Borkóstoló

Szégyenszemre csak most írom meg ezt a bejegyzést, bár már több, mint egy év telt el azóta, hogy Egerben jártunk, a hagyományos március 15-i bortúránkon. Szégyenszemre azóta az első két nap jegyzeteit szőrén szálán elnyelte a lakásunkban lakó láthatatlan ember (erről a lányaim tudnának még mesélni...). Szégyenszemre, mert inkább a soproni túrát kéne írnom. De hát ez van. A visszatérő olvasók tapasztalhatják, hogy kissé nehézkesen megy mostanában kis szerzőgárdánknak az írás. A kiugró 2011-es, majd a még szintén nem rossz 2012-es évet a tavalyi 28 írással egy mélypont követte, ebből próbálunk ébredni, még egy motivációs rendszert is kitaláltunk, reméljük beválik... Lényegre tehát. Tavaly március 15-én az ítéletidő ellenére (hatalmas hó esett, a vonatok órákat késtek, stb.) nagyjából időben jelentünk meg az Ötévszak Borműhely Erzsébet völgyi pincéjénél. A "kicsi" borászat képviselői közül ketten fogadtak bennünket. Megtudtuk, hogy a szőlő és a bor iránti szeretet és a lehető

Hirtelen felindulásból írom e bejegyzést (félek is a többiek véleményétől), mert holnap talán másképp fogalmaznék én is. kép forrása: boraszportal.hu Retorikai szempontból muszáj azzal kezdenem, hogy jó volt. Időrendi sorrendben haladva azért mégis tudok egy-két negatívumot említeni, miközben, persze, biztos vagyok benne, hogy ez a bírálat nem a badacsonyi borászokat illeti, hanem a helyszínt, illetve a szervezőt. A számlát időben, és korrekt módon megkaptam (előre kellett utalni). A belépő viszont nem több egy cetlinél, ami még mindig nem lenne baj (olcsóbb előállítani, mint egy védett jegyet), de hogy a két fő miért kap csak egyet, azt nem tudom. Igen, valójában az én hibám, hogy olyan sokáig húztam a párválasztást, mégis úgy gondolom, adhattak volna még egy fecnit még egy kóddal, ami nálam maradhatott volna a partnerem megérkezéséig. Ehelyett azt kérték, mondjam meg, ki fog még jönni (de ezt ki tudja megmondani?), amely nevet ők felírnak. Poharat (elfogadható minőségű)