GálBor-GIA Novembor 2007, Portugieser

A boltba érve jócskán megijedtem, sehol az áhított fiatal vörös. Később kiderült, annyira új még, hogy a pult alatt hever. Végül megszereztem. Behűtöttem, majd gyermeki kíváncsisággal kibontottam. A tajtékzó, áttetsző-sötétlila-rózsaszín folyadék (lila siller?) ránézésre igen megnyerő. Színében benne van a primőr varázsa, a serdülő bor éretlensége. Dekantáltam, gondolván, hogy ezt a centis habot valahogy le kell csillapítani. Eközben szaglásztam, kerestem a színhez illő illatot, de nem találtam. Jóformán egyáltalán nincs illata, pusztán egész enyhe gyümölcsösség fedezhető fel benne. Ami van, az éppenséggel kellemes. Pohárba vele, ott is szaglásztuk, az eredmény ugyanaz. Az ízét a legnehezebb leírni: szerintem egy komoly bor kicsinyített képe, megvan benne minden, ami egy nagy vörösben jó. A savai egészen gyermetegek, ugyanakkor egészen karakteres, komplex bor jegyeit hordozza. Nekem bejött, még akarok ilyet! A cannellonihoz (köszi Zenina a tésztát!) nagyon jól passzolt.