Kényszerítő intézkedés
Társaságban voltam ma. Ahogyan ebben a b. társaságban forgolódtam, egyszer csak szembe jött velem egy csaj. Csinos, csinos (habár kissé kockafejű), de ki is ez - billentettem félre a fejem. Ja, persze, az az Etyeki K., és naná, hogy pinó. Arra gondoltam, idén is kap tőlem egy ilyet Gábor a születésnapjára (már a borról beszélek), és az ajándékom kiegészítéseként megkezdem neki a bejegyzést. Ha már megkezdtem, és bort is adtam hozzá, csak befejezi tán.
A bor - szintúgy, mint a tavalyi - pinot noirból készült, ráadásul érett szőlőből (innen a 14-es alkohol). A technológia is a korábbi, vagyis az egyik fele azonnal, a másik két napos héjon áztatás után került a présbe, majd a tartályba (nekem ehhez képest haloványnak tetszik), a kierjedés után pedig házasultak.
Innen átadom a szót, hiszen nekem még nem volt módom kóstolni ezt a bort.
Szerét ejtettük a kóstolónak. Telitalálat volt ez az ajándék több szempontból is: először is azért mert a bontás előtt nem sokkal sikerült lekoccantanom egy Polgár rosé palack fenekét a betonhoz. Gyönyörű illatokkal távozott börtönéből a nedű (egyébként az oportó testvére is dobogós az idén szerintem). Csak addig búsultam, amíg ki nem került a dugó a kúriai pinóból, mert emez is orrot, majd nyelvet gyönyörködtetően finom volt. Harsányan friss, az újborok minden varázsával. Gy: a pinot virít - valóban, hiszen a száraz bor édessége erre utalhat. Színe kifejezetten halvány (a fenti technológiai adatok figyelembe vételével). A feljebb említett másik szempont pedig az volt, hogy a raclette vacsorához is tökéletes kísérőnek bizonyult. Köszönöm, máskor is szívesen fogadom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése