Borkóstoló

Képek: SZ és SzT E bejegyzés sajtó alá rendezését én (IE) kaptam feladatul, hiszen elsősorban én ragaszkodtam a Hárs fivérek meglátogatásához. Azóta érdekel, miféle emberek ők, amióta egy cikkben találkoztam a nevükkel és a szőlőhöz való hozzáállásukkal. Ahogyan a telefonbeszélgetés közben maga az idősebb testvér (Tibor) is elmondta, elsősorban a szőlő az érdekes náluk (amelynek felfedezését  nagy lendületünkben sajnos elmulasztottuk), mert ott, kinn sokkal nagyobb különbség mutatkozik az ő birtokuk és a többi között. Való igaz, sok borásztól (pontosabban szőlész-borásztól) hallottuk már azt, hogy minden a szőlőben dől el, és a jó termésből már "gyerekjáték" jó bort készíteni. Itt megjegyzem, hogy a biobor esetében azért a pincemunka, a must, később a bor kezelése is nehezebb feladat a szigorúbb szabályok miatt. Ezzel ki is mondtam a lényeget: a Hárs család pincészete biopincészet. Abból, amit a bátytól megtudtunk, kiderült, hogy efféle gazdálkodásba nem is lehet akárhol

Már egy ideje pihent nálunk a palack, most jött el a megfelelő alkalom, hogy 10 szál vörös rózsa méltó kísérője legyen a nevezetes évfordulón. A palackon sok adat árulkodik a nemes ital eredetéről, szinte mindent megtudhatunk, amelyet egy fogyasztó kívánhat. Egy sajtóhiba azért akad: bizonyára nem annak az évnek augusztusában palackozták, amely évjárat szőlőjéből készült. Tehát: Savtartalom: 6,44 g/l Maradékcukor tartalom: 106,5 g/l Alkohol: 12% Készült 2796 palackkal Nem folyik le a pohár oldalán. Én legalább fél percet, vagy többet vártam, mire elindultak a cseppek lomhán lefelé. Sűrű, tartalmas anyag. Durván gyümölcsös, mégsem találtuk volna el, hogy muskotály. Inkább déligyümölcsök jönnek. Mangó, maracuja, narancs és héja. A savérzet még talán magasabb, mint az adat, mert jól beillik a magas cukortartalom mellé. Komoly, de kellemes kesernyés utóíz jellemzi, lassan halványul. Z szerint sokat változhatott az elmúlt időben ez a tétel, mert vibrálóbbra emlékszik. Szerintem te

Immár sok éves hagyományunkká vált, hogy minden március 15-én bortúrára utazunk valamelyik magyar borvidékre. Az évek múltával egyre tudatosabban igyekszünk választani, de persze vannak így is néha mellényúlások, túl- vagy épp alábecsülések. Sokszor nagyobb a szemünk, mint a szánk, és néha a fiúk is belátják, hogy értelme lehet a kultúrprogramnak is. Persze csakis levezetőnek... Bár az idei túra célpontját  (pécsi borvidék) viszonylag hamar kitaláltuk, mégis lassan szerveződött a túra. A helyszíneket is nehéz volt kijelölni, hiszen a szimpátián túl a logisztikával is számolnunk kellett, azaz oda és visszajutni. Emellett két kislányunk elhelyezéséről is gondoskodni kellett, amely problémát végül a nővérem segítségével oldottunk meg (áldassék az ő neve!). Az időjárás elképesztően tavaszias volt - Gyula félkomoran meg is jegyezte, hogy egy bortúráról szégyen szemre lebarnult arccal és nem "pincesápadtan" érkezett haza... kattints a nagyobb képért! A négy napban 7 pincé

Matias Pécsi Zöldveltelini (PZV) 2008. (alk. 12,5%) vs Matias Amazon 2008 (alk. 13%) két menetben Első menet: A címke összehasonlításban az Amazon névre keresztelt,  zöldveletelini mindenkinél alul marad reduktív testvérével szemben. Pohárba töltve azonban már mind a kettő szép fényes, aranyló. Elsőre a PZV férfiasnak tűnő, szikár bor. Karakteres, sőt a fiúk szerint "fajtásabb" (bár maguk is beismerik firtatásomra, hogy nagyon nem is ismerjük a fajtát) mi több, az másikhoz képest "egyénibb". Endre és jómagam azért  az Amazont is pozitívan értékeljük: lendületesebb, frissebb, egy egész virágcsokor lapul a pohárban. A szakmások kontráznak: jó az illat, de az íze kissé fülledt. Gong. Második menet: Gábor és Gyula szerint a PZV frissebb és nagyságrendekkel különb, mint az Amazon. Endre és én úgy véljük, hogy a PZV kevésbé illatos, fenyősen "valamilyen", sokkal visszafogottabb, Endre szerint tompább. Kis almahéj kifigyel. Visszakóstolva az Amazon elbűvö

Nálam bevált ez az ottonel muskotály, olaszrizling párosítás. Kellemesen (nem túl erősen) illatos az előbbi miatt, de az íze már inkább az utóbbié. Jól csúszik, gyorsan elfogy. Alkohol: 12,5% Ár: 1200 körül

Intenzív illatkavalkáddal indít ez a rozé. Mondunk rá kókuszt, szagos radírt, dinnyét, almát, sőt meggyes joghurtot is. Annak rendje és módja szerint jól behűtöttük, talán ezzel magyarázható, hogy ízében nem váltotta be az illat által tett ígéretet, visszafogott, édeskés, kellemes, de rövid kortyot adott. Kicsit melegedve azonban valóságos átváltozáson ment keresztül, franciásabb vonalba ment át, az illat már nem kirobbanó, az íz karaktere viszont helyrejött, megérkezett az összhang. Továbbra sem egy nagyágyú, a savai hozzák az évjárat csillapodott átlagát, kellemes és fogyasztható.

Bementem Fábihoz egy könnyed esti vörösért, aki mindjárt két kézzel jelölt palackos mintával kedveskedett. Nem árult el semmit előre, így hát nem is találtam el egyiket sem. :) Az mindkettőről lejött, hogy frissek. Miután kidobtam a rágóm és az első korttyal öblítettem, a fehéret valamiféle rizlingnek véltem, talán a Balaton-felvidékről. A "rozéról' megállapítottam, hogy silleres árnyalata van - mert az is. Ez az illatával egyértelművé is vált. Meglepően édeskés: maradék cukor szinte biztos, de a zweigelt, vagy kadarka fajtaédességére is gyanakodtam. Két alföldi tételhez volt szerencsém Köpcöstől. Egy hárslevelűhöz és egy kékfrankoshoz. Köszönöm. Ennyit a vakkóstolóról és rólam. De legalább az évjáratot kitaláltam. Ez volt a legkönnyebb - nyilván.