Borkóstoló

Bár Zen jegyzi a posztot, de Gábor írja a bejegyzést, mert neki a harmadik nap első túrájának a szervezése jutott: Rövid kóstoló ígérkezett az előzetes egyeztetések alapján, ehhez képest jó fél órás késéssel konstatáltuk, hogy még sehol nem vagyunk Mozsgótól. Nagy bátran vágtunk neki a határnak a 6-os úttól a Zsibótiszőlőhegy felé, ahonnan - mint később megtudtuk - jó egy órás gyalogút lett volna, de szerencsénkre Andreas végül lejött értünk autóval. Ilyen volt az entrée-nk. Aztán a kóstoló ennél sokkal jobban sikerült, köszönet a türelmes házigazdának! Nem volt rohanás, amellett, hogy mindent megkóstoltunk, még nézelődés, sétálgatás is belefért a farmon. Igen, farmon, mert amolyan counrty-home jellegű modern, de falusias, rendezett környezetben található a környékbeli szőlő- és almaültetvények között megbújó rezidencia. A régi fészer, istálló, és kocsiszín integrálódott itt a vadonatúj feldolgozóüzemmel. Semmi giccs, jó arányérzés és ízlés, igazán gusztusos enteriőrök. Kicsit olya...

CS-CF-KF-ZW-M Dániel nem viccel. Az utóbbi években csak olyan tételt kóstoltunk, amely kihívás. Nem jellemző a könnyed stílus Zsolttól, most is a nyers erő húzza a fogunkat. Mindezt teszi a terroir édes alkohol-glicerin kombójával, amely mégis naggyá teszi. Kávé, dohány, cédrus. Mazochisták előnyben! 14,5% UI: Ez a palack csereként került hozzánk. Egy 2006-os évjáratú változatot bontottunk ki február tájékán, de valami hiba volt vele, vagyis a zárással. Írtunk a borásznak, szavunk meghalgattatott, és egy kellemes boros, népzenés rendezvényen megkaptuk a csere palackot (és, ha már ott voltunk, kortyolgattunk ezt-azt).

Gyulának köszönet a Frittmann pincéből hozott mutatóért! Tanulmányi kirándulás harmadnapján nagy hatást gyakorolt reá az első kézből kóstolt tétel, gondolta megosztja elvtársaival. Fűszeres, paprikás, édeskés, könnyed, ugyanakkor testes, vagy legalábbis tartalmas. Gy-t most is lenyűgözi, magam is osztom a véleményét, mert a jó Alföldünk nem gyakran terem ilyen karakteres vörösbort. csökkentett terméshozam 12%

Etyeken jártunk pincenézőben (idén nem nem először), úgyhogy a helységnévtábla előtt jobbra letértünk. A jobb oldali ajtón volt nyitva-tábla, így Kattráékhoz tértünk be tanácsért. Persze üres kézzel nehéz távozni, ezért a többször jól bevált rozé-sémát követtük. Az alábbiakat tapasztaltuk. merlot : illat: málna, illatos fehérborokra jellemzően erőteljes ... , E: ottonel, Z: (vakon) fehér íz: szénsav van, vékonyka savgerinc, likőrös zamat, így is erőteljes, édeskés, Z: (vakon) rozé, vagy siller. Alkoholja nem csekély, és valóban: 13,5% pinot : illat: savanyúcukor íz: a klasszikus, színes savanyú keménycukorka Fura, inkább hagyjuk... 12,5% alkohol Z: nőcskés, illatos, áfonyás Szerintünk továbbra is fura. Másod- és harmadnap is ugyanaz az eddig soha nem érzett buké. UI: Érdekes módon, az egyik parafás, a másik szilikon dugós.

Ismét előkerült a számunkra klasszikussá vált badacsonyi: Váli Nem sokan lehetnek, akik váliborból 1 évesnél idősebbet kóstoltak (hacsak nem trezorból), hiszen nem nagy szériás, viszont kifejezetten minőségi, kézműves tételek kerülnek ki Péter pincéjéből. Ez a kéknyelű már fiatalabb korában is nagy sikert aratott, hát még most! Megjelentek olyan zamatok az évjáratos tételben, amelyekkel eddig nem találkoztunk. Nehéz visszafogottan fogalmazni erről a borról, mert az eddigi érése csak nemesítette. Ez a fejlődés meglepő egy olyan borásznál, akinél nem gondolunk több éves tervezésre, mert annál sokkal hamarabb elfogy egy-egy tétele. Olyan érett zamatok és testesség alakult ki az elmúlt (a vásárlástól számított) 10 hónapban, amire nem számítottunk. Tömény zamatok, sűrű illatok, esszenciális értékek. palackozva: 2011. április 29. új tölgyfahordóban 6 hónapig erjedt és érett alkohol: 12,5% késői szüret

Várva várva a megszabadító hidegfrontot, átjött Endre, hűsítsük magunkat egy kis előhűtött veltelinivel. Ő már tegnap kibontotta, ezért előszellőztetve kóstoljuk. Azért is kóstolhatjuk, mert Endre már tavasszal megbarátkozott vele, ezért hozott Zolitól mintát. Igazán jó választás ebben a hőségben is (mélyben túlhűtve). A fénye nem tükrös (bár Endre emlékei szerint tavasszal még az volt - talán tárolási hiba), viszont egyáltalán nem zavaró, mintha a pohár fala lenne párás. Finom zöldes illatok, friss, virágos - E: bodzás -, mégsem bódító, édes. Jósavú, jóivású, citrusos üdítő, némi kesernyés felütéssel zamatban és lecsengésben egyaránt. UI: Az illatáról Walter Gyula jut eszembe, nem tudom miért. A részleteket mi tudjuk, viszont az, hogy miért jutott eszembe, nem egyértelmű...

Egy este összejöttünk Gáborral és kapszuláztuk, címkéztük az esküvőjükre szánt borsort, amelyekről majd még megemlékezünk itt. Utolsó vacsorának tehát csak azért nem hívhatjuk, mert nem ételről van szó (habár enni nem ettünk semmit). Meggyőződésem, hogy ittam már valamit Bakonyitól, de a jelek szerint azt senki ide be nem írta. A Borzsongáson is találkoztunk vele márciusban, és az ott kóstolt borai is kellemes élménnyel ajándékoztak meg bennünket. A praktikus csavarzár oldása után biztosak voltunk benne, hogy illatos fajtákból áll, de legalábbis van benne ilyen. Gábor megjegyzi, hogy nem pancs. Ez az ő szájából - aki az illatos fajtákat nem szíveli különösebben - dicséret, amit én egyből értettem, ráadásul egyetértettem. Tippje: irsai olivér és chardonnay, az enyém: ottonel muskotály és olaszrizling. Megállapodunk abban, hogy kellemes ital, és hozzátesszük (már nem először), hogy egyre több jó cáfolattal találkozunk arra nézve, miszerint Villányban csak vörösborokat lehetne termeln...