Babiczki: szürkebarát 2010.

A minap egy kis frissítőre vágytam, és WF-től kértem segítséget. Ezt kaptam. Igen jól jártam vele, mert ennyire illatos szürkebaráttal talán még nem is találkoztam (de mindenképp ritkaság). Az a 2009-es baráti közeledésünk a szürkéhez más eredménnyel zárult volna, ha terítékre került volna ez a bor is, vagyis egy ilyen. Felismertem (azt hiszem) benne a fajtát, és ez nagy szó. Bocsánat, de eszembe jutott róla az a hajdani - kb. 10 évvel ezelőtti - Nagyrédei, ami ugyan félédes (és mondom, Nagyréde), de mégis izgalmas és érdekes volt.
Visszatérve a borunkhoz, mármint Babiczkiéhez, vagyis immár az enyémhez: mintha (tehát, ha nagyon akarom) felfedezhető lenne a halovány szalma színben a szürkebarát pirosa, rózsaszíne. Az illata leheletnyi édesség után kicsit fanyarba megy át, de, ha tovább szívom a levegőt, vagyis, ha letüdőzöm a borgőzt, akkor az egész kap egy folyamatos, édes felhangot. (Ennek a tüdő nyálkahártyáján keresztül való leittasodásnak ki kellene dolgozni az iskoláját, azt hiszem.) Tudásom miatt az ízéből nem ismerném fel biztosan, de így, hogy folyamatosan szemezek vele - érzem (a barátságot). Újabb felismerés: amit ebben a borban érzek az az, ami miatt beleszerettem ebbe a fajtába. Nyilvánvaló, de legalábbis valószínű, hogy amikor először kóstoltam szürkebarátot, az nem volt 100%-ban bor, de nem lehet, hogy az a korszak is tudott azért valamit, csak felerősítette és rögzítette az egyes fajták tulajdonságait? Hogy ti. a szürkebarát az egy félédes fehér. Ez az ipari szintű (~ minőségű és mennyiségű) kiszolgálása a fogyasztói igényeknek azért most is létezik. Ahogyan vannak nagyobb méretű autók, mert arról azt hihetnénk, hogy képesek akár terepjárásra is, úgy vannak nagyobb, vagyis nagyított méretű mellek is, stb. Szőlőben, borban - szerintem - jó irányba haladunk, de mindig lesz igény a szőkítésre is.
Szóval, ez a bor igen jóra sikeredett.

Alkohol: 11%
Ára: 1200 Ft körül