Borkóstoló

A minap egy kis frissítőre vágytam, és WF-től kértem segítséget. Ezt kaptam. Igen jól jártam vele, mert ennyire illatos szürkebaráttal talán még nem is találkoztam (de mindenképp ritkaság). Az a 2009-es baráti közeledésünk a szürkéhez más eredménnyel zárult volna, ha terítékre került volna ez a bor is, vagyis egy ilyen. Felismertem (azt hiszem) benne a fajtát, és ez nagy szó. Bocsánat, de eszembe jutott róla az a hajdani - kb. 10 évvel ezelőtti - Nagyrédei, ami ugyan félédes (és mondom, Nagyréde), de mégis izgalmas és érdekes volt. Visszatérve a borunkhoz, mármint Babiczkiéhez, vagyis immár az enyémhez: mintha (tehát, ha nagyon akarom) felfedezhető lenne a halovány szalma színben a szürkebarát pirosa, rózsaszíne. Az illata leheletnyi édesség után kicsit fanyarba megy át, de, ha tovább szívom a levegőt, vagyis, ha letüdőzöm a borgőzt, akkor az egész kap egy folyamatos, édes felhangot. (Ennek a tüdő nyálkahártyáján keresztül való leittasodásnak ki kellene dolgozni az iskoláját, azt hisz...

Szakasztott olyan, mint a tavalyi . Elsősorban persze az érzéseimre gondolok, de tény, hogy ez is a két cabernet fajta házasításával készült. Az illata "csajosabbnak" igéri, mint amilyen, az édes eper és málna mellet viszont már valami határozottan savanyú gyümölcs is megjelenik. Tetszik a savanykássága, és összességében a savai. Ezt és a tartalmat jól eltalált szén-dioxid mennyiséggel sikerült megfejelni. Lehetne tartalmasabb, de a 2010-es évtől ez a reális (ezen a szinten). Alkohol: 11% Ára: 1500 Ft körül

Kékfrankos és kadarka házasítása, irányított erjesztéssel készült. Kellemes, illatos, zamata alapján a férfiasabbak közé tartozik, mert nem annyira gyümölcsös, hogy csak arról lehessen megismerni. Ízlett mindenkinek, hamar elfogyott talán azért is, mert megfogadtuk a termelő ajánlását és jól behűtve fogyasztottuk. Mindenképpen a 2010-es mezőny elejére sorolnám.

A Csupabogyó után nagy reményekkel néztünk a zuglói kereskedés utolsó palackja (f)elé, amely a villányi régióból származó világfajta. A chardonnay hátcímkéjén hirdetett frissességet nem találtuk, inkább annak az ellenkezőjét. 12%-os, nem igazán hozza azokat a savakat, amelyeket más Pannon(?) tájék borászaitól megismertünk ettől a fajtától. Lehet, hagyni kellett volna kicsit szusszanni, de a pénteki nyársazás előkészítése közben erre nem terjedt ki a figyelmünk, így egy kicsit csalódottan "öblögettünk" a nagy melegben.

Szerintem megítélem a szezon győztesének Váli Péter remekét, amelyet már néhányszor próbáltunk és minduntalan osztatlan sikert aratott. Tartalmas, szörpös, silleres, komoly anyag, mégis üdítően friss. Vivát!

Nyári délután NEM Badacsonytomajban. Elvittem a csapat "nem szakmás" tagjait is Rafi bácsihoz. :) Nagyszerű volt a környezet, a hangulat, így az élmény is. Korrekt ivóborok egy-két kiemelkedő tétellel, bőséges és szívélyes családi vendéglátás. Mi más kell még a balatoni nyárhoz? Magyar Rafael olyan átéléssel és odaadással mesélt a szőlészet-borászat családi hagyományáról, hogy minden tisztelet az övé, amiért kitartóan járta és járja az utat a mai napig. Még az is lehet, hogy a hazahozott minták tanulságai itt landolnak...

Két évvel ezelőtt egyszer már befordultunk a központi sétányon kialakított (a környező ivókhoz képest) igényes, kitelepült üzletbe, ahol anno még nem volt kóstoltatási engedély. Tavalyra lett, idén betértünk egy próba erejéig, mielőtt az este további részét a Thomay -nál töltöttük (amely megérne még egy misét e fórum hasábjain). Mint megtudtuk, a borász csak ebben a régióban próbálkozik, nem amolyan magyarországi side-project. Badacsony, Kékkút, Salföld - itt vannak a területek, ahonnan a borok származnak. 3 tételből nem tudunk és nem is szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni, mivel csak ízelítőnek volt jó az ott töltött negyed óra, annak viszont sajna nem túl erős. A két fehérbor nem mondott sokat, viszont a 2008-as pinot noir (barrik?) kifejezetten finom volt, de a kiszolgálás ezt az élményt is tompította. Semmi szarvas hiba, de semmi nem hív vissza. Talán majd egyszer, egy bővebb mintavételkor tudnak többet mutatni. Az ajánlások tekintetében köszönöm Z kiegészítését: "...

Nyári délután, balatoni hegyoldal, szabadtűzön készült vacsora, desszert, beszélgetés. A magnum palack órákon át elkísér, zamatos ivóbor, semmi durvaság, ízletes kísérő. 60% Kékfrankos és 40% Zweigelt fajták házasítása. Különösen ajánlott, best buy 1700-ért!

Borjúmáj tanya - innen származik N.A.G. fehér ágyasa. Bocsánat - adták magukat a hangzatos jellemzők. Szóval, a tavasszal megismert Németh Attila Gábor által készített belépő-szintű (2000 Ft) fehérbort kóstoltuk vissza. CH-HL-OR-TR. A mérce magas - ez márciusban kiderült, most pedig visszaigazolást nyert. Az akkori nyitótétel most is meglepett, sűrű textúrájú, nehéz mozgású, fényes középsárga árnyalata amolyan szamorodnis. A késői, koncentrált zamatokkal jól egybecseng az élénk savérzet. Magas alkoholja (14) szinte csíp, de mégsem billenti ki az egyensúlyt. Kesernyés, nyelven tartva krémes, sűrű. Kicsit több cukrot is elbírna. Ahogy melegszik, kezd kinyílni, jönnek a gyümölcsök - vélhetően a traminitól. Választékos, izgalmas, tüzes bor, remek munka!

Raklapos multinál lelte Endre a 375 ml-es kiszerelésű elegáns palackokat. Az a gyanúnk, hogy valamilyen raktárürítési dömpingár állhat az ügy hátterében, mert a Viktória túl volt már a csúcson. "28 hónapos kishordós érlelés után választottam ki e bort alkotó tételeket. Telt, lágyan krémes gyümölcsösségét étcsokoládés jegyek teljesítik ki." Ilyen ajánlással futottunk neki a franc-válogatásnak. A gyümölcsösség vitathatatlan, vörös bogyók az illatban. Tömény lekváros finom illatkavalkád. Barnás árnyalatú, áttetsző sötét színű. Szájba véve ütős tannin, csipős-savanykás. Miután enyhül az első élmény, a lecsengésben túlérett banán édessége. Nem igazán vastag a korty, a tartalom egy kicsit kevés. A 2008-as palackozást követően bizonyára szép tétel volt, de 2011-re szerintünk már leszállóágban lehetett megkapni az ehhez igazított 1000 forintos árán. 13% L08271

Nem a ma oly divatos húslé (igen, igen: lazac), hanem inkább hagymahéj színű. Kifejezetten illatos (édeskés), könnyűvérűnek ható, megkockáztatom - kékfrankos jegyeket mutató bor. Nem látom, nem is különösebben érzem a szén-dioxidot, de másnap pukkan a dugó, valami tehát van benne. Romantikus lelkületűek álljanak meg a szaglásnál, mert ízben sajnos ez sem ad már semmi pluszt, inkább elvesz. Kicsit vizes, kicsit vékony. Még úgy is, hogy tudom, honnan származik. A 2010. év ilyen. Szerintem az átlag rozéknál azért jobb. Alkohol: 12% Ára: 1300 forint körül

Utolsó félévünkön az egyetemen elektronikus tananyagot kellett fejlesztenünk különféle médiatartalmak létrehozásával bármilyen szabadon választható témában. Mi másra is gondolhattunk témaként, mint a borra. Szerzőtársam háztáji szőlész-borász, jómagam pedig lelkes kóstoló vagyok, így adott volt a képlet, hogy a bor kóstolásáról készítünk egy egyszerű, pár leckéből álló kis tananyagot . Kíváncsian várjuk a lelkes, kezdő kóstoló tanítványok véleményét. :)

Nehéz idők azok, amelyekben még az év borásza sem tesz le az asztalra egy jó rizlinget. A Blanc nevű házasítás (olaszrizling, rajnai rizling) tavaly kitűnő ital volt , de ezt most nem mondhatjuk. Mindannyian megkóstoltuk (külön-külön), de csak Gyula volt oly engedékeny, hogy pozitívan nyilatkozott. Idén sajnos ez nem jó vétel. Alkohol: 12% Ára: 1200 Ft körül

Ha minden igaz, akkor a Wekerlei Önkéntesek bálján a Bortár illetve Fábián jóvoltából (köszönjük a felajánlást!) megismertük dr. Aklan György főborász elképzelését a rozé műfajáról. Az utóbbi idők legjobbjának örülhettünk, mert elképesztően üde, vibráló, kellemes bort töltöttek a kancsókba vendéglátóink. A meleg időben fröccsnek is tökéletes volt. A családi szőlőbirtok egyik borával már találkoztunk, akkor is felkeltette az érdeklődésemet, ezután viszont biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb meg kell látogatni őket személyesen is.

Eddig nem próbáltam az Agro-Vitál Borászat szortimentjének tagjait (pedig jócskán terítenek a kisbolt-hálózatok szintjén is), de miután a közelmúltban rácsodálkoztunk a késői szürkebarátra, megvettem a Hadobás 10-es rozéját, hogy pótoljam a lemaradást. 600 forintos áron tisztességes ajánlat, illatában többet ígért, mint amit teljességében adott, viszont egyáltalán nem rossz, vállalható tétel.

A tavaly szeptemberi találkozás után rendeltük, az elmúlt hetekig vártunk egymásra. A rendelésünket kiváltó (már nem első) frenetikus élményünket nem hozta, de eléggé rendben volt most is. vanília, tüzes alkohol (pedig a 14,8 nem is drámaian magas Szekszárdon), átmelegít, kell szellőznie sokat, gyümölcsök, G: frissebbnek hat, mint 6, lekváros, a tannin is ott van, de elegánsan, citromhéj sütisen, medvecukor, kávé, csoki, Gy: karcos, zabolázatlan, dánieles

Tulajdonképpen finom volt, az bizonyos. A hetekkel korábban készült néhány szavas jegyzetről sok nem jut eszünkbe, ezért álljanak itt a puszta tények: - bonbonmeggy - grillázs - feketecsoki - zöldes - marcipán

Ezzel lehetett Gyulát ijesztgetni, mert félédes! De aki férfi, nem futamodik meg. Hősiesen állta a próbát, sőt. Később még ő is elismerően bólogatott és cuppogott. Mindannyian oda voltunk ezért a remekbe szabott italért. - 12% - lusta folyású - (hárs)méz illatú - Gy: tömör komplexum - így az édessége sem bántó - über király (ez ki lehetett? :) Szóval valahogy inkább félszáraz jellegűnek tűnt a komolysága révén, kifejezetten telt, harmonikus, nem desszertbor. 2010-es létére nagyon ott van, vajon mi lehet a titka?

Hetekkel ezelőtt fogyasztottuk kétszer is, másodszor az első kóstolás létszámhiánya, no meg a kétségtelen erényei miatt szívesen újra. - nagyon jó, élénk, már-már éles savak - hordóédesség ( ismervén a pincét és a technológiát) - 13,5 % - érződik is - illata alapján 8-as is lehetne - Gy: fenyő illat (G: van benne valami) - Gy: túl savas (G: nem, bár lásd az első sort a felsorolásban) - E: máj, Z: illata húsleves (de lehet májgombóc is) A kissé eklektikus jelzők után azért mindenképpen kijelenthetjük, hogy nem véletlenül újráztunk egy-két hét elteltével.