Étvágygerjesztőül (Wekerlei borút 2012.)

Talán kissé megkésve, de mégiscsak leírom a tavalyi emlékeimet a Wekerlei borútról.


Évek óta azzal az elhatározással kezdek bele az itteni kóstolóba, hogy most aztán tényleg mindent felfedezek (ami szóba jöhet egyáltalán). A kínálat nagysága éppen azon a határmezsgyén áll, amelyről azt képzelem, képes vagyok befogadni, és felfogni egy hétvége alatt. Sajnos ez idén (tavaly) sem sikerült.


De hadd mentegessem magam. Először is, úgy látszik, nem vagyok alkoholista. Továbbá a kóstoló sor több borásznál is hosszabb volt a tervezettnél.
Válinál előkerült a júliusi "pincelátogatáskor" még csak kilátásba helyezett siller. (Nem mintha a többit, a már ismerteket nem vettem volna kézbe ismét.)
A Koch borászatnál muszáj volt kóstolgatnom, mert egyrészt korábban csak elvétve ittam az ő boraikat, másrészt igen megnyerő volt a vendégeket fogadó úr.

... a Hárs élményt pedig talán nem is kellene magyaráznom, ha figyelembe vennénk a tavaszi 32-es kóstolónkat. Nem kellene, de azért megteszem. A kifüggesztett lista a kínált borokról - természetesen - náluk volt a leghosszabb, én mégis merészeltem feltenni azt a pimasz kérdést, hogy "Csak ennyit hoztatok?" Erre azt az elegáns választ kaptam, hogy azért van itt még ez, meg ez, stb., stb. Csak nem akartunk ennyit kiírni. Itt hosszas iddogálásba és beszélgetésbe kezdtünk.

Remélem, helytállóak az időjárás előrejelzések, és a mostani hétvégén hűvösebb lesz, mint tavaly volt. Ez kedvezne a vörösek kóstolásának, amelyet tavaly nem tudtam befejezni. Épp Fábiánnál hagytam abba, pedig egy igen kellemes tételt nyújtott át. Talán most nála fogok kezdeni.
Szombati vendége Bakonyi Péter volt. Vele, és egy hordón álldogáló libával egy igen szórakoztató hármast alkottak. Egy illatos murci után belevágtunk a Bakonyi borok ízlelgetésébe. A sok érdekes információ mellett azt is megtudtam, mit keres egy helikopter a címkén. (Bakonyi vagy, és villányi is ugyanakkor - szükséged lehet egy gyors járműre, mondtam, de nem talált.)


A Koch borászatnál a cserszegi fűszeressel kezdtem. Simán kihagytam volna, ha nem mondják, hogy ez most tényleg a legjobb cserszegi az országban. (Ezt egyébként egy plecsni is hirdette a címkén.) Végül elhittem.


Sajnos Rupperték muskotálya ismét elfogyott, mire eljött ennek a rendezvénynek az ideje, azonban a társaság többi része örömmel fogadta a rozét és a chardonnay-t is.

A Jackfall borászat sora - mivel többnyire vörösekből áll - többnyire kimaradt nekem, de amit megkóstoltam, tetszetős volt.

Brunyaiék vidám névadásai és címkéi önmagukban is kellemes élményt nyújtanak, kóstolás közben pedig azt érzi az ember, hogy a palackba töltött nedűk szinkronban vannak ezekkel.


A mádi, de helyi Lenkey (szavamra, érdemes lenne helikopterboltot nyitni) kínálata számunkra kötelező, de cseppet sem megerőltető. Mind szép munka.

Bolyki borokat iszogatni, és közben a borász fejtegetéseit (netán ars poetica-ját) olvasni egészen különös élmény. Kár, hogy vele személyesen nem találkozhattunk itt (és a tavaszi túránkon sem sikerült összehoznunk egy pincelátogatást nála).

Egészen elképesztő élményt nyújtottak számomra Bősz Adrián borai. Tartalmuk felfogásához egészen le kellett lassulnom, és ezzel vissza is tértünk oda, hogy miért nem értem a borút végére. Sőt, hogy miért ilyen későn készült el ez a bejegyzés.



Hamarosan képeket is feltöltök, a negatívok már a laborban vannak.

Megjegyzések

  1. Szép (kis) mentegetőzés. Azt hiszem nekem sem lesz mentségem a muskotály kóstolóra...

    Az időjárástól kicsit tartok, de azért remélem, hogy sok elvetemült lesz, aki eljön a Borútra...

    Na és mi volt a helikopter rejtély nyitja?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A helikopteres címke megfejtését nem árulhatom el, de aki találkozik Bakonyi Péterrel, kérdezze meg tőle bátran!
      (Töltöttem fel fotókat is a bejegyzéshez, amelyek garantáltan tavalyiak.)

      Törlés

Megjegyzés küldése