Losonci Bálint - Mocus 2009

A deák nyelvre hajazó írásmód talán a számos latin nevű versenytársat hivatott karikírozni, mindenesetre, bár kedves név egy bornak, fogalmam sincs miért lett mókus a Mocus. A bor bíborkadarkából készült, amelyről annyit sikerült megtudnom, hogy 1948-ban nemesítették a Kadarka és a Muscat Bouschet keresztezésével (elárulom tudatlanságomat, valamiért azt hittem, hogy valami ősi magyar fajta). Nagy mennyiségben nem igen termesztik, önállóan kevesen készítenek bort belőle (mi is csak egyet ismerünk ezen kívül a Neumann pincében Villánykövesden), sokkal inkább használják festőszőlőnek, hiszen egészen sötét, rubinszínű.

Losonci Bálint biztosan a mátrai túránk egyik célállomása lesz, de addig is gondoltam, kóstoljunk elő. Mivel pedig a fajta kellemes emlékeket idéz az egzotikumán túl, így beszereztem belőle egy palackkal kedvenc bortárunkban.

Illatában nem sokat mondó, jegyzetemen a jelzők: tempera, később diszperzit, kovászos uborka, kenyér, végül őszi avar, szántóföld. Színe szép mélyvörös, vagy sötét bordó, majdnem fekete. A korty selymesen gurul le, enyhe kesernye érződik, amolyan kávésan. Kellemesen fanyar. Gyula meggyet fedez fel, később némi muskátlit. Savanykássága kékfrankost idéz. A kuriózum szó többször elhangzik az ízét illető jelzőként. Nekem tetszik, én a kesernyét sem érzem, de a fiúk nem érzik, hogy kerek lenne. Talán kell neki még némi idő. De amint olvastam, a visszafogott mennyiségből következik, hogy a mókus magasabb éltkort nem igen élhet meg. Béke kortyaira!