New York Badacsonyban

Hirtelen felindulásból írom e bejegyzést (félek is a többiek véleményétől), mert holnap talán másképp fogalmaznék én is.

kép forrása: boraszportal.hu
Retorikai szempontból muszáj azzal kezdenem, hogy jó volt.
Időrendi sorrendben haladva azért mégis tudok egy-két negatívumot említeni, miközben, persze, biztos vagyok benne, hogy ez a bírálat nem a badacsonyi borászokat illeti, hanem a helyszínt, illetve a szervezőt.

  • A számlát időben, és korrekt módon megkaptam (előre kellett utalni). A belépő viszont nem több egy cetlinél, ami még mindig nem lenne baj (olcsóbb előállítani, mint egy védett jegyet), de hogy a két fő miért kap csak egyet, azt nem tudom. Igen, valójában az én hibám, hogy olyan sokáig húztam a párválasztást, mégis úgy gondolom, adhattak volna még egy fecnit még egy kóddal, ami nálam maradhatott volna a partnerem megérkezéséig. Ehelyett azt kérték, mondjam meg, ki fog még jönni (de ezt ki tudja megmondani?), amely nevet ők felírnak.
  • Poharat (elfogadható minőségű) ezer forintért lehetett kölcsönözni. Azalatt, amíg eltettem a tárcámat a fizetés után, az asztal mögött álló úr elfelejtette, hogy ki vagyok, és amint egy pohár után nyúltam, felhívta a figyelmemet, hogy ez ezer forintba fog kerülni. Megbeszéltük.
Már csak néhány negatívum van és átcsapok éljenzőbe ...
  • Gyönyörű az épület, kulturált a mosdó is, de őszintén meglepett, hogy az is hagy némi kívánnivalót maga után.
  • A legbosszantóbb viszont az, hogy spórolnak a vízzel. Nem értem, miért kell a borászoknak újra és újra vizet kérniük az asztalra. Miért nem megy ez automatikusan? Ennyire  sokba kerülne az ásványvíz?
Mégis, az esemény jó volt.
Kicsit ugyan kiríttam a sokaságból a bőrdzsekimben, annyira mégsem voltam lepukkant, hogy ne engedjenek be. Valójában tetszett, hogy a nők többsége alkalomhoz öltözött és igen sok férfi öltönyt viselt.
Féltem, hogy kevés lesz a rendelkezésemre álló idő, de bevallom, így is bőven el-, vagy megteltem.

Váli Péter sziasztokkal köszöntött, ami egyértelműen jelzi hovatartozásomat. Szokásos módon kifogyott szinte már mindenből (nem nála kezdtem), de a kóstolt kéknyelű, Luca bora, rozé és pinó - megint csak szokásos módon - igencsak meggyőző volt. (Utóbbi három 2013-as.) A Luca bora nekem egy kissé savasabb az ideálisnál, de nyárra még megváltozhat a véleményem. A rozéban syrah is van, de határérték alatt (feltüntetési kötelezettség határa).

Érdekes volt Borbélyék "Karós" olaszrizlingje; Follyék Buborékája; a Csobánci bormanufaktúra Aspiratója ((isteni sugallat, de szó szerint: lélegzik), amely egy szürkebarát, 10% ottonel muskotállyal megbolondítva - kicsit azért hatásvadász; pinot noir rozéja (élesztő nélküli, férfiasabb); a Németh pince töppedt olaszrizlingje 2008-ból (16% alkohol); kései kéknyelűje 2005-ből (12% alkohol, és 11, valamint 80 g/l sav, illetve cukor); Istvándy 2013-as olaszrizlingje, ami nyáron kitűnő üdítő lesz; ... ugyanúgy, mint Laposa Frisse; Nyári kéknyelűje és hárslevelűje; Bakó Ambrus "Teraszok" olaszrizlingje; Szászi új olaszrizlingje; Sipos szürkebarátja, valamint borászának - Zabó Péter -  a szürkebarátja.

Jövőre is érdemes lesz elmenni. Főleg, ha a badacsonyi borászok bokszolóra veszik a figurát, és a Boszkoló kijavítja a még fenálló apróbb hiányosságokat.


Megjegyzések

  1. A negatívumokat is meg kell írni, csak nem mindegy, hogy hogyan (lásd dinasztiális, amelyet azonnal aláhúz a helyesírás ellenőr, de nem írom le a jelzőt, amit mellé tettél volna :D).
    A fentiek jogosnak tűnő, építő jellegű kritikák, szóval csak ne félj!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése