A budai mészkő-hátságról

G: Ismét előkerült a nagybátyám aktuális vöröse. Az illata is mutatja, hogy idei, ízében is felfedezhető némi vadság. Még szerencse, hogy borosgazda fiához jöttünk szilveszterezni, mert így eljutunk idén legalább a 100. bejegyzésig. Szóval családi, kézműves bor, a kispincészetek minden bájával, teljesen korrekt minőségben. Tannin és sav rendben, mint említettem az újborok frissességével fűszerezve. A gazda tisztelt menye fröccsnek és tisztán is szereti. Igazi mindenes, univerzális bor ez. Az összetételét tekintve nem gondolom, hogy 2009 óta változott volna.

Z: Színe szép sötét bordó, enyhe lilás beütéssel tükrösen fényes. Utóbbiról megoszlanak a vélemények, én tartom, Gábor a szüretlenséget látja a pohárban. Tartalmas, szép, harmonikus. Az otelló különlegessége érezhető pluszt ad a a világfajták mellett az íznek, illatnak egyaránt. Utánozhatatlan. Lóci csak a látványtól csettint a nyelvétől, igaz, másfél évesen még nem adunk neki. Majd belenő. Rita megsúgja, hogy óvatosan kell vele bánni, mert bár nem lóg ki, de az alkoholja erős, megtréfálhatja a gyanútlan kóstolót.

Megkóstoltuk a fehér testvérét. Színében a szürkebarát, vagy vörösboros hordó, illatban és ízben valamely illatos fajta (muskotály? irsai? cserszegi?) érezhető. A frissesség egy kis szénsavval még jelentkezik. Klasszik nagymamás pohárból, igazi retró fíling.