Fényességes Julius

Július - tehát nem Gyulára célzok, hanem arra, hogy még az utolsó percekben megpróbálok írni valamit (megélhetési bűnözéssé vált az ivászat nálam) e hónapban. A június kimaradt, de tényleg nem is volt szerencsém említésre méltó borhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem ittam jó bort, és pláne nem, hogy nem ittam.

Hanem itt van ez!
Látom a listán a tételt (a pincé(szet)ben vagyok); már-már átugrom; látja az arcom a borász jobbkeze és megszólal, hogy az pedig jó. Mi több: Higgyek neki, nagyon jó! Hiszek neki (kódolva van belénk, hogy hiszünk a nőknek?) és beszélünk a betontojásról is, ami szép pályát tudhat maga mögött máris. (A máris túlzás, kapok most észbe, hiszen 2014-ben is beszéltünk már róla.)
A lényeg, hogy tényleg jó Weningertől ez a syrah rozé 2017-ből. Most tudatosult bennem, hogy az eddig jobban kedvelt, üdítő rozékért miért nyúlok ritkábban már legalább egy éve. Kell az a többlet, amit például ez a bor is képvisel (lemaradásban vagyok a többiekhez képest)!
Néhány részlet holnap, ha már ismét lesz fény.

Kicsit később, mint holnap, de megszereztem az információt.
Megvolt, de gyáva voltam leírni, hogy érzem ebben a betont (legalább fél éven át szagoltam gyermekként a friss, dolgozó cementet). Szóval igen, ez is járt a tojásban. Még jó, hogy kettőt vettem.

Megjegyzések