Kiss Gábor Merlot Rozé 2008

Nagy a meleg. Az ember rozét kíván. Jó hidegen. Sándor is éppen Paptagot kortyolgat. Vajon megírja...?

A rozépolcokon ugyan sok fajta van egymás mellett, mégis nekem ezen a palackon akadt meg a szemem, mert egyrészt még nem ismertem, másrészt a cimke színösszeállítása a bor árnyalatával nagyon jól harmonizál - valahogy frissességet sugall.

A két kép közül a jobb oldali adja vissza jobban a halvány, fakó hagymahéjas tónust.

Azt tervezem, holnap Gyulának odaadom a másik felét, ízlelje Ő is. Addig kiszipolyozva (értsd: vákuumozva) a hűtőben pihen, meglátjuk hogyan változik. Addig nem is írok többet, ne befolyásoljam... :-)

Gy:
Hálás köszönettel átvettem az üveget és egyúttal most átveszem a szót is. Alig vártam, hogy lehűljön a bor nagylelkűen rám hagyott része, jócskán behűtöttem ebben a hőgutában. A színe szerintem a rozék legszebbike, a kevésbé gyümölcsös típusú hagyma-vonalat képviseli. Az illata nem túl erős, sőt, igencsak szippantgatni kell, hogy némi illóanyagot el tudjanak csípni a bioreceptoraink. Valami parfüm és mintha friss-állat vörösbor (ez nem biztos ám), majd szegfűszeg és hársfavirág hatás tűnne ki, de nagyon mélyre kell fúrni egy kis illatanyagért. Az íze kevésbé visszafogott, egyedi, nem egy sztereotip rozé-felfogás, sok felfedeznivalót nyújt. Egyértelműen vajas textúrája révén könnyedén lecsúszik az ember torkán, majd rozé mivoltához képest hosszan tartó keserűmogyoró (na jó, ilyen nincs is) utóízzel távozik. Komolyságát alkohol támasztja alá garaton. Könnyen elfogy, frissít, ugyanakkor gazdag, komplex élmény. Elkóstolgatnám naphosszat!

Na, most kíváncsi vagyok Gábor véleményére is, amelyet nem írt le nem befolyásolandó engem...

G:
Akkor lássuk a tegnapi jegyzeteimet a rögzítés sorrendjében:

1. Hagymahéj szín
2. Alig illat
3. Első töltésre - reduktív, tartályos ízek
4. Közepesen szénsavas
5. Második töltésre - animális
6. Melegedve ízletesebb, mégsem átütő
7. Nem divatos
8. Korty végétől kesernyés

Jószerével csak a színben és az animális jellegben cseng össze a jellemzésünk. A szénsavassága kissé feledtette a zamatok hiányát, de nekünk nem jöttek ki különösebb jellegzetességei. Lehet, hogy jót tett az egy napos félbeliség? A 7. pont is alátámaszthatja Gyula vélekedését - " (...) nem egy sztereotip rozé-felfogás".