2014. június 25., szerda

Jé, ez a mi borunk!

A Rács borászat feljövőben lévő borának alapanyaga ugyanitt termett, és ez bizony érződik is. Örülünk vala, hiszen egyes jellemzők tehát a terroir adta jegyek.
... kevesebb megfejtendő maradt.
Ismerős és jó a kesernyéje, viszont szokatlan benne az édeskés íz.
Z: olyan, mint a miénk, csak egészséges.
Gy: az édeske tartalmat sugall, de az összkép nem hatott meg. Ráadásul drága.

2014. május 11., vasárnap

Pók Tamás

2013.03.17.



A feljegyzés tanúsága szerint az első észrevételünk, hogy prés ebben a pincében sincs.

A borász felettébb kedves ember és finom hidegtálak mellé ültetett le bennünket. Végigmentünk a borsoron, amelyek a következők voltak.

Rigópohár 2009.
A Pajadosból származó házasítás (furmint-hárslevelű) kicsit füstös illatú (kiderül, első töltésű hordóban érett), tartalmas, seprőn tartott tétel. A palackot nézegetve először az szúrt szemet, hogy nem láttam a hivogató Pajados szót, majd az is feltűnt, hogy FN kategóriájú borról van szó, amit nem értettem, de ez azért van, mert a furmintnak nem készült itt fajtaleírása. Fajtaleírás hiányában nem állhat oltalom alatt a bor, vagyis nem lehet OEM kategóriájú.

Leányka 2011.
A borász mentegetőzik, mondván, ez még nincs teljesen készen. A síkhegyi, 55 éves tőkékről származó bor jóval több, mint a szokásos fajtatársai.

Rozé 2011.
Bevallottan nem rozénak tervezték. Ennek azonban némileg ellentmond az a tény, hogy egy olyan kadarka klón az 50%-ot kitevő része, amely Pók Tamás elmondása szerint nem alkalmas vörösbor készítésére (a másik fele kékfrankos). Annak ellenére viszont, hogy semmenyit nem ázott héjon, nem egy halovány üdítő. Az egy év hordófogság szintén nem ez irányba mutat, ami után megérthető Gyula lelkesedése és vásárlási szándéka.

Négykezes 2010.
Ez tulajdonképpen egy birtokbor, és itt jön el a hiányzó prés okozta többlet. A "rendes" borok mindegyike színléből erjed, majd a törkölyök levének házasítása (rendben, valaki mégiscsak kipréseli ezeket) adja ezt a bort, vagyis együtt erjednek, érnek.

E pontig is éreztük borász és "gyermekei" iskolázottságát, tartalmas létét, de ami ezután következett, az már tényleg felsőfok. A két kékfrankos és egy ráadás.

Kékfrankos 2009. Nagygalagonyás
Talán a nyárvégi visszakóstoláskor készült róla feljegyzés, és a többieknek is van emléke róla, mert sajnos az írnok itt kikapcsolt egy időre. Meglehet, annyira tetszetős volt ez a bor. Hiba nem volt benne, az bizonyos. Hanem a borász azt azért elmondta, hogy bizonyos évjáratokban a szerinte a talaj okozta ellustulás miatt annyira lágy az itteni bor, hogy sokan pinot noir-nak vélik.

Kékfrankos 2009. Nagyeged
Ez a dűlő a legmagasabban fekvő az Egri borvidéken. Az 506 m magas hegyen 490 méterig a szőlő az "uralkodó növényzet". Itt is csak nyári emlékeim vannak igazán. Nem érti az ember, hogyan lehet ekkorát ugrani az egyébként nagyszerű Nagygalagonyás után. (Ekkor debütált a gyorsdekantáló készülék is, amit azóta rendszeresen használok.) Elképesztően koncentrált, gyümölcsös, kerek ez a bor. Fergeteges.

Pajdos (nem elírás) 2009.
A borászatot ismertető szórólapon ez a tételt a két kékfrankos elé szúrták be, amivel zsigerből egyetértek, mert nálam a fajtabor a csúcs. Vagy Pók Tamás is így gondolja, vagy még ő sem tudja, hol végez majd az új "termék", amely kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir és kadarka házasítása. Ez egy Grand Superior (lesz). Ennél a kategóriánál a hegybíró még szigorúbb feltételeket szab pl. a szüret idejére, a maximális terméshozamra, a minimális mustcukorfokra vonatkozóan. (Egy példa a termésátlagra OEM, Superior és Grand Superior kategóriát megcélozva: 13,6:8,1:6 t/ha)
Na, de ki emlékszik?

Egyetértettünk a borásszal még abban, hogy Egerben mutat legszebben a pinó, hiányoljuk is nála.
Pók Tamásban az eddigi legnyájasabb borászt ismertem meg, nem mellékesen a borai is csodásak, a dűlős kékfankos lekvár pedig igazi különlegesség.

2014. április 20., vasárnap

Kaló Imre - egri bortúra II. nap


A tavalyi március 15-i hagyományos bortúra második napján Szomolya felé vettük az irányt, hogy felkeressük Kaló Imrét, akiről nagyon sokat hallottunk, de boraihoz még nem volt szerencsénk. Sokan méltatták már a 2011-ben a Borászok borászává választott "remetének", "őrültnek" is titulált borászt, akiről én először Tóth Istvántól hallottam a Wekerlei Borúton. Meg a turánról is. Persze Kaló Imre nem őrült, és nem is remete, csak szokatlan, extrém és unortodox, ami inspiráló és egyben elképesztő is tud lenni.

Sajnos a jegyzeteim (szégyen szemre, miként azt az első nap kapcsán írtam) eltűntek, így csupán emlékezetből egy hangulatképet tudok rögzíteni. Talán a többieknek több minden rémlik és majd tesznek kiegészítést.

Semmiképp sem számíthattunk a másoktól hallott, olvasott maratoni kóstolóra, hiszen a telefonban letisztáztuk, hogy délután családi programra kell a borásznak menni, de így is több órát tölthettünk a több ágú szomolyai riolittufa pincében. Nem állíthatom, hogy minden bor találkozott az ízlésemmel, dőreség is ilyet várni, de számos elképesztő tétel volt, fehérek, rosénak mondott, de a szokvány roséktól teljesen elütő ki tudja mik, és persze szédítő vörösek. Úgy rémlik, hogy a pinot noir eléggé megragadott. Mivel több, mint egy éve voltunk, sajnos nem emlékszem konkrétumokra, és kérem is komolyan a szakmás fiúk segítségét. Mintha az rémlene még, hogy a turán nem azt az arcát mutatta, amit a Mátrában megszoktam.*


Annyi bizonyos, hogy bár a világszemléletünk homlokegyenest eltérő (és emiatt többször nagyokat hallgattunk, amíg a beszélgetés fonala visszatér a közös platformra, a borhoz) a borkészítéshez való hozzáállás elgondolkodtató, érdekes, izgalmas. Vásároltunk néhány palack bort (a lehetőség sajnos szűkös volt). Én kettőt választottam (közösre), hogy Gábor, aki a gyerekeket őrizte itthon az aznap esti pályaudvaros helycseréig, is részesülhessen majd az élményben. Nyáron bontottuk ki a rosét és a fehéret (felirat és jegyzet híján csak tippeljük a pinot noir rosét a fehéret nem írtuk meg, nem kizárt, hogy hibásan tároltuk). A rosé kérdéseket felvető, bizarr, frenetikus élmény volt, hamarosan beírjuk.  

*Laciék hozzászólását illesztem ide a turánról: "Pár hete bontottuk ki a nála vásárolt Turánt és CF-CS házasítást. Én azt hittem a második lesz a nagyobb bor, szép is volt, egyedi is volt, de volt egy nagy hibája és talán ez volt a legnagyobb is egyben, hogy roszkor volt rossz helyen. Együtt nyitottuk ki a Turánnal. Amitől viszont mindenkinek leesett az álla, olyan illatok és zamatok és egyensúly és beltartalom orgiát kóstoltunk, hogy teljes áhitattal adóztunk Kalónak és a Turánnak. A máshol megszokott Turán-os jegyektől eltérő volt, sokkal behízelgőbb, mégis nagyon karakteres. A "túl"érettségben szüretelt szőlő és a hosszú erjesztés tökéletes párosát kaptuk a palackból. Talán mindkettő 2011-es évjárat volt. (Tárolás: én végig hűtőben tároltam mindkét palackot)."


2014. március 25., kedd

Ötévszak Borműhely - egri bortúra I. nap

Szégyenszemre csak most írom meg ezt a bejegyzést, bár már több, mint egy év telt el azóta, hogy Egerben jártunk, a hagyományos március 15-i bortúránkon. Szégyenszemre azóta az első két nap jegyzeteit szőrén szálán elnyelte a lakásunkban lakó láthatatlan ember (erről a lányaim tudnának még mesélni...). Szégyenszemre, mert inkább a soproni túrát kéne írnom. De hát ez van. A visszatérő olvasók tapasztalhatják, hogy kissé nehézkesen megy mostanában kis szerzőgárdánknak az írás. A kiugró 2011-es, majd a még szintén nem rossz 2012-es évet a tavalyi 28 írással egy mélypont követte, ebből próbálunk ébredni, még egy motivációs rendszert is kitaláltunk, reméljük beválik...

Lényegre tehát. Tavaly március 15-én az ítéletidő ellenére (hatalmas hó esett, a vonatok órákat késtek, stb.) nagyjából időben jelentünk meg az Ötévszak Borműhely Erzsébet völgyi pincéjénél. A "kicsi" borászat képviselői közül ketten fogadtak bennünket. Megtudtuk, hogy a szőlő és a bor iránti szeretet és a lehetőségek (kinek szőlője, kinek pincéje, kinek szakmája az amit bead a közösbe) ami összehozta ezt a kis csapatot. Többágú pincében kóstoltunk, ami igen hangulatos volt, a sort is jól építették fel a házigazdák (lásd kép).



Fájó a jegyzetek hiánya, mert jó borokat volt szerencsénk kóstolni valamint egy esztétikus és finom sajttál is várt bennünket.  (Gyula böjti időszakába a március 15. mindig beleesik...)

A sor: leányka, szürkebarát, olaszrizling, rosé (?), pinot noir, merlot, kékfrankos, syrah és 2009-es bikavér. Azután még volt egy-két beugró is, mintha valami korosabb tétellel is találkoztunk volna (bal alsó sarok...)

Arra határozottan emlékszem, hogy izgalmasak voltak a fehérek, és még az rémlik, hogy mintha pezsgő is készülne  (vagy csak tervben van?) a pincében. A rázófák derengenek homályosan. Vajon miből? Szürkebarát? A vörösekre is szépként emlékszem.  Akartunk rendelni is, de aztán ki tudja mi lett? Laci rémlik valami???

Magáról a technológiáról, felfogásról az mondható el, hogy a bor minősége a szőlő tőkén dől el, kézi a szüret (mondjuk nem is nagy üzemről beszélünk). A fehérborok is fahordóban készülnek, a vörösborok kádakban kézi csömöszöléssel erjednek, itt is a természetesség a fő, nincs hozzáadott élesztő, lesz ami lesz. Mindez nagyon szimpatikusan.

Röstellem, hogy ennyit sikerült csak megírnom. Álljon itt egy hangulatképsor a szavak helyett.


2014. március 19., szerda

New York Badacsonyban

Hirtelen felindulásból írom e bejegyzést (félek is a többiek véleményétől), mert holnap talán másképp fogalmaznék én is.

kép forrása: boraszportal.hu
Retorikai szempontból muszáj azzal kezdenem, hogy jó volt.
Időrendi sorrendben haladva azért mégis tudok egy-két negatívumot említeni, miközben, persze, biztos vagyok benne, hogy ez a bírálat nem a badacsonyi borászokat illeti, hanem a helyszínt, illetve a szervezőt.

  • A számlát időben, és korrekt módon megkaptam (előre kellett utalni). A belépő viszont nem több egy cetlinél, ami még mindig nem lenne baj (olcsóbb előállítani, mint egy védett jegyet), de hogy a két fő miért kap csak egyet, azt nem tudom. Igen, valójában az én hibám, hogy olyan sokáig húztam a párválasztást, mégis úgy gondolom, adhattak volna még egy fecnit még egy kóddal, ami nálam maradhatott volna a partnerem megérkezéséig. Ehelyett azt kérték, mondjam meg, ki fog még jönni (de ezt ki tudja megmondani?), amely nevet ők felírnak.
  • Poharat (elfogadható minőségű) ezer forintért lehetett kölcsönözni. Azalatt, amíg eltettem a tárcámat a fizetés után, az asztal mögött álló úr elfelejtette, hogy ki vagyok, és amint egy pohár után nyúltam, felhívta a figyelmemet, hogy ez ezer forintba fog kerülni. Megbeszéltük.
Már csak néhány negatívum van és átcsapok éljenzőbe ...
  • Gyönyörű az épület, kulturált a mosdó is, de őszintén meglepett, hogy az is hagy némi kívánnivalót maga után.
  • A legbosszantóbb viszont az, hogy spórolnak a vízzel. Nem értem, miért kell a borászoknak újra és újra vizet kérniük az asztalra. Miért nem megy ez automatikusan? Ennyire  sokba kerülne az ásványvíz?
Mégis, az esemény jó volt.
Kicsit ugyan kiríttam a sokaságból a bőrdzsekimben, annyira mégsem voltam lepukkant, hogy ne engedjenek be. Valójában tetszett, hogy a nők többsége alkalomhoz öltözött és igen sok férfi öltönyt viselt.
Féltem, hogy kevés lesz a rendelkezésemre álló idő, de bevallom, így is bőven el-, vagy megteltem.

Váli Péter sziasztokkal köszöntött, ami egyértelműen jelzi hovatartozásomat. Szokásos módon kifogyott szinte már mindenből (nem nála kezdtem), de a kóstolt kéknyelű, Luca bora, rozé és pinó - megint csak szokásos módon - igencsak meggyőző volt. (Utóbbi három 2013-as.) A Luca bora nekem egy kissé savasabb az ideálisnál, de nyárra még megváltozhat a véleményem. A rozéban syrah is van, de határérték alatt (feltüntetési kötelezettség határa).

Érdekes volt Borbélyék "Karós" olaszrizlingje; Follyék Buborékája; a Csobánci bormanufaktúra Aspiratója ((isteni sugallat, de szó szerint: lélegzik), amely egy szürkebarát, 10% ottonel muskotállyal megbolondítva - kicsit azért hatásvadász; pinot noir rozéja (élesztő nélküli, férfiasabb); a Németh pince töppedt olaszrizlingje 2008-ból (16% alkohol); kései kéknyelűje 2005-ből (12% alkohol, és 11, valamint 80 g/l sav, illetve cukor); Istvándy 2013-as olaszrizlingje, ami nyáron kitűnő üdítő lesz; ... ugyanúgy, mint Laposa Frisse; Nyári kéknyelűje és hárslevelűje; Bakó Ambrus "Teraszok" olaszrizlingje; Szászi új olaszrizlingje; Sipos szürkebarátja, valamint borászának - Zabó Péter -  a szürkebarátja.

Jövőre is érdemes lesz elmenni. Főleg, ha a badacsonyi borászok bokszolóra veszik a figurát, és a Boszkoló kijavítja a még fenálló apróbb hiányosságokat.


2014. február 25., kedd

Elképesztően jó rizling 2005-ből

Endre az egri bortúrán (mit még megírni tartozunk) szerezte be ezt a tételt (áldassék a neve). Gál Lajos 2005-ös olaszrizlingjéről van szó, amely első blikkre öregecskének tűnhet, azonban közelebbi ismeretségbe keveredve véle korántsem az...

A palackban vékony barna réteg húzódott, ezt fontosnak találtam feljegyezni (vajon miért, ezt már nem tudjuk meg). A pohárban szép erőteljes szalmasárga szín ül, aranyos becsillanással. Illata késeis, mégis friss, virágos. Az első korty után mindenki meghökkenve mondja "Elképesztően jó!" Még mintha CO2 is figyelne a pohárban!!! Hahó, 2005-ös tételről beszélünk! Repülnek a szavak: glicerin! extrakt, virág, olaj, atya ég! Mivel nincs címke, nincs infónk, amiből kiindulva (alc, stb.) mondhatnánk okosakat (ezért sincs kép se, ja azóta lett). Jelzők kevésbé, inkább a huhogás hallatszik.  Gy: "integrált fa" (vajon ez mit jelenthetett?).

Szárazon még intenzívebb a virágos, mézes illat. Nektár. A végén a kis kesernyés lecsengés, pont ami kiegyensúlyozza az édességet.

Száz szónak is egy a vége: non plus ultra.

2014. február 22., szombat

Ötszázér'

A félreértések elkerülése végett: a hétköznapok vörös bora, 1.200,- Ft körüli árban kapható. Bezerics Borház, cabernet sauvignon, 2011. alc:13% vol.

Csajos estére készülve mászkáltunk az egyik hiperben. Még hideg van - pár hete volt a parti, szóval higgyetek, hideg volt - ilyenkor vörös dukál. Csajos ízléshez igazítva kellett választani és nem is az erős árkategóriában. Hogy választ egy nő? Kérem, címke alapján! De tényleg. (Ha a termelő előző évi címkéit nézem, felőlem a polcon rostokolhatott volna ítélet napig.) Azért persze mást is megfontoltam: zalai-borvidék, amit kevéssé ismerünk, cabernet sauvignon, amit pedzegettünk, hogy kéne vakkóstolni; ára stimmel, egy szó mint száz ezt vettem. Elfogyott.

Mondám az embernek, kóstoljuk már vissza, mit mutat parti fíling nélkül. Húzza a száját, de hazagyött a tétel. Elsőre nem villant nagyot, de néhány korty után tisztességes bor képét mutatja. Mintha enyhe kis szénsav játszana még benne. Nem túl nehéz, de gyümölcsös, tanninja nem rántja le a fogkövet. Mindenből enyhén, de ott van. Gábor aszondi, hogy a legjobb értelemben vett "asztali bor". Azaz ételhez, hétköznapra jól elfér az asztalon.

2014. január 1., szerda

Mellesleg 2013.

Denis Rouvre
Mint azt tettem 2012-ben, most is felsorolom azokat a megkóstolt borokat, amelyek hagytak valamilyen élményt, de azt meg nem írtam.

(/) Borostyán Pince: 5 puttonyos aszú 2004.
Jó-jó, de igazán csak az emlékeink miatt - január;

(+) Figula: szürkebarát 2011.
Kifinomultnak nem mondható, de azért kellemes - április;

(/) Juhász testvérek: ottonel muskotály 2011.
Illatos folyóbor. Kár, hogy félédes, így nem hiszem, hogy egyhamar újra megkóstolom - február;

(-) Koch: cserszegi fűszeres 2012.
Az egy évvel korábbi igazán finom volt. Ez kevésbé - május;

(+) Polgár: portugieser 2012.
Nem kiemelkedő, csak egy jó kis hétköznapi bor - szeptember;

(-) Royal Tokaji: sárgamuskotály 2011.
A fajta felismerhető volt ugyan, de hiányzott a tartalom - január;

(+) Szeremley: olaszrizling - rajnai rizling 2010.
Helye van, amikor valami jól értelmezhetőre vágyik az ember - július;

(+) Thummerer: kékfrankos - merlot rozé 2012.
Jól csúszott. Ahhoz képest, hogy milyen későn kóstoltam ezt a januári palackozású bort, még egészen üde volt - október;

2013. december 28., szombat

Muskotálykóstoló 2013

Muskotály fajtakóstolót kaptam szülinapomra a fiúktól (khm, ami ugye, februárban volt, de jobb később megírni, mint soha). Jó ideje beszéltünk már róla, végre nyélbe ütöttük, azaz pohárba töltöttük. Kis társaságunk ki is bővült erre az alkalomra. Szép kerek szám, tíz tételes ajándékom volt. Vegyesen kerültek ottonelek és lunel-ek a sorba, de 3:7-es aránnyal a sárgamuskotály került túlsúlyba. Ezt egy picit sajnálom.

a sorunk


A kóstoló két körös volt, az első körben vakkóstolással, másodikban már a termelő, a fajta és az évjárat is ismert volt. Lássuk az eredményeket (t'om, nem kapkodtam el a beírást, nagyon kifinomult írásra sem lehet így számítani...):

1. Szászi Endre, 2011-es ottonel alk. 12%
Első körben vakon: kis büdöske jön. Gy: szerint öregebb tétel, nem túl illatos, olajos, vajas, tipp: ez lunel. A: igényes, kellemes. G: nem elég savas, enyhe kesernye, élesztős, tipp: ez ottonel. Z: erőteljes ízű, tartalmas, ásványos.
Második körben: mindenkinek tetszik, S szerint naturális.

2. Nobilis, 2011. lunel alk. 12,5%
Első körben vakon:  világos, illathiányos; félszáraz? teste nem sok van, a muskotály jelleg nem jelentkezik. A: ellentmondás van az íz és illat között. Gy szerint ez lesz a Nobilis.
Második körben: az édesség elvesz minden jelleget. Reduktív, enyhe szénsav. S: jó ivású. E: nem jók az évjáratok + a tél nem muskotálykóstolós időszak.

3. Szecskő, 2009-2010-es (!) ottonel alk. 14% (félédes)
Első körben vakon: az előzőnél aranyosabb árnyalatú. Illata gomba, vagy avar, később mézes, vajas, kenyeres. Z: az ízben van az édesség mellé valami szúrós "mű" valami. Kis kesernye. E: olyan, mintha "aromás" lenne.
Második körben: kisebb vita van körülötte, de a fiúk rajonganak. Kesernye ott van, de nyelvközépen valami hiányzik.



4. Figula, 2011. lunel alk. 13,5%
Első körben vakon: világos, olajos; kesernyés a lecsengés, erőteljes savgerinc, ropogós. S: sok a sav, illatban metaxás. Gy: stand illat, mondjuk az üres medence... :)
Második körben az irdatlan kesernye került csak a papíromra.

5. Puklus Pince, 2009. lunel alk. 14,5%
Első körben vakon: itt is kivillan a kesernye, kilóg az alkohol. tüzes, vajas, nem mondanánk meg, hogy muskotály. A: használt sportcipő. E: mosogatórongy, hordós. G: "egyedi, az biztos". S: sajátságos. Gy: fakéreg.
Második kör: S: finnyog, eltelítődött vele. G: akár Bussayt is lehetne rá mondani. Gy: illat brutál, gyenge sav (E gyetért), "de nem rossz ez".

6. Hilltop, 2011. prémium lunel alk. 12%
Első körben vakon: kis büdöske (izzadtság? macska pisi?), de ez elillan, ez bizonyosan nem tokaji. A: tetszik. Gy: vérbeli reduktív muskotály. Z: az íze sokkal zamatosabb, mint az illata. A fiúk testületig illatosnak találják. G: Szászi?
Második körben: a szénsav és a kis kesernye a legdominánsabb.

7. Szászi, 2012. ottonel alk. 11%
Első körben vakon: zöldes szín, teás (Z: bergamot), zöld tea? parfüm, kis fülledtség, csontszáraz, kicsit vizenyős, aroma van, de nem vezeti a sav, nincs harmóniában.
Második körben: a szénsav tűnt ki, de az este elvitte már a figyelmet róla.

8. Bussay, 2009. lunel, alk. 12,5%
Első körben vakon: hordós (beteg? Gy: dohosos) A: 2200-ban "instant borporból készült" S: keserű, egészen szokatlan. Z: túl száraz, valami műanyag panel szaga. E: öreg, Szecskő?
Második körben: sajnos a dugósság vagy hordósság elnyomja a bort, a sava azonban élénk.

9. Árvay, 2010. lunel alk.12,5%
Első körben vakon: illatos, csak nagyon enyhe, izzadtság, semmiképp sem muskotályos. Alapvetően mindenki elégedett, de elhangzik, hogy sótlan, ill. túl korrekt. Kezdünk besokallni.
Második körben: testületileg tituláljuk nagyon savanyúnak. Z: fenyős.

10. Babits, 2011. lunel alk. 13%
Első körben vakon:   nagyon illatos, de a sav és kesernye jön. Nincs az a tipikus kesernye jellege. E: kávézacc ízű. G: vastagabb, tetszetős. Gy megállapítja, hogy alapból a fajtával van baja.
A második körről nem maradt fenn jegyzet...