Édes élet?

Egy olyan bor van a kezem ügyében, ami valóban teljes élményt nyújt. Szép a megjelenése, káprázatos az illata és az íze olyan mélységű, hogy az elemzéséhez egy hordónyi kellene (áldott tudatlanság - mondom most, hiszen az, aki képben van, megelégszik egyetlen kortynyi mennyiség kiköpésével). Azután ott van még az ötszáz. Édes teher elemezgetni ezt a bort, de kérdőjeles a cím, mert Gábor vis maiort jelentett, ezért a játékunk ilyen módon mégsem folytatható.

Nem emlékszem, mikor ültem neki utoljára egy aszúnak, de talán még sosem volt, hogy koncentrálva tegyem ezt. Nem tökéletes, mert az oxidáció hatása - érzésem szerint - erőteljesebb már a kelleténél, de olyan összetett, hogy inkább azt sorolnám, milyen gyümölcs nincsen benne, a sav és a cukor pedig olyan egyensúlyban van, mint utoljára Arany Misivel volt a libikóka még az általánosban. Meg is született bennem az elhatározás: ezután édes borokat is kóstolok.

Ez a tétel tíz éves volt, amikor megvásároltam, és azóta eltelt majdnem hét év. Érdekes, hogy a dugó Árvay. Sőt, több ez, mint érdekes. 

Nagyon szép bor - bárkit is illessen a dicséret, és félek, hogy mindjárt elfogy. 

Sauska 6 puttonyos aszú, 2003.

Alkohol: 10%