Borkóstoló

Nagy a meleg. Az ember rozét kíván. Jó hidegen. Sándor is éppen Paptagot kortyolgat. Vajon megírja...? A rozépolcokon ugyan sok fajta van egymás mellett, mégis nekem ezen a palackon akadt meg a szemem, mert egyrészt még nem ismertem, másrészt a cimke színösszeállítása a bor árnyalatával nagyon jól harmonizál - valahogy frissességet sugall. A két kép közül a jobb oldali adja vissza jobban a halvány, fakó hagymahéjas tónust. Azt tervezem, holnap Gyulának odaadom a másik felét, ízlelje Ő is. Addig kiszipolyozva (értsd: vákuumozva) a hűtőben pihen, meglátjuk hogyan változik. Addig nem is írok többet, ne befolyásoljam... :-) Gy: Hálás köszönettel átvettem az üveget és egyúttal most átveszem a szót is. Alig vártam, hogy lehűljön a bor nagylelkűen rám hagyott része, jócskán behűtöttem ebben a hőgutában. A színe szerintem a rozék legszebbike, a kevésbé gyümölcsös típusú hagyma-vonalat képviseli. Az illata nem túl erős, sőt, igencsak szippantgatni kell, hogy némi illóanyagot el tudja...

Szép fiatal CS, terroir-ra jellemzően áttetsző, illatban és ízben is némi vajasság, gyümölcsös - a kékszőlő értelmében, fajtajelleges tanninok, az évjáratra utaló állatias jegyek. Nagyon finom volt!

Ábrahámhegyről hazafelé jövet betértem az állomás melletti kisboltba, ahol tetszett az a filozófia, hogy jónéhány helyi bort is kiraktak a polcra. Ilyenek voltak a minap megismert Horváth pincészet, és néhány, általam sosem látott észak-balatoni termelő palackjai. Lekaptam közülük egyet, ma pedig nagy szomjamban kibontottam. Azt, hogy mikor kerülhetett palackba, nem tudom, de az évjárathoz képest a műanyag dugó kicsit furcsa. Meglepően áttetsző pirosas színe van. Az illata első körben nem túl kifejező, távolról paprika, meg valami lila bogyó. Precízen megadott (köszönjük a pontos információt!) 12,85%-os alkoholja szerintem kicsit magas, áttöltöttem egy kis pohárba, hogy kevésbé érződjön. Az ízében valami vasat érzek, elképzelhető, hogy mostanáig acéltartályban volt? Folytatás: Nem fogyott el este, kiszívtam belőle a levegőt és betettem a hűtőbe, meglepetésemre pedig mára egész kellemes kis itallá alakult, eltűnt belőle a vas és a paprika, koncentrálódott a gyümölcs. Ezt most nem is ny...

Hegymagastól Kisapátiig kísértett. Helyenként hiányos jegyzeteink rekonstruálását követően, inkább hangulatjelentéssel szolgálhatunk, mintsem pontos szakmai borértékelésekkel. Nem is a szellem józan ítélőképességünkre gyakorolt hatása miatt, hanem az élmény komplexitása okán. Először a gyönyörű táj és nyáridő, majd a borok minősége és a terroir egyöntetűsége nyűgözött le mindkettőnket. A számunkra eddig ismeretlen Horváth Pincészet nél kezdtünk a hegy lábánál. Családi hagyomány az alapja a főként Nyugat-Dunántúlon értékesítő borászat szakmaiságának. Úgy tűnik, hogy több kereskedelmi szegmensben is próbálkoznak, mert a helyi kóstolók és pincelátogatások szervezésén túl, különböző vendéglátóhelyeken "terítenek", illetve kifejezetten magas minőségű, elegáns palackozott tételeik is vannak. Kedves, közvetlen bemutatót kaptunk az egyik Horváth-testvértől, miközben időnként kiszolgálta az érkező német turistákat is. Második állomásunk Szászi Endre birtoka volt, ahol szintén szakava...

4:2 Ez volt az aránya a háztáji és a kereskedelmi tételeknek. A délután folyamán családi borászatunk korábbi éveit kóstoltuk vissza az aktuális hordó- és tartálymintákat követően. A saját borok nem tisztán, de túlnyomó részben rizlingből készültek a Balatonfelvidéken. Időben visszafelé haladva kerültek a poharakba: 2008, 2007, 2006, 2005 A pálmát a 2007-es vitte el. Meglepő módon, még az aktuális évjáratnál is frissebb, gyümölcsösebb íze volt (van!). A 2006-os minta illatában és ízében a fűszerpaprika jellemző, de Gy. szerint ez inkább valami más, fűszeres jellemző. Az 2005-ös nem érdemel különösebb említést, mert nem élte túl a tárolást - megtört a rabságban. A vacsorához bontottuk ki a két "profi" palackot. Az egyik, személyes kedvencem a szomszéd hegyről, a 2006-os Szászi olaszrizling volt. Még mindig állja a sarat, nem öregszik, jönnek a fajta erőteljes (-re hangolt, vagy érett?) zamatai. Szerintem jól áll neki, lehet, hogy ez tartja formában évek óta. Mindenesetre finom...

Ha már arra jártak Endréék, hoztak kóstolót is: egy "rózsamuskotályt", és egy vörös cuvée-t. A rosenmuskateller (moscato rosa) 2007-es félédes-édes, gyenge siller színű, illatos fajta. Általában tetszést aratott, mert nem amolyan csömör-édesre hagyták, hanem inkább szörpösre. Jó volt. Ellentétben a 2008-as Koro -val. Ebben egyik összetevő sem volt kivehető, meghatározható (merlot, cabernet, pinot noir), de még összhatásában is jellegtelen volt. Bortól idegen anyagok érződtek ki illatban és ízben is. Nem ittuk meg, azt hiszem elég is ennyit erről.