Akkor hát, itt a fotó és a véleményem - Zen nem "nyom a latban", mert ez nem az Ő stílusa. Azt mondja, erős, öreg - na, ezt azért még helyre tesszük.A bontás utáni első benyomások: szép fényes, közepesen sárgás árnyalat, vaníliás, karamellás, fás illatok. A hátcímke elolvasása és az évjárat emlékezete nélkül még a kései szüret is felötlött. Első kortyra élénk, ropogós savak, egyelőre a fa uralja. Ez idővel visszahúzódik, de a palack első felére rányomja a bélyegét - elfogadom, hogy sok lehet, nekem még tűréshatáron belül. Alkoholban többnek érződik, pedig nem kimagasló (12,5%). Ezek után az a benyomásom, hogy jól behűtve fogyasztandó.
Ahogy lélegzik, úgy enyhül a hordóhasználat, ez javára válik, mert megmutatkozik a rizling is! Miután kibontakozik a fajtajelleg, elmondható, hogy szépen megtartotta magát az elmúlt években, amely részben a termőhelynek is köszönhető - gondolom. A teljesen oxidatív technológia, a rizlinget (vajon hány százalékban?) kiegészítő "a Somló más, nagyrészt kiveszőben lévő fajtái" tiszteletre méltó testet kölcsönöznek ennek a tételnek. Nem gondoltam volna, hogy egy fehérhez dekantásálást fogok ajánlani, de a dongák nekem ezt diktálják. Lássunk más Kreinbacher nedűt is!
És íme, a vitaindító gondolatok, amelyek igencsak elgondolkodtatóak. Mindenki másként látja a világot:
Összetéveszthetetlen somlói-savanykás ízvilágot képvisel, ez megkapó. Amellett, hogy elég könnyen csúszik, nem egy nyári frissítő vidámság. Nem tudnám megállapítani, hogy látott-e fahordót, a palack tanúsága szerint igen. A bor kora valamiféle cukros testességben jelentkezik, ami engem kevéssé fogott meg.
Adatok a borról: 80% olaszrizling, 20% egyéb (hárslevelű, furmint, valamint 30-50 éves vegyes tőkékről származó szőlő: olaszrizling, furmint, hárslevelű, juhfark, ezerjó, sárfehér, rizlingszilváni);
cukor: 1,2g/l;
extrakt: 20,8g/l;
sav: 7g/l;
és seprőntartás (január, februárig).
Akkor ajánlom a Kőkonyhát.
VálaszTörlésPontosítanék! Bár igen taknyos vagyok, és igen, ez tényleg nem az én típusom, sőt. (Bevallom pórias ízérzékelésem számára az öreges, későis, néha a hordós és a tokajis jegyek erősen közelítenek egymáshoz, és van valami olyan zamatuk, ami miatt nekem nem igazán jönnek be.) Visszatérve a jelen borra. Elsőre tényleg erősnek éreztem (meglepő, hogy nem az), emelett elismerem az "öreg" kijelentésemet, de megjegyeztem, hogy nagyon szépek a savai és a rizlinges jegyeket is felismerni véltem (emlékeim szerint elsőként). Tehát a fenti két szónál azért többet foglalkoztam poharam tartalmával... Nnna.
VálaszTörlésVolt szerencsénk ismét 2 év távlatából. Teljesen rendben van, bár már érződik, hogy túl van a csúcson. A savassága továbbra is tartja - finom. A hordósság nem romlott, nem rontotta.
VálaszTörlés