Rizling kvartett

A két fajta két palackban érkezett, vegyespáros kiszerelésben. A villányi a tavalyi sikere okán kívánkozott ismét a poharunkba, a badacsonyi pedig - nálunk ugye - kötelező.

Laposáéknál folytatódik az új marketinggépezet (áldásos?) hatása. Vettem egy rizlinget, amely a 2010-es friss szériának csak az egyik tagja. Ezek szerint elmentek a reduktív irányba több fajtánál is. A rizling-párosítás mindenesetre nagyon jól sikerült a gyengébb év ellenére is. Átható, de nem parfümös illat, kellemesen élénk savak (szénsav nélkül), a rajnai édesebb karaktere és az olasz kesernyés lecsengése szépen kiegészítik egymást. A termőhelyből adódó beltartalom az acélban is megmutatkozik.

Ez a felújított címkéjű bazaltos tétel verte a villányit, bár ez a tény nem okozott meglepetést, hiszen a Szársomlyó vidéke nem rizlingjeiről híres. Igazán nem is nagyon érdemes összehasonlítani őket.

A boszorkány jóval lágyabb (mondhatni vizenyősebb) északi rokonánál. Ez is illatos, ízletes, jó egyensúlyú. Kellemes kísérője lehet könnyű ételeknek, de frissítőként önállóan is megállja a helyét. Endre szerint nem hozza a 2009-es ropogósságát és teljességét, de a technológia és a szakértelem hozza az elvárható minőséget.