Borkóstoló

Szomorkásan mártogatom kiflimet a borba (ez egy üzenet), azután rájövök, ezt külön szoktam fogyasztani. Az a benyomásom támadt e borról, hogy tökéletes egyedül ivós termék. Ugyanis, ha jobb lenne, szeretném az élményt azonnal megosztani (mint azt az élményekkel általában szokás), és megtudni, hogy más mit érez. Azonban, ha rosszabb lenne, nem fogyna, ott ülne a nyakamon napokig. Ez pont jó. Nem egy műalkotás (bár egyre kiemelkedőbbnek érzem a tízesek sorában), a színe sem izgatott fel különösebben, de kellemes málnaillatú, (pillanat, utána kell töltenem!) málna-, és ribizliízű (na ja, a címkét is megnéztem közben), kiegyensúlyozott savú. Na! Az utóíze édeskés. (Legalább nem eszem rá csokit.) Alkohol: 12% Ár: 750 Ft

Nem én vagyok az első, s tán nem is az utolsó, aki e bor megörökítése kapcsán inkább a borászat honlapjához igazodik, mint a (feltehetően) elrontott cimkeszériához, amikor a kevéssé ismert termelő nevét rögzíti. Ajándékba került hozzánk, nemrég ittuk több felvonásban. Nem jegyzeteltük, csak élveztük a bor karakterét, zamatait. Egyöntetű tetszést aratott. Konkrétumra annyira emlékszem, hogy kifejezetten, de nem túlzottan jöttek pörkölt- kávés, kakaós ízek a lecsengésnél. Sötét szín, erős alkoholos illat jellemezte. Kiegyensúlyozott, iskolázott tétel, szép, kerek bor.

Eddig nem találkoztunk vele, és nekem jutott az a tisztség, hogy levegyem bloggertársaim válláról az előkóstolás terhét. Önfeláldozó kötelességemnek eleget téve, jól behűtve szaglászom-kortyolom újdonsült alanyunkat. Jó kis reduktív, majdnem azt mondanám, típusos chardonnay, friss illatokkal, gazdag savanykás éllel. Van nekem itt némi mogyoró, de mindenek felett grapefruit, amelynek kesernyés citrus ízvilága magávalragadó. Valami mégis hiányzik belőle, talán az, hogy a korty intenzitása hamar alábbhagy, majd a hosszú, de egyébként nem bántó kesernye nem túl változatos. A bor nem tökéletes, de ettől egyedi. Nekem tetszik, és szívesen megkóstolnék egy évjárattal frissebbet is, hogy a kicsattanó friss zamatok még jobban érvényre juthassanak. És most látom csak, hogy a pince nem is ismeretlen , csak a változatos imázs miatt nem sikerült azonosítanunk.

Vendégségben kóstoltam, ilyenkor kevésbé tud az ember elmélyülni. Gábor tanácsát megfogadva azonban megpróbálok a jövőben idebökni pár szót ilyen esetekben is, még ha csak egy enyhe kis kép nélkül elkövetett képalkotás erejéig is teszem azt. A körülmények tehetnek arról is, hogy gyakorlatilag nem is tudtam, mit iszom. Pontosabban a bor nevét és évjáratát igen, de azt, hogy a Bodorka - ami már rég nem Badarka, sem nem kadarka - idén kékfrankos, azt nem. Meglehet, hogy pont ez volt a bajom vele. A korábbi évek zweigelt-portugieser házasításának újborságát kerestem benne, és nem leltem. Ám cserében más kirívóval sem rukkolt elő ez a papírzacskós egyed, de rossznak nem nevezhetem. Minden évben más, ezért szeretjük. Jó évben jobban, rossz évben kevésbé. Folyt. köv. jövőre.

Múlt hétvégén kacsamellszeleteket grilleztünk saláta mellé - kísérőnek - jól esett a rajnai is. Palackozási adat gondolom a kapszulán lehetett, így utólag nem tudjuk rekonstruálni az első, megegyező benyomásunkat. Ütős palackbuké fedi az illatát és az ízét. A süldő madár kisülő mellényének átható illata sem segítette az objektív szagérzékelést. Ahogy az idő múlt és már asztalnál falatozva öblögettünk, megállapítottuk, hogy kiegyenlítődött az atmoszféra a palackban és a lakásban. Jött a fajta olasz rokonánál édeskésebb jellege, kinyílt. Reduktív, enyhén szénsavkiválásos a poháron, mégis inkább az almás savanykák dominálnak. Semmi komolyság, több lazaság, kedvező - ezer alatti - ár.

Ma temettük nagyanyámat. Alkoholizmus vajon, vagy egy még nagyobb lealjasodás, hogy hazaérve bort akartam? Elmentem hát abba az útba eső üzletbe, amely ma, hogy nem dolgoztam, egyáltalán nem is esett útba, s mit tesz Isten - épp ingyenes kóstoló és vásár volt ... Nem, nem jó felé indultam. Újrakezdem. Az embernek megadatott a szabad akarat, én pedig még ezen a szomorú napon is bort akartam (itt jön másképp, de ugyanazon szavakkal), és mit tesz ilyenkor az Isten? (Pardon, egy harmadik is eszembe jutott: Schmitt tesz "Isten, áldd meg a magyart!"-ra) Próba elé állít. Lehet válaszútnak, vagy csapdának is nevezni. Ott volt tehát a visszalépés lehetősége, mert egy kóstolóra már az a mentség, vagy magyarázat sem jó, hogy borba fojtom a bánatom. Na persze, a gondolat szabadsága is megadatott nekünk, és talán csak a bűntudat látszatát próbálom kelteni e sorokkal, mielőtt a borokra rátérek. Ha ezt a szöveget nem a halálozási rovatban olvasod, akkor az történt, hogy ... ... fekete pán...

Erről a borról (egyelőre) nincs kép, ezért jegyzetek és néhány alapvető tény híján nem is elemezném egyelőre. Úgyis megkóstoltatom a többiekkel, mert ez is nagyon tetszett (mostanában ritkábban hibázunk). Folyt. köv. Folyt. Gy: tegnap megkóstoltam. Egy hónapnyi antialkoholizmusom után ez a gyümölcsös finomság volt az első borélményem. Nem túl összetett kis jószág, hétköznapokra, hamburger mellé javallott. Nyomokban lekváros buktát tartalmaz. Riposzt G: lehet, megárthatott a hónapnyi absztinencia, mert én nem nevezném könnyed gyümölcsös kis jószágnak - ugyanis a ma délelőtti Folyt. Gy kiegészítés kíváncsivá tett, mert nem így emlékeztem. Holnap E-vel is megvizsgáltatjuk, újra folyt. köv. Ítéletem az independencia jegyében születik majd - ezt a nagymértékű ignoranciám is biztosítja. IE Ahogy az lenni szokott: az igazság mindig középen van. Vagyis tényleg nem egy nagyság ez a folyadék, éppen ezért valóban jó a hétköznapokra, de a hamburgerig nem húzható le. IE (update 02.23.) Ja, az bele...