A Tőkések és barátaik

Csütörtökön egy remek borkóstolón jártam a várban. A kínálat első pillantásra akár szegényesnek is tűnhetne, hiszen mi ez a 39 tétel egy fesztivál lehetőségeihez képest, de tudtam, hogy nem leszek csalódott. Nekem ez volt az első olyan kóstoló élményem, amikor kicsit sem éreztem nagynak az érdeklődő tömeget. Nem is volt tömeg. Ennek egyik oka lehet, hogy elővételben, kedvezményesen is ötezer forintba került a belépő, amit én sem tartok kevésnek, de ha ezzel elérhető egy gazdaságossági és kényelmi (előbbi a borászok, utóbbi a vendégek szemszögéből tekintve) egyensúly, akkor teljesen rendben van. Végig jól éreztem magamat, de hogy kritikát is mondjak: a borok általában (jóval) melegebbek voltak az ideálisnál. Egy kivétel volt: Szecskő Tamás.

A kóstoltak közül a számomra érdekesebbek:

- Benedek Péter: Nagy Cuvée 2010. (hárslevelű, chardonnay, sauvignon blanc) - ez attól volt érezhetően izgalmas, hogy a hárslevelű aszúsodott szemeket is tartalmazott.
- Csernyik István: Mátrai Szürkebarát (hordóminta) 2011. - ez a bor áprilisig használt barrik hordóban, finom seprőn érlelődött, de felkavarás nélkül;
Bérc (zenit) 2010. - illat-, és ízvilágában hozta azt, amit a már kóstolt, 2009-estől is megkaptunk, talán egy kicsit vékonyabb volt annál;
- Centurio Szőlőbirtok (Ludányi Balázs): az ízletes, tartalmas Szürkebarát 2011.-gyel csak annyi bajom volt, hogy bizony a 22-es mustfok erős alkoholt eredményezett; ide még vissza akartam térni, de sajnos ez nem sikerült; egy fiatal nő készített riportot a borásszal (emiatt álltam odébb), aki angolosan próbált a Centurióhoz közelíteni; vicces volt;
- Csépe Attila: a családi vállakozásból Pite lesz a tervek szerint; jól hangzó tervek, korrekt borok;
- Laczkó Gyula: nem is tudom, hogy ő maga, vagy a borai voltak szimpatikusabbak; helikopterrel röpköd, van turánja a Geregben és a feleségéről nevezte el egy házasítását; nagyon tetszett tehát a turán, és a zenit, ez utóbbi édesebbnek tűnik, mint amit a cukor tartalom sejtetne (2,5g/l) - a megfejtés a 16%-os alkoholban van;
Itt meguntam a jegyzetelést, így csak néhány további emlék:
- Maróti '7-es hárslevelűje továbbra is nagyon szép, milyen jó, hogy van itthon belőle ...
- Nagyhársas: nem emlékszem, hogy kettő, vagy három barát alkotja ezt a formációt Szücsiben, de ők sem helyiek, Karner Gábor után csábultak el; tetszettek a szürkebarátjaik (2009., 2010.);
- Losonci zöldveltelinije, Karner sillere és Szecskő rubintosa (bizony, ez fajta), hm ... itt a vége.