Borkóstoló

A nyár elején megrendezett Badacsonyi Borfesztiválon nem jutottunk el Szászi Endre standjáig, de művelt szaktársaink dícsérő szókkal illették őket. Ezen felbuzdulva, a környéken járva személyesen meglátogattuk a hegymagasi vendégfogadót, ahol meglepően széles és sokszínű szortimentet találtunk. Ugyan csak vásárolni szerettünk volna, mégis egy rögtönzött kóstoló lett belőle, mert a bőség zavarában valahogy választani kellett. Utólag nem is bánom, hogy így alakult. Nagyságrendileg 6-8 fajtát ízletünk, de még így is csak a felét a teljes skálának. Ebből számomra egyértelműen a következő két tétel látszott bemutatásra érdemesnek, úgyhogy hoztam is a díszes társaságnak. 2008. november 14. Megtaláltuk a kóstoláskor készült jegyzeteket (szó szerinti idézet): Szent György-hegyi Olaszrizling 2006 Öreges, friss, öreges. Fahordónak gondolnám, de a helyiek szerint acéltartályos. Nem hiszem. Öreges. Később: komoly rizling. Egész jó. Később: ez jó! Elfogyott. Zen: Öreges. Majdnem tokajis. Nem rossz,...

A többiek olcsó bor élményén felbuzdulva én is vettem egy rozét 600-ért (nagyapámtól még hallottam ezt a szállóigét, hogy: Végeztem. 600!) Rég lehetett, amikor ez a mondat "általános" volt, a Forint van olyan gyenge, hogy ez a 600-as bor joggal lehetett rossz. Az is volt. Csupán a színe felelt meg az elvárásoknak (azért az sem az általam legszebbnek tartott Tiffán rozé szín). A történet egy másik borról szól. Mivel azt mégsem mondhattam egy rossz eredmény után, hogy hagyjuk az ezer alattiakat másnak, ezért tettem még egy próbát, s talán, mert egy újabb rossz hatszázas után már morcos lettem volna, hogy a kidobott 1200Ft-ért választhattam volna egy biztosan jó bort is, a választásom egy 300Ft-osra esett (10Ft az üvegért abból még vissza is jár). A színe, az illata is elfogadható, ami ennyi pénzért egy jó jelző. Az íze nagyon megtetszett, kellően frissnek találtam, kicsit állatiasnak, nyersnek. Az elmúlt hétvégén összejöttünk Gáboréknál, vettem ez alkalomból egy újabb palackot ...

A macskás bor on felbuzdulva valami frisset, nyárit kerestem ebben a hőgutában. Jött velem szemben egy "Ostoros Rozé 2007" feliratú üveg, sok plecsnivel. Egyből elgondolkoztam, hogy ez tán ugyanaz, amiben nagy élményünk volt nemrég , csak kapott néhány díjat és ki tudja milyen vásárlásösztönzési célzattal kicserélték a nem túl előnyös szabvány-Ostoros vinyettát egy igazi giccsre, amelyet egy gyengébb dísztávirat még akár meg is irigyelhetne, de egy borra ilyet tenni a szentségtöréssel határos. De félre a külsőségektől, ha jó a bor, felőlem lehet rajta Mikiegér is. Behűtés után elolvastam a hátoldalát, amin a Merlot - Pinot Noir fajtákat tüntették fel. Nem ugyanaz tehát, mint a szeretett Kékfrankos rozénk. Nem gond, annál izgalmasabb, kóstoljuk! Némi szénsav kilök a pohárból egy kevés illatot, de általában véve semleges, kissé jellegtelen. Lehet, hogy túlhűtöttem, mert miután felmelegedett, kicsit többet mutatott magából: gyümölcsös, átlagos rozé illat, nem a csömör-frutti...

Könnyed előételt készítettem, hozzá gyöngyözőbort kerestem. A Kápolnában mostanában sorra kínálgatják a portugál borokat, itt volt az ideje, hogy hagyjam magam meggyőzni és vettem egy vinho verdét. Nem csalódtam. Sőt! Könnyed frissességet árasztó nyári különlegességet kaptam, mindössze 9% alkohollal, szénsavval dúsítva. Jól behűtve a kánikulában mámorító felüdülést biztosít a cicásbor. Ráadás: ezer alatti. Elgondolkoztam nagyobb mennyiség beszerzésén.