Újra Ócsán!

Több éves kihagyás után találtunk ismét vissza arra a helyre, ahol először talán 2007-ben csodálkoztunk rá a páratlan Öreghegyi Pincesorra. Ha így van, 10 éves jubileum ez is. A 2009-es borfesztivált megelőzően pincenézőben jártunk arra, de akkor sem maradtunk minta nélkül.

Szóval kiugrottunk és ismét nem csalódtunk: őszinte emberek, őszinte borok, remek hangulat.

Laci Bá-csi! Több díjnyertes borát éltettük fennhangon a díjkiosztón, sőt: az ő "vesztelíniével" (a pultos lány szerint) indítottam (lásd alább..) 😎

Víg Laci zöldvesztelinije (nem typo) pic.twitter.com/QGny5QSA6B

— Borkostolo (@borkostolo) May 27, 2017

Zen szemével:  A pultnál jegyre lehetett a helyi borászok által bedobott közösből kóstolni. A hűtőben tárolt ilyen-olyan palackok alapján elég mérsékelt infót kaptunk a tételekről. A fenti "őszinte borok" kijelentésben persze benne van az is, hogy akadt ööö..., na szóval őszinte borok ezek és így van jól. Azt nem állítom, hogy mind osztatlan sikert aratott, illetve érdekes módon volt egy törésvonal is a csajok és a szakmás fiúk között. A fiúk a fadzsúz 2011-es light merlotra buktak, mi csajok pedig egy kékfrankos rozéra figyeltünk fel. Olyannyira, hogy Béla-Benő által jegyzett tétel egyik borászát (Benőt) le is szólítottam gyorsan (még jó, hogy a póló feliratok segítenek). Orcátlanul bekéredzkedtem a pincébe, ahová bebocsátást nyertünk. (Egy ilyen nádtetős  pincébe, mint itt a képen is látható).

Ócsáról tudni kell, hogy a Kunsági borvidékhez tartozik, talaja löszös, agyagos, azonban a tájról a szőlő teljesen eltűnt (így hát mindenki onnan hoz szőlőt, ahonnan tud). Mára javarészt csak a pincesor maradt meg (ami, az ócsai templommal és tájházzal egybekötve bőven megér egy kirándulást).

DE ez most változóban, mert idén frissen telepített gyümölcsösöket és szőlőt találtunk a pincék körül, nagy örömünkre.

A bonyolult - legalábbis általam fel nem fogott - tulajdonosi és társulási viszonyokkal tarkított Béla-Benő pincénél az említett kékfrankos dél-balatoni eredetű, de volt szerencsénk egy még nem kész cabernet franchoz is Villányból. Mind a két tétel remek volt, mindenképp követni érdemes lesz a borok sorsát, ha kereskedelmi tételek is készülnek majd (reménykedjünk jól eltalált címkében is). Izgatottan várjuk a jövőre elsőként elkészülő ócsai bort! 

De nemcsak a pincében találtunk jó házigazdára, hiszen Benő tovább is egyengette utunkat - ezért ezúton is hála neki. Ahogy a forgatagban beszélgettünk, egyszer csak a 2009-ben megismert Balló Ambrus beinvitált minket a pincéjébe. A kóstoló után pedig Benő ajánlott be bennünket a fent már képet és említést kiérdemlő (Vígh) Laci bácsihoz. Itt nagyon szép irsait kóstoltunk, valamint egy ócsai vegyes "rettenetest" (a házigazda mondta így, de ellenkeznem kell, csak sajnos a kóstolási sorrend nem volt jó). A pincelátogatás után visszahaladtunk a díjkiosztóra, ahol a pultból még a maradék rejtélyes tételekből fogyasztottunk. És jól éreztük magunkat! Külön említést érdemelnek a zenészek, akik nagyon komolyan tolták a közönség nagy örömére. Jó buli volt, mindenképp érdemes hamarabb visszatérni Ócsára.