Francos egy este volt...

A cabernet franc* fajta megismerésére én forszíroztam ezt a több tételes vakkóstolót, természetes, hogy én is írom (igaz, amúgy is én szoktam). Már egy jó ideje tervezgettük, szervezgettük, és létszámban is, borban is jócskán a szokásos fölé sikeredett. Előre is elnézést, a bejegyzés hosszáért. Némi vita, elnyúló levelezés előzte meg a tételek kiválasztását, amiből azt a tanulságot minden esetre levonhatjuk, hogy vagy tudatosabbnak kell lennünk (terroir, évjárat) vagy tényleg teljesen random választunk (de akkor nincs utólag finnyogás).


Kilenc borral nyolcan vágtunk neki a kóstolónak (gyerekek még délelőtt lefürdetve, este idejekorán ágyba dugva :D), Endre vállalta hősiesen a hoszt szerepét. Minden tételt áttöltött egy felszámozott palackba, kemping borhűtő készenlétbe helyezve, pogácsák, ropik, étcsoki az asztalon, ásványvizek kéznél és: hajrá!

I/1. Az első borunk kissé barnás vörös árnyalatú, egészen sötét, de szép fényes. Illatában édeskés, gyümölcsös, fás, szilvalekváros. A nézetek megoszlanak arról, hogy mennyire jön az alkohol.

A korty is fás, füstös, tannin jelen van, de nem durván. Kicsit melegebb a kelleténél (a fiúk szerint legalábbis). Érződik az alkohol. Szép, gyümölcsös. Megállapodunk, hogy kerek, könnyen fogyasztható, nem a keményvonalas típusú CF. Sándor és Tamás úgy vélik, hogy az illata ígéretesebb, mint amit a korty kínál. Tamás még némi szegfűszeget is felfedez a borban. Gyula Jackfallt tippel.

I/2. Második nekifutásra - azaz már a teljes körön túl (17,3 ˚C) - Szilvi pinot noirosnak, könnyednek érzi a többihez képest, így van ezzel Gábor és Gyula is. Anna szerint ez a legjobb. Én valami gombásat (raguleves?) érzek. A többihez képest másodjára nem érződik már édesnek. Szikárabb, mint a többi - bár a szikár jelzőt próbáljuk jól körül írni. Anna a borkőkiválást nézegeti a poháron. Sándor harmonikusnak találja, Gábor izgalmasnak és gyümölcsösnek. (Bolyki Cabernet Franc, borvidék: egri, évjárat: 2007, alkohol: 13,5%)

II/1. A második borunk szintén egészen sötét, Gyula szerint kékes, ami túlzás, de ezzel jelezhető az eltérés az előző barnás bordós árnyalatához képest. Lassú lefolyású, komoly, szép mozgású tétel. Látványra portóinak is elmenne. Az illata az előzőhöz képest visszafogottabb, édeskés, vaníliás, ezzel együtt frissebb. Az előzőnél alacsonyabb alkoholt tippelünk.

Az ízében azért már előbújik az alkohol, de az édeskésség is. A lecsengése nem hosszú, enyhe kesernye jellemzi. Gyula szerint külön vannak jellemzői a bornak, de valahogy nem áll össze egésszé. Szilvi ismét a vaníliát említi, Anna és Gyula a csípős alkoholt. Tamás nehezen társítana jelzőket hozzá.

II/2. Második körben már jobban (talán túl is) lehűlt a bor (16,5 ˚C), de Annát nem nyerte meg, fintorít. Én ismét az édességet érzem, az alkohol tetemes, de valahogy mégsem lóg ki. Gyula kiemeli az egyszerűséget (és ez nem negatív értelemben) amihez csatlakozom. A tannin is erőteljes, tartalom is van. Megoszlanak a vélemények, Szilvi, Anna, Endre és Tamás nem kedvelik, Sándornak és nekem bejön, Gábor és Gyula vacilálnak. Elhangzik, hogy "nem konzisztens", de talán a levegő, talán a melegedés hatására az ingadozók enyhülnek, és papírra kerül a "sokkal jobb" is. (Havas és Tímár - Franom, borvidék: egri, évjárat: 2009, alkohol: 16%)

III/1.  A sorban harmadikként egy szinte teljesen fekete, olajos bor kerül a poharakba.  Gyönyörű a lefolyása. Igazán elképesztő. Illatában csupa fűszer: fahéj, szegfűszeg, bors, oregano. Érett gyümölcsök, akár egzotikusak is: mangó, maracuja. Az alkohol erősen érződik.

Megint csak az édes az első ízérzetünk - a nyelvhegyen nem is csoda. Csíp az alkohol, jelentős tannin de nem bántóan. Szilvi ismét a portóit említi és kikandikál megint a szilva(lekvár?). Gyula az intenzív kortyélményről, enyhe kesernyéről, de rövid lecsengésről beszél, így semmilyennek, de az előzőnél jobbnak (figyelem, első körös kóstolókhoz hasonlítva!) tartja ezt a bort. A keserű ízről Szilvinek a mandula villan be. Endre szerint nem lehet szekszárdi, mert kilóg az alkoholja (míg ott inkább megbújik) és nem is annyira tartalmas.
 
III/2. Visszakóstolva röpködnek a jelzők: erős, tüzes, alkoholos, lekváros. Bár jobban ízlik nekünk, mint elsőre, az alkohol csak kilóg. A tannin is és a kesernye is jobban érződik, mint elsőre. Valami masszív étel (bélszín, vad, vagy ilyesmi) mellé vizionáljuk. Gyula a kétszemélyes harmadik körben megszereti. (Kislaki Válogatás (Légli Géza), borvidék: dél-balatoni, évjárat: 2009, alkohol: 14,5%)

IV/1. Ismét egy barnásabb, lusta mozgású töltés. Illata diszkrét (Szilvi), kifinomult (Gyula), szép. Anna rózsavizes limonádét asszociál, ettől Tamásnak is beugrik a citrusosság. Mi Szilvivel inkább marcipános meggyet érzünk. Gyula hanyagul bedobja a Donald-rágót, de nincs visszhang.

Megszokott édes indulás, tetemes alkohol. Testületileg véljük elegánsnak a bort. Kesernyéje kávés, tanninja izmos. Szilvinek bár ízlik, hiányolja a karaktert belőle. A lecsengés ismét rövid (talán ez fajta jelleg?). 

IV/2. Visszatérve a borhoz megoszlanak a vélemények. Szilvi kiönti, de Gábornak kimondottan bejön. Nekem az illata az érett kiwit idézi (kis karamelles beütéssel). Gyula sherryt mond, de neki sem jön be. Tamás szerint nem rossz - bár nem is jó. Gábor és Sándor szerint kellemes, középutas. Nem mondanának rá CF-t inkább kékfrankost. (Iványi Zsófi Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2007, alkohol: 15%)

V/1. Az ötödik borunk lilába hajlóan fekete. Illatában erősen alkoholos, csípős. Nekem a párizsi jut eszembe a füstös, bőrös, húsos illatról.

A kortyban közepes a tannin, szép, egyedi. Szilvinek a chilli íze jön belőle. Sándor kellemesem diszkrétnek mondja. Bár érezhetően erős az alkohol, de nem zavaró, valahogy jól áll a bornak.

V/2. 18,2˚C-on kapjuk a második körben. Szép formát mutat, jobban jön az illata is. Én továbbra is valami állatiast érzek az illatában, ízében pedig erősebben mutatkozik a kesernye. Tamásnak nem jön be, Szilvi viszont megbarátkozik vele. Endrének is tetszik az illata, az idő előnyére szolgált. Gábor a szőlőt érzi benne. Gyula kijelenti: "édes, tanninos, eltűnik" az a baja, hogy nem különleges. Sándor szerint azonban az eddigi legjobb borunk. Valahogy a papíromra kerül nagy betűkkel, hogy magyar. Már vidorodunk, nehezedik az értékelés. Láthatólag nehéz munka kilenc bor kóstolása (hát még a megírása...) (Tüske Pince Cabernet Franc, borvidék: szekszárdi, évjárat: 2007, alkohol: 15,5%)

VI/1. A hatodik tétel szépen mozdul a pohárban, színe sötét bordó. Az illata azonban orrba verő. Beteges. Tűnődünk, hogy a palack rossz-e, vagy bor beteg.

Íze savanyú-keserű. Testületi tippünk, hogy a legolcsóbb tétel lesz ez. Nagyon eltér az eddigiektől, alkoholja nem lóg ki, tanninja sem durva, meggyes.

VI/2. 17,6 ˚C Hááát, javulni nem javult. Gyula szerint acetaldehides (mit nem tesz az iskola az emberekkel...). Mi nem tudunk ilyen szakmásakat mondani. Inkább csak kiborítjuk. (Hadobás Pince Cabernet Franc, borvidék: mátrai, évjárat: 2009,  alkohol: 12,5%)


VII/1. Sűrű, fekete cucc ez, de vörösben játszik. Az illata kiugróan jó, ismét jön a lekvár, de van benne valami friss, primőrös jelleg. Vadóc. Szilvi szénát, baromfiudvart, Endre lótrágyát emleget. Nekem is először a trágya jött, de némi szellőzés után kibújt a szeder, erdei gyümölcs.

Annának tetszik, lelkesedik. Szilvi szerint kerek, de jelentős az alkohol. Gábor és Gyula pörkölt kakaót éreznek. Tannin és kesernye jelentős. Sándor szerint masszív az anyag. A hordó is érezhetően képviseli magát. Nagyobbacska.

VII/2. Második körre kissé kifogyunk a jelzőkből. Anna a hatos tétel fiaskója után vigasztalónak találja. Papíromon a vadas szó árválkodik még amellett, hogy jó és nehéz húsokhoz tudjuk elképzelni. (Lisicza Cabernet Franc, borvidék: pécsi, évjárat: 2009, alkohol: 15%)


VIII/1. Egy szép sűrű, fekete, olajos bor az utolsó előtti kóstolótétel. Szép nyomot hagy a pohár oldalán. Illata friss, nyers, Gyula szerint mogyorós. Endre könnyednek, alig illatúnak mondja, Gábor Bolykit tippel. Anna szerint nem tipikus a sorban. Kicsit meleg. Ebben is felfedezhető egy kissé a trágyás, baromfiudvaros szag, de közben buján terjed a hordó vaníliája is. Szép.

Íze összetett mégis kerek. Erről is nehéz beszélni, jelzőket találni (pláne túl már hét másikon). Gyula olyat mond, hogy édeskarc. Így írtam le. Nálam a favorit eddig, csatlakozik Tamás, Gyula és Gábor.

VIII/2. Visszakóstolva a vadságot emeljük ki (másfél fokkal hűvösebben). Gyula is találkozik a trágyás bukéval, csak máshogy fogalmaz. Sándor és Gyula mély egyetértésben panaszolják az édességet (tannin? glicerin? alkohol?). (Riczu Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2009, alkohol: 15,5%)

IX/1. Az utolsó tétel sem hazudtolja meg tapasztalatainkat, fekete lé csordul a pohárban, lilás bordós felhanggal. (Na ez aztán majdnem szinesztézia, ugye.) Első szaglásra nyers, vad, de ez az idővel szelídül. Füstös, szalonnás, de kellemes, nem tolakodó. Kis savanykát érzékelünk, majd a cserzett bőr villan be. Annának az uszodában ázott bőrünk, nekünk inkább a friss nadrágszíjunk rémlik. Az idő  előnyére válik az illatnak: gazdagodik, kinyílik.

Én leginkább a tannint és keserű lecsengést emelem ki. Gábor és Gyula szerint sokszínű, gyümölcsös, férfias. Na jó, Gyula becsempészi a zsírkrétát is, mint hasonlatot. Többen azonban még nem kóstoltunk olyat. Erős, zamatos, szép gerince van. Ismét Gyula: "Izgalmas, csillámok, bevillanó gondolatok. Vibrál."

IX/2. A második körre elfáradhattunk, mert csak az alkoholra vonatkozó észrevételek fityegnek a jegyzetemen. Sajnos, mert én is kíváncsi lettem volna, hogy másodjára milyen gondolatok villanak és csillannak. (Jackfall Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2008, alkohol: 14,5%)

Konklúzió:  Arra jutottunk, hogy nem véletlenül világfajta a Cabernet Franc. Testes, sötét anyag. Zamatos is. De nem lóg ki sehol, szépen le lehet kerekíteni, tényleg jó alap bármely vörös házasításhoz.


_____________________________________________________

*Wiki szerint: A cabernet franc bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű bor: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű ideális vörösbor. Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított; az Egri bikavér egyik alkotó fajtája. Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal. Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése