Borkóstoló

Rendkívül összetett bor mind illatban, mind ízben. Lehet, hogy ez a CF sajátja ( lásd )? Illata: füstös, alkoholos (16%), valamilyen kellemes húsos beütés. Íze: édeskés az első zamat, bársonyos érzettel. Kerek tanninok, amelyek a lecsengéskor már szárítanak, de nem bántóan. Végül átmegy keserűbe, de az is jó: kávé, pörkölt kakaóbabos étcsoki. Az ízében nem jön ki a magas alkohol - ez dicséretes. A pohárból hörpintett utolsó fél korty a száraz illattal támogatva nekem málnás volt. Az enyhe gyümölcsös buké szintén jellemzi, ezzel is erősítve a komplexitását. Köszönöm Drágám a választást! Első osztályú tétel márciusból.

Megint könnyű fehér hétköznapi tétel - talán unalmas a nyájas olvasó számára, de nálunk ez már csak amolyan nyárias szokás. Nem tudom, hogy az elmúlt években miből fehéredett ez a jó értelemben vett sztenderd küvé, de jelenleg a számomra kedves olasz-rajnai párosból készült. Főleg az olasz dominál jellegében, de nem az az ütősen ásványos típusú, amely a túlparton terem, mert "változatos felszínű, védett, meleg domboldalakon, magas mész és agyagtartalmú lösztalajon" nevelkedik. Azért a rajnai gyümölcsédessége is felfedezhető a korty elején. Mindenképpen kellemes ivású, jó ár-érték arányú bor.

Érezni a keserűmandulát, rikolt a rezeda illatú rizling, és szavunk sem lehet a sauvignon savára (csak a leánykát nem leljük ebben a közegben). Jó vételnek tűnik (1,5 literes palackról van szó), mindenképpen ajánljuk nyári grillezéshez. Kép sajnos nem került, de majd a következő szabadtűznél ismét megkóstoljuk és lefotózzuk. Alkohol: 12,5% Ár: 1300 Ft körül

Kis csapatunk egységes álláspontja: friss, ropogós fehér Erdélyből. Bárányborda grillezésének előkészületeihez ideális. Jó savai vannak, jól ellensúlyozza a félszáraz "édességet". (E: a kén ellillanására némileg időt kell szánni, de megéri.) félszáraz, alkohol 13%

Többször kóstoltuk, de valahogy nem került rögzítésre, pedig nagyon megérdemli! Nekem legalábbis nagyon tetszett. Komplex, ízletes, karakteres, lendületes vörös. Gyümölcsös zamatok és élénk savak jellemzik, mindez nagyon szép kerek, harmonikus egységbe forr a hordóban/palackban (?).

Eljött az ideje a 9-es tislizének, amelyet párban a rozéval ejtettünk meg, immár közösen. A rozéról csak annyit, hogy különlegességről, vagy kiemelkedő minőségről nem tudunk beszámolni, ugyanakkor az említett paprikásság a második-harmadik körnél számomra is észrevehető volt. A rajnai ezzel szemben szép illatokkal kecsegtetett, igazán friss, gyümölcsös, kerek volt a bemutatkozás. Emlékeim szerint a kóstolás után már nem voltunk ennyire lelkesek, mert ugyan a fajtajelleg megismerhető volt, de a savai nem érték el az általunk elvárt szintet, így kissé laposnak tituláltuk. Némi szén-dioxiddal érdemes lehet megerősíteni palackozáskor (?). Bizonyára nem volt egységes a vélekedés, ezért kérem a többieket, hogy a bejegyzésbe rögzítsék esetlegesen eltérő álláspontjukat. Mindazonáltal nem volt kellemetlen élmény, jól behűtve ízletes frissítőnek is beillik - Uram bocsá' talán egy kis szódával még inkább.

A Művészetek Völgyében kóstoltam végig a szentantalfai Cse-Ki-bor pincészet teljes kínálatát, amelyből ez az Olaszrizling végül a fesztivál során mindennapi betevőmként kísért végig. Hazahoztam egy palackkal belőle, hadd igyanak a többiek is. Úgy gondolom, mindenkinek tetszett, ezt a bort nem is lehet nem szeretni. Alap rizling, fajtaetalon. Ásványos, de nem a Badacsonyi keményvonalas bazalt-rezeda műfaj, lehet inni naphosszat - ezt tapasztalatból mondom. Friss, üdítő, szomjoltó, és mindenek felett olaszrizling.

Endre kért egy jó kis ropogós nyári fehéret. Ez a 2008-as ajánlás ugyan nem friss, de a helyi vinotékás szerint megéri a maga 2000 Ft feletti árát. Nos, ahogy a jól behűtött bort bontás után kóstolgatjuk, egyelőre nem vagyunk meggyőzve. Durván megütötték szénsavval, ezt nem tudjuk mire vélni, mert a korosodó borból nem azt hozza ki, amit szokás - tapasztalataink szerint az üde zamatokat. A házasítás gerincét a Sauvignon Blanc adja, amely mellett elfér még a Chardonnay, a Zöldveltelini és még valami. Az illata meglepő, finom, vaníliás, édesjoghurtos, szerintem olyan, mint egy jó Kéknyelű szokott lenni. Endrének is kifejezetten szimpatikus. Zeninának kevéssé tetszik, neki émelyítő. Az ízében is benne vannak az előbb említett jegyek, de csak a korty elején egy pillanatra. Zeninát reszelt almára emlékezteti a lecsengése, de továbbra is érzi a furcsa bukét, ami zavarja. Ahhoz, hogy jobban észrevegyük a sajátosságait, ki kell pörgetni belőle a buborékokat. A korty második fele nálam kesernyé...

Zöldveltelinit ritkán kóstolunk, és a legutóbbi soproni-beszerzésünk során egyből három is bekerült a repertoárba. A kóstolót jó lehetőségnek tartottuk a fajta, és annak is a Sopronban való elkészítésének megismerésére, de a végeredmény némi csalódással járt e tekintetben (lásd lejjebb). A trió tagjai: - Sterlik, 2008 - Roll, 2008 - Vincellér-Ház, 2009 Hosszas esszéket nem igazán tudnék írni az élményeinkről, néhány szóban a kóstolás eredménye: A Vincellér-bor 2009-es, friss, könnyen iható, szép, egyszerű. Kíváncsi lennék a másik két tétel 2009-es változatára is, már csak azért is, mert az összehasonlítás így nem igazságos, és ők ebben a kóstolásban nálunk nem szerepeltek túl fényesen. Mostanság kerültek forgalomba az új fehéreik (már amennyiben nyár végén újnak lehet nevezni egy tavalyi bort), kár, hogy nekünk még az egy évvel korábbi évjárat jutott.

Endre nyomdokain én is bejegyzek egy párszázast a Spar Pincemester sorozatból. A dugó nem volt a legjobb állapotban, valószínűleg megsérült a palackozás során. Ha rossz lett volna a bor, legalább lehetett volna mire fogni, de szerencsére nem érződik itt semmilyen hiba. Egy reduktív, 2009-es, áttetsző és könnyed kis vörösről van szó. A házasítást nagyon jól eltalálták: a Kékfrankos savanykásságát a Cabernet testével erősítik, amely hétköznapok ivóboraként könnyen lecsúszik a gigán.

A fajtára nem biztos, hogy rá tudnék ismerni, talán csak annyiban van jelen, hogy a nyelv közepét szépen szárítja a csersav. Ennek ellenére a bor nem savhangsúlyos, az egész egy nagy komoly egészet alkot. Az, hogy 2004-es, egyáltalán nem érződik, amely nálunk Magyarországon azért elég ritka. Nagyon kellemes, szép, komoly bor, még ha a felfedeznivaló és az összetettség kicsit hiányzik is nekem.