Borkóstoló

Ibolya és szőlővirág

2012-02-20T13:58:00.001+01:00

Vendégségbe készültünk pár hete borászok, borszakértők közé. Csak illik valamit vinni a gyerekeknek szánt gyümölcslén túl. A sajátot Gábor még nem akarta mutatni félkészen, venni kellett valamit hamarjában. Útszéli közért polcának legjobbja, egy Szeremley 2010-es olasz- és rajnai rizling házasítás került a kosárba Badacsonyból. A vendégségbe mégse jutott el, mert túl hétköznapinak éreztük, féltünk beégünk vele. Így bevillantottuk a szokott társaságban, jó lesz indítani felkiáltással. És milyen jó is volt!

Színe zöldes sárgás, fényes. A kis kén elillanása után valami izgalmas édes, virágos illat árad a pohárból. Gyula csodálkozó kérdése: "csak nem fás?" Csak nem. Vagy igen? Ízében érett is mégis friss. Ott vannak a citrusok, kissé savanykás, enyhe bubi mégis a mézes illat édeskéje is belekeveredik. Lecsengésben befigyel egy kis keserűmandula, de semmi durvaság. És a szánkban is ott leledzik egy kis virágcsokor. Jó!

Nahát, a címkén: "ibolya és szőlővirág citrusokkal".

Ebner pinot noir 2006

2012-02-16T19:16:00.001+01:00

13%
Selection
Barrique

Nem készítettünk jegyzetet, de nem is tudtuk hová tenni. Vagy túljutott már egy ponton, ahonnan nincs visszaút, vagy túl sok fát kapott (vagy mindkettő), mert a boron eluralkodott valamilyen erőteljes (számomra) avar illat és íz. Jó lett volna vele hamarabb összefutni.

A palack vonzó összképet mutat. Elegáns benyomást kelt, a kép alapján akár közelről fotózott szivargyűrű is lehetne.

Takler kékfrankos 2009

2012-02-16T11:00:00.010+01:00

Néhány hét elteltével másodszor is remek élményt nyújtott Taklerék frankosa. Ha minden igaz, 2011 végén palackozták, 13%-os telítettséggel. Pár hete vettem egyet 1400-ért, majd gyorsan még egyet, hisz ennyiért jócskán megéri. Tartalmas, izgalmas, bármilyen étkezéshez, de önmagában is kerek, ízletes tétel.

Haraszti siller 2011

2012-02-15T19:12:00.003+01:00

12,5%
merlot 50%, portugieser, cabernet sauvignon
Z, E: meggy, E, G: málna is
G: nyelven szúr, Gy: vörösbor jellegű, de annak nem elég erős, nem elég tartalmas, sillernek viszont túl vörösboros
kenyér, kovász, kis CO2
vagy csak szimplán hidegen ittuk? igen!
kicsit melegedve kinyílt, igazi szép sillerré vált

Szeremley rizling 2010

2012-02-15T12:04:00.005+01:00

A többek által dicsért és best-buynak titulált 2009-es méltó utóda lehet.

12,5%
"ibolya és szőlővirág citrusokkal"
szín: zöldes sárga
illat: E: kicsi kén, Gy: fás? Z: édes, virágos
íz: Gy+G: érett ízvilág
E: friss, citrusos, savanykás, pici buborék? hátul kis keserű mandula?
Z: íze is édeskés, itt is van virágosság

Mindenki imádta!

Bock portugieser 2011

2012-02-14T20:01:00.008+01:00

Kissé összecseng Műtannin kesergésével:

13%
sokat nem tudunk mondani róla
friss, új, de sem a fajta nem érződik, sem más nagy értéket nem tud felmutatni
G: de a fajta azért érződik a jellegében

Weninger és Gere rozé 2011

2012-02-14T13:00:00.003+01:00

illusztráció a Bortársaságtól

12%
kiugrik az illat a pohárból
nőies vonal. de nem túlzottan
friss citrusok az illatban
sava nem túl erős, de nem is zavaró a hiánya
meglepő módon, kevésbé behűtve jobb
jó kis üdítő

Francos egy este volt...

2012-01-30T23:43:00.011+01:00

A cabernet franc* fajta megismerésére én forszíroztam ezt a több tételes vakkóstolót, természetes, hogy én is írom (igaz, amúgy is én szoktam). Már egy jó ideje tervezgettük, szervezgettük, és létszámban is, borban is jócskán a szokásos fölé sikeredett. Előre is elnézést, a bejegyzés hosszáért. Némi vita, elnyúló levelezés előzte meg a tételek kiválasztását, amiből azt a tanulságot minden esetre levonhatjuk, hogy vagy tudatosabbnak kell lennünk (terroir, évjárat) vagy tényleg teljesen random választunk (de akkor nincs utólag finnyogás).

Kilenc borral nyolcan vágtunk neki a kóstolónak (gyerekek még délelőtt lefürdetve, este idejekorán ágyba dugva :D), Endre vállalta hősiesen a hoszt szerepét. Minden tételt áttöltött egy felszámozott palackba, kemping borhűtő készenlétbe helyezve, pogácsák, ropik, étcsoki az asztalon, ásványvizek kéznél és: hajrá!

I/1. Az első borunk kissé barnás vörös árnyalatú, egészen sötét, de szép fényes. Illatában édeskés, gyümölcsös, fás, szilvalekváros. A nézetek megoszlanak arról, hogy mennyire jön az alkohol.

A korty is fás, füstös, tannin jelen van, de nem durván. Kicsit melegebb a kelleténél (a fiúk szerint legalábbis). Érződik az alkohol. Szép, gyümölcsös. Megállapodunk, hogy kerek, könnyen fogyasztható, nem a keményvonalas típusú CF. Sándor és Tamás úgy vélik, hogy az illata ígéretesebb, mint amit a korty kínál. Tamás még némi szegfűszeget is felfedez a borban. Gyula Jackfallt tippel.

I/2. Második nekifutásra - azaz már a teljes körön túl (17,3 ˚C) - Szilvi pinot noirosnak, könnyednek érzi a többihez képest, így van ezzel Gábor és Gyula is. Anna szerint ez a legjobb. Én valami gombásat (raguleves?) érzek. A többihez képest másodjára nem érződik már édesnek. Szikárabb, mint a többi - bár a szikár jelzőt próbáljuk jól körül írni. Anna a borkőkiválást nézegeti a poháron. Sándor harmonikusnak találja, Gábor izgalmasnak és gyümölcsösnek. (Bolyki Cabernet Franc, borvidék: egri, évjárat: 2007, alkohol: 13,5%)

II/1. A második borunk szintén egészen sötét, Gyula szerint kékes, ami túlzás, de ezzel jelezhető az eltérés az előző barnás bordós árnyalatához képest. Lassú lefolyású, komoly, szép mozgású tétel. Látványra portóinak is elmenne. Az illata az előzőhöz képest visszafogottabb, édeskés, vaníliás, ezzel együtt frissebb. Az előzőnél alacsonyabb alkoholt tippelünk.

Az ízében azért már előbújik az alkohol, de az édeskésség is. A lecsengése nem hosszú, enyhe kesernye jellemzi. Gyula szerint külön vannak jellemzői a bornak, de valahogy nem áll össze egésszé. Szilvi ismét a vaníliát említi, Anna és Gyula a csípős alkoholt. Tamás nehezen társítana jelzőket hozzá.

II/2. Második körben már jobban (talán túl is) lehűlt a bor (16,5 ˚C), de Annát nem nyerte meg, fintorít. Én ismét az édességet érzem, az alkohol tetemes, de valahogy mégsem lóg ki. Gyula kiemeli az egyszerűséget (és ez nem negatív értelemben) amihez csatlakozom. A tannin is erőteljes, tartalom is van. Megoszlanak a vélemények, Szilvi, Anna, Endre és Tamás nem kedvelik, Sándornak és nekem bejön, Gábor és Gyula vacilálnak. Elhangzik, hogy "nem konzisztens", de talán a levegő, talán a melegedés hatására az ingadozók enyhülnek, és papírra kerül a "sokkal jobb" is. (Havas és Tímár - Franom, borvidék: egri, évjárat: 2009, alkohol: 16%)

III/1. A sorban harmadikként egy szinte teljesen fekete, olajos bor kerül a poharakba. Gyönyörű a lefolyása. Igazán elképesztő. Illatában csupa fűszer: fahéj, szegfűszeg, bors, oregano. Érett gyümölcsök, akár egzotikusak is: mangó, maracuja. Az alkohol erősen érződik.

Megint csak az édes az első ízérzetünk - a nyelvhegyen nem is csoda. Csíp az alkohol, jelentős tannin de nem bántóan. Szilvi ismét a portóit említi és kikandikál megint a szilva(lekvár?). Gyula az intenzív kortyélményről, enyhe kesernyéről, de rövid lecsengésről beszél, így semmilyennek, de az előzőnél jobbnak (figyelem, első körös kóstolókhoz hasonlítva!) tartja ezt a bort. A keserű ízről Szilvinek a mandula villan be. Endre szerint nem lehet szekszárdi, mert kilóg az alkoholja (míg ott inkább megbújik) és nem is annyira tartalmas.

III/2. Visszakóstolva röpködnek a jelzők: erős, tüzes, alkoholos, lekváros. Bár jobban ízlik nekünk, mint elsőre, az alkohol csak kilóg. A tannin is és a kesernye is jobban érződik, mint elsőre. Valami masszív étel (bélszín, vad, vagy ilyesmi) mellé vizionáljuk. Gyula a kétszemélyes harmadik körben megszereti. (Kislaki Válogatás (Légli Géza), borvidék: dél-balatoni, évjárat: 2009, alkohol: 14,5%)

IV/1. Ismét egy barnásabb, lusta mozgású töltés. Illata diszkrét (Szilvi), kifinomult (Gyula), szép. Anna rózsavizes limonádét asszociál, ettől Tamásnak is beugrik a citrusosság. Mi Szilvivel inkább marcipános meggyet érzünk. Gyula hanyagul bedobja a Donald-rágót, de nincs visszhang.

Megszokott édes indulás, tetemes alkohol. Testületileg véljük elegánsnak a bort. Kesernyéje kávés, tanninja izmos. Szilvinek bár ízlik, hiányolja a karaktert belőle. A lecsengés ismét rövid (talán ez fajta jelleg?).

IV/2. Visszatérve a borhoz megoszlanak a vélemények. Szilvi kiönti, de Gábornak kimondottan bejön. Nekem az illata az érett kiwit idézi (kis karamelles beütéssel). Gyula sherryt mond, de neki sem jön be. Tamás szerint nem rossz - bár nem is jó. Gábor és Sándor szerint kellemes, középutas. Nem mondanának rá CF-t inkább kékfrankost. (Iványi Zsófi Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2007, alkohol: 15%)

V/1. Az ötödik borunk lilába hajlóan fekete. Illatában erősen alkoholos, csípős. Nekem a párizsi jut eszembe a füstös, bőrös, húsos illatról.

A kortyban közepes a tannin, szép, egyedi. Szilvinek a chilli íze jön belőle. Sándor kellemesem diszkrétnek mondja. Bár érezhetően erős az alkohol, de nem zavaró, valahogy jól áll a bornak.

V/2. 18,2˚C-on kapjuk a második körben. Szép formát mutat, jobban jön az illata is. Én továbbra is valami állatiast érzek az illatában, ízében pedig erősebben mutatkozik a kesernye. Tamásnak nem jön be, Szilvi viszont megbarátkozik vele. Endrének is tetszik az illata, az idő előnyére szolgált. Gábor a szőlőt érzi benne. Gyula kijelenti: "édes, tanninos, eltűnik" az a baja, hogy nem különleges. Sándor szerint azonban az eddigi legjobb borunk. Valahogy a papíromra kerül nagy betűkkel, hogy magyar. Már vidorodunk, nehezedik az értékelés. Láthatólag nehéz munka kilenc bor kóstolása (hát még a megírása...) (Tüske Pince Cabernet Franc, borvidék: szekszárdi, évjárat: 2007, alkohol: 15,5%)

VI/1. A hatodik tétel szépen mozdul a pohárban, színe sötét bordó. Az illata azonban orrba verő. Beteges. Tűnődünk, hogy a palack rossz-e, vagy bor beteg.

Íze savanyú-keserű. Testületi tippünk, hogy a legolcsóbb tétel lesz ez. Nagyon eltér az eddigiektől, alkoholja nem lóg ki, tanninja sem durva, meggyes.

VI/2. 17,6 ˚C Hááát, javulni nem javult. Gyula szerint acetaldehides (mit nem tesz az iskola az emberekkel...). Mi nem tudunk ilyen szakmásakat mondani. Inkább csak kiborítjuk. (Hadobás Pince Cabernet Franc, borvidék: mátrai, évjárat: 2009, alkohol: 12,5%)

VII/1. Sűrű, fekete cucc ez, de vörösben játszik. Az illata kiugróan jó, ismét jön a lekvár, de van benne valami friss, primőrös jelleg. Vadóc. Szilvi szénát, baromfiudvart, Endre lótrágyát emleget. Nekem is először a trágya jött, de némi szellőzés után kibújt a szeder, erdei gyümölcs.

Annának tetszik, lelkesedik. Szilvi szerint kerek, de jelentős az alkohol. Gábor és Gyula pörkölt kakaót éreznek. Tannin és kesernye jelentős. Sándor szerint masszív az anyag. A hordó is érezhetően képviseli magát. Nagyobbacska.

VII/2. Második körre kissé kifogyunk a jelzőkből. Anna a hatos tétel fiaskója után vigasztalónak találja. Papíromon a vadas szó árválkodik még amellett, hogy jó és nehéz húsokhoz tudjuk elképzelni. (Lisicza Cabernet Franc, borvidék: pécsi, évjárat: 2009, alkohol: 15%)

VIII/1. Egy szép sűrű, fekete, olajos bor az utolsó előtti kóstolótétel. Szép nyomot hagy a pohár oldalán. Illata friss, nyers, Gyula szerint mogyorós. Endre könnyednek, alig illatúnak mondja, Gábor Bolykit tippel. Anna szerint nem tipikus a sorban. Kicsit meleg. Ebben is felfedezhető egy kissé a trágyás, baromfiudvaros szag, de közben buján terjed a hordó vaníliája is. Szép.

Íze összetett mégis kerek. Erről is nehéz beszélni, jelzőket találni (pláne túl már hét másikon). Gyula olyat mond, hogy édeskarc. Így írtam le. Nálam a favorit eddig, csatlakozik Tamás, Gyula és Gábor.

VIII/2. Visszakóstolva a vadságot emeljük ki (másfél fokkal hűvösebben). Gyula is találkozik a trágyás bukéval, csak máshogy fogalmaz. Sándor és Gyula mély egyetértésben panaszolják az édességet (tannin? glicerin? alkohol?). (Riczu Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2009, alkohol: 15,5%)

IX/1. Az utolsó tétel sem hazudtolja meg tapasztalatainkat, fekete lé csordul a pohárban, lilás bordós felhanggal. (Na ez aztán majdnem szinesztézia, ugye.) Első szaglásra nyers, vad, de ez az idővel szelídül. Füstös, szalonnás, de kellemes, nem tolakodó. Kis savanykát érzékelünk, majd a cserzett bőr villan be. Annának az uszodában ázott bőrünk, nekünk inkább a friss nadrágszíjunk rémlik. Az idő előnyére válik az illatnak: gazdagodik, kinyílik.

Én leginkább a tannint és keserű lecsengést emelem ki. Gábor és Gyula szerint sokszínű, gyümölcsös, férfias. Na jó, Gyula becsempészi a zsírkrétát is, mint hasonlatot. Többen azonban még nem kóstoltunk olyat. Erős, zamatos, szép gerince van. Ismét Gyula: "Izgalmas, csillámok, bevillanó gondolatok. Vibrál."

IX/2. A második körre elfáradhattunk, mert csak az alkoholra vonatkozó észrevételek fityegnek a jegyzetemen. Sajnos, mert én is kíváncsi lettem volna, hogy másodjára milyen gondolatok villanak és csillannak. (Jackfall Cabernet Franc, borvidék: villányi, évjárat: 2008, alkohol: 14,5%)

Konklúzió: Arra jutottunk, hogy nem véletlenül világfajta a Cabernet Franc. Testes, sötét anyag. Zamatos is. De nem lóg ki sehol, szépen le lehet kerekíteni, tényleg jó alap bármely vörös házasításhoz.

_____________________________________________________

*Wiki szerint: A cabernet franc bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű bor: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű ideális vörösbor. Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított; az Egri bikavér egyik alkotó fajtája. Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal. Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg.

Burgundi csörte

2012-01-26T09:11:00.031+01:00

Szeleshát pinot noir 2009
13,5%
- elegáns fás illat
- a terroir alap
- fahéjas, vaníliás
- íze gyümölcskavalkád
- OP-san nyers, de összetett
- zamatos, fás
- Sz: portói light
- majoranna/rozmaring/kakukkfű

Heimann pinot noir 2008
14%
- teljesen más világ, erősebb
- érett, letisztult
- Gy: fajtásabb, martini light (fűszeres)
- fanyar-savanykás
- lekváros
- T: konyak, Z: csokis szilva

Z: Véletlenül alakult úgy, hogy két pinot is egyszerre az asztalunkra került. Szerencsére. Várat magára ennek a fajtának a komolyabb tanulmányozása is a köz megelégedésére. A terroir stimmel, az évjárat egy éves különbséget mutat, ami szerintem érződik is. A 2008-as Heimann bor sokkal simább, lágyabb a valamivel magasabb alkohol érték ellenében is. Nem lóg ki semmi sehol. A Szeleshát 2009-es tétele sokkal fűszeresebb, vibrálóbb. Egy be nem fejezett lábjegyzet szerint azt írtuk, hogy a kettő édeskéssége eltérő. Most, hogy így olvasom G jegyzeteit meghökkenve látom, hogy Sz a Szeleshátra mondta, hogy kissé portóis, míg nekem a Heimann tételnél volt ilyen érzésem. A végén elő is kaptam az egyik hiperben vett portóinkat, de nem ült a próba. Igaz, az emlékeimben nekem sem ez a portói élmény él. A páros kóstoló eredménye mindenesetre döntetlen.

Kiruccanás buborékországba

2012-01-25T23:22:00.000+01:00

Köszönjük a tippet! Ritka pezsgősként azt mondhatom, lényeges különbség van az azonos árszegmensben kapható tankpezsgőkhöz képest. Sokkal borosabb az élmény, intenzívebb zamatokkal. A decemberi kedvezményes árhoz képest az ezeregyszázas normál szinten is best-buy.

Iványi Zsófi portugieser 2009

2012-01-25T20:56:00.017+01:00

Zsolti talán elküldi egyszer a fotót, vagy veszünk még egyet, hiszen best buy.

G: Hasonlatos volt a pár nappal korábbi élményhez, mert talán a "natúr technológiának" köszönhetően ez a tétel sem ugrik ki a pohárból, viszont rendkívül fajtás, koncentráltan, mégis visszafogottan mutatja jegyeit.

Gy: Nehéz erről a borról beszélni, mert nem csábít, nem kápráztat, a katarzis a fajtejelleg puritánságában rejlik.

A két "tollból" származó emlékek ott csengenek össze, ahol a CS (link) is: Iványi Zsófi eddig kóstolt boraiban az a szép, hogy nem cicomázza, hanem az adott értékekkel gazdálkodik, az a lényeg, hogy megmutassa, milyen szőlő terem a vidéken.

nem írjuk meg

2012-01-25T08:57:00.002+01:00

(bár van fotó is)

Neves borász diszkontos (?) nyitása lehet az alsóbb árszintek felé. Nem tudunk róla semmit, kaptam valahonnan, az interneten nem találtam.

- vasúti talpfa
- nyers hús

Bocsánat a furcsa bejegyzésért, aznap erről a borról ezek jutottak eszünkbe, a jelző miatt archiváljuk. :)

Janus Örömbor 2007

2012-01-24T20:50:00.001+01:00

cabernet franc, merlot

- illata rendkívül fűszeres, fehér csoki, vanília, fahéj, curry, kömény
- íze jó hordós, hibiszkusz, tea
- tanninja is van rendesen
- meggy

Z visszaemlékezése szerint, egzotikus, izgalmas volt.

13,5 %

Pastor K-K siller 2011

2012-01-24T09:01:00.004+01:00

Emlékeim szerint kadarka-kékfrankos házasítás, vagy fordítva.

- színe barnás, nem tetsző (?) silleres
- illata fogkrém, mentol
- sillernek rosé
- nyalós, kadarkásan édes
- szénsavas
- rozés! durva
- túlárazott

Polgár CH-OM cuvée 2011

2012-01-23T21:33:00.003+01:00

chardonnay, ottonel muskotály

- nyári illat
- vizenyősen öblít
- utána azért van sava
- később keserű (E: nem is kicsit)

Ellentétben Endre kedvcsináló kóstolásával, ez most nem domborít, de azért kellemes.

11,5 %

Etalon 2009

2012-01-23T08:59:00.003+01:00

Takler, Eszterbauer, Mészáros, Vida
merlot, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon
14,5%

- sűrű bíbor szín
- alkoholos illat
- portugieseresen-kadarkásan-zweigeltesen édeskés/primőrös lecsengés, zamat
- krémes

Ez volt az első találkozás. A második alkalommal nem koncentráltunk rá, talán a beígért harmadik esetben megfejtjük.

Orsolya Kettőezerkilenc

2012-01-22T21:55:00.001+01:00

Azért nagy kezdőbetűs a cím, mert a 2009-et kisbetűvel és kötőjellel kell írni, ezért itt tekinthetjük tulajdonnévnek. Amúgy általában a csupa nagybetűvel írott bor-elnevezéseket és feliratokat nem nagyon értjük.

pinot noir - kékfrankos - zweigelt

Avar, makk, erdei altalaj. Sós. Végén kesernyés, izgalmas. Kékfrankos dzsindzsája.

Úgy emlékszem, mindenkinek ízlett, sőt: nyerő házasítás ez évről-évre, a benne lévő fajták kerek elegye, sokszínű harmóniája.

13,5%
palackozva: 2011.03.02.

Iványi cabernet sauvignon 2007

2012-01-22T09:01:00.037+01:00

"Külső beavatkozástól mentesen erjesztett, natúr technológiával készült, segédanyagmentes bor. Szűretlen, 14 hónapig hordóban érlelt."

Néhány éve, amikor Vokányban jártunk Iványi Zsófinál, még alig-alig lehetett budapesti forgalomban találkozni boraival. A fent idézett natúr eljárás és szemléletmód miatt majdnem be sem jutottunk a pincébe, nehogy behurcoljunk idegen élesztőket. Akkoriban - a szokásos gyakorlatunktól eltérően - üres kézzel távoztunk a kóstoló után, mert magasnak találtuk a természetesség árát. Mára valamelyest szelídült az árszint, talán a magasabb terméshozam és a piaci pozíciók miatt, úgyhogy a közelmúltban két vöröset is megkóstoltunk. Íme az egyik.

14,5 % L09053

- csípős, bors, paprikás illat
- csoki illatban és ízben is
- tannin ott van, zabolátlan
- édeskés
Z: élesztő
Gy: szegfűszeg, fahéj
- elsőre annyira nem hat meg
- sűrű anyag, zsírkréta
- mindösszesen: nincs kiugró szépsége, viszont nagy és tartalmas
- CS, se több, se kevesebb

További tanulságok a portugieser után...

Figula kéfrankos rosé 2011

2012-01-13T11:55:00.003+01:00

Vadas, színe és íze is silleres. Gábor: mintha még nem lenne kész, olyan pre-primőr, de jó! Édeskés és száraz, Gyula szerint nagyon szép. Túlmutat az átlag rozén (ha van olyan), félúton a piros felé. Szerettük, hogy nem egy a sok közül.

Cirfandlik a Baranya

2012-01-13T01:51:00.001+01:00

Már megint lemaradtunk az írással, pedig még ez is tavaly történt. Mert év végén jött ki Matias az Amazonokkal, talán az ünnepi étkezésekre és összejövetelekre apellálva. Szó szerint sokszínű kínálattal nyit egy nagyot ezer alatt, vélhetően az ifjabb nemzedéket célozva. Nem számoltam, de tíz körül, vagy fölötte lehet a tételszám, a legkülönbözőbb fajták és területek kombinálásával. Több esetben is látszik átfedés a normál kategóriájú szortiment és az Amazonok között: pl. a korábban közölt röpcédula is ilyen, párjával a hűtőben várják a megmérettetést.

Mindkét cirfandli 2008-as, cca. 100 nap különbséggel, 2009-ben palackozták, 13-as alkohollal rendelkezik. A hátcímkék kedvcsinálója csupán abban tér el, hogy az Amazon hordós érlelésre is hivatkozik. Ezt a tulajdonságot, tévesen, fordítva közöltem, mégsem lehetett a kollégák eszén túljárni. Előszőr a sárga címkést bontottuk, hordót sejtettünk illatában, talán ízében is (bár nincs említve). Az biztos, hogy érett, harmonikus, eleinte édeskés, ugyanakkor határozott savakkal rendelkezik. Zöldes jegyek is elhangzottak, aztán savait ki élesnek, élénknek, ki simának titulálta. Ezzel szemben a másik egyértelműen ászkolt benyomást keltett úgy illatban, mint ízben. Nem nagyon lehetett "szétszedni", analizálni, talán ezért is került az alapanyag hordóba, amelyben szerencsére nem tartották túl sokáig. Összességében egyik sem okozott csalódást, az viszont egyértelmű, hogy élvezetesebbre, tartalmasabbra, szebbre sikeredett a klasszikus palack.

Kovács Pince Badacsonyi kéknyelű 2010

2012-01-04T12:37:00.003+01:00

Sikerült hozzájutnunk ahhoz a fahordós tételhez, amelynek reduktív változatát oly szívesen hordtuk haza lédigben a múlt év során. Többször meg is jegyeztük, megérne egy bejegyzést, mert kifejezetten fajtás és üde volt a tartályban tárolt egység. A gazda említette, hogy tervezi hordóba tenni, mert szerinte is szépre sikeredett a 10-es kéknyelű-termés.

Akkor is, most is szépen hozza a fajta jellegzetességeit, bár ez az ászkolt tétel már kevésbé volt lendületes. Tán érdemes lett volna még palackban (esetleg hordóban?) tartani egy darabig, ha nem az utolsót hoztam volna el a pincéből. Sebaj, az biztos, hogy minden évben ellenőrizzük majd az aktuális felhozatalt!

2011 Kúria rosé

2012-01-04T00:34:00.000+01:00

Tavalyról azért maradt néhány elvarratlan szál, ezért megkezdem a visszaemlékezések sorát:

Egy pinot noir rozéval lepett meg Endre majd' egy hónapja, de amikor újságolta, hogy vett egy (elfelejtettem melyik :) másikat, kicsit bántam, hogy nem amazt (ez az az amaz) szánta ide. Emez 14-es alkohollal bír, ez egyáltalán nem feltűnő, bár kevésnek sem mondható ebben a műfajban. Felesben azonnal préselt, másik felében 2 nap héjon áztatás után került szintén acéltartályba. A kierjedést követően házasították. Szamóca illat és íz kíséri mindvégig, jó kis savanykás lecsengéssel távozva. Könnyen szalad, hamar fogy. 10-es skálán nálam 8-as az összhatás, úgyhogy mit bánom én azt a másikat...

Primőr óbor

2012-01-01T02:59:00.000+01:00

Piros, vagy inkább rubin színű ez a merlot, kékfrankos siller? Mindegy is, csinos, illatos. Az íze málnára, ribizlire emlékeztet, és nagyon jól be lett lőve a rozé, és a vörösbor közé, vagyis izgalmasan könnyed, ugyanakkor tartalmas.

Alkohol: 13%
Ár: 1500 körül

Boldog új évet mindenkinek!

Barta furmint muskotály 2008

2011-12-31T11:58:00.002+01:00

Több elmaradásunk közt ez még 2011-re kívánkozik, mert ez a legrégebbi. Jegyzeteket valamiért nem készítettünk. Az alábbi adatok a címkén találhatók.

Nagyon finom volt (Dorka kérésére: fincsi)! Édesben Endre lenne avatottabb ítész, mi amolyan műkedvelőként élveztük e bor tagadhatatlan értékeit. Érdekes, hogy mindkét összetevő egyértelműen mutatta jegyeit, tökéletesen kiegészítve egymást, szép egységben, kereken. A furmint fanyarsága a muskotály virágossága, a kései szüret töménysége, a cukor és a sav harmóniája - így teljes. Komoly, elegáns, mégis könnyed, egyben tartalmas, de semmiképpen sem súlyos, nehézkes.

Residual sugar: 106 gr.
Alk.: 12,0 % vol

Béres: Magita - édes küvé 2008.

2011-12-26T23:42:00.000+01:00

Érdekes, hogy eddig még eszembe sem jutott Béres bort venni, kész szerencse, hogy kaptam egyet ajándékba.
A furmint, hárslevelű, kövérszőlő hármasa nagyon jó kombináció, tagadhatatlanul tokaji, de nem a szokásos Tokaji. A színe, illata nem más - gyönyörű mézszín, és buja dudva, citrusok, de a mozgása nehézkesebb, mint várnám. Igaz, Tokajról beszélünk, töppedt szőlőből készült a bor és fahordót is látott, mégis kicsit lustábbnak érzem a szokásosnál. Talán a kövérszőlő teszi, amit nem ismerek? Ízében is van valami plusz selymesség, és persze jókora mennyiségű sav az alkohol és a cukor mellett.

E finomság egy leány nevét viseli, aki a török időkben élt Erdőbényén.
A török uralom idején jól ismert menedékhely volt egy erdőbényei földesúr szépséges lányának, Magitának a háza. A lány életét kockáztatva bujtatta a magyarokat. Két török nagyvezér, Don és Onok beleszeretett Magitába, a lány ezt kihasználva csellel a pincébe zárta őket. A feldühödött török csapatok felégették a falut, elkergették a magyarokat, Magitát pedig élve eltemették. A leány szépsége azonban más törököt is rabul ejtett. Az öreg Suta vezér furfangos módon egy pince fölé ásatta Magita sírját, így a leány könnyen lejutott a pincébe, vagyis megmenekült. Időközben nagy haraggal visszatért a két török vezér, akik a kiszabadult lány nyomába eredtek. Magita a menekülés során belefulladt a falu határában található tóba, ahová azonban az őt üldöző két török nagyvezér is odaveszett. A szomorú hír hallatán az elkeseredett törökök örökre elhagyták Erdőbényét. Így szabadult meg a falu az idegen uralom alól.
Bénye honlapján olvasható a história kevésbé szépített, tehát valószínűbb szövege:
http://www.erdobenye.hu/tarhely/erdobenye/dokumentumok/erdobenye_historiaja.pdf

Kvassay olaszrizling 2011

2011-12-25T23:13:00.000+01:00

A közelgő sziveszterre való felkészülés jegyében best-buy ötleteket kerestem. Ebben a szellemben szereztem be Kvassayék három borát, és nem álltam meg, hogy a fehéret ki ne bontsam közülük.

Szokatlanul illatos! Ananász, sárgabarack és virágpor köszönt. Mira parfümöt és szalonnahéjat emleget, előbbivel messzemenően egyetértek, utóbbit nem tudom értelmezni. Szénsavas, reduktív üdítő, savai enyhék. A zamatok mögött ott búvik a rizling kesernyéje, nekem az illatok és az íz között rés tátong. Mindent összevetve rendben van, akár buliba, akár blog íráshoz kiváló.

Posta Borház kékfrankos 2007

2011-12-25T22:25:00.000+01:00

A szekszárdi pincétől már kóstoltunk egy franc-t, amely emlékeink szerint megnyerő kis tétel volt. Kékfrankosuk most a karácsonyi asztalunkra került, ahol mesés vörös tonhalsztékünk pazar kísérőjévé vált.

A széles spektrumú, lilás-vörös árnyalatú, kissé áttetsző szín mögül marcipán és Bailey's illat tört elő a karaffból. Könnyű és játékos, mégis összetett és kellően nagy beltartalmú, az alkoholfok és a csersav pedig pont annyi, amennyi szépen egyben tartja az egészet. A fajta savanykás világa mellé enyhe fűszeresség társul grapefruittal vegyítve, másnapi kóstoláskor pedig Martini Rossová érik össze mindez, szekszárdi glicerinédes vonásokkal.

Nagyon szép, szeretnivaló bor, amely igazán kellemes kísérője volt meghitt karácsonyi esténknek.

szakmások

2011-12-24T15:05:00.001+01:00

Gyermekkorunk "hősei" a Kétbalkezesek. Az ifjú nemzedéknek átadván tudásunkat bukkantunk rá erre a gyöngyszemre. Ezennel közzéteszem mindenki épülésére.

A rendkívüli bejegyzés dátumára való tekintettel Kellemes Ünnepeket és finom borokat kívánunk!

Breitenbach Tokaji Halas furmint 2008

2011-12-20T20:38:00.038+01:00

Rendkívül elegáns, exkluzív benyomást kelt - a limitált széria okán is. B. Kiss János keze munkáját dicséri remeke. Eleganciája mindvégig visszaigazolást nyer a fogyasztása közben is. Minden a helyén van, remek az egyensúly, minden összetevője intenzív, de nem túlzó. (Gy:) Nagy beltartalmára már az olajos-sárgás megjelenéséből is következtettünk, szép ez a bor, és minden érzékszervünket gyönyörködteti, míg csak el nem fogy.

Illat: furmint, mézes, száraz, beton, építkezés (ez az ásványossága), aszalt sárgabarack.
Íz: valamiért itt megszakad a jegyzet, de hasonló jegyeket mutatott, mint az illatok (kivéve talán a betont), tökéletes harmóniát alkotva azokkal.

alkohol: 13,5% cukor: 7,3 g/l sav: 6/l extrakt: 29,8 g/l ph: 3,48

Váli szürkebarát 2010

2011-12-20T12:16:00.023+01:00

Egyszer már kóstoltunk héjon tartott szürkebarátot, az is meghatározó élmény volt, de ha lehet, ez még azon is túltett!

A technológia: "(...) 18 órás héjon áztatás (...) fele reduktívan, a másik fele új 500 literes tölgyfa hordóban erjedt, majd fél éves palack érlelést kapott."

Az eredmény: gyönyörű bor.

Barackvirág-narancs szín, friss, egyben terroiros illat, vális (emlékeimből azonnal felidéződtek a helyi és palackos élmények). Egyértelmű a fajta. Tölgyfa szép. Z: édeskés, későis v. a hordó(?)

Igazán különleges finomság mindenki számára. Az évjárat (nem feltétlen) determinál! Még most is vibrálóan intenzív, biztos van még benne jó pár hónap elevenség. Jó lenne később ismét visszakóstolni.

Planina Jenyei kékfrankos 2008

2011-12-19T23:09:00.001+01:00

Jó ideig próbálgattuk, ízlelgettük, félretettük, visszatértünk, mert valahogy nem hatotta meg egyikünket sem. Jellemzői: vajas, sötét, erőteljes, kicsit kilóg az alkohol (bár nem is kiugróan magas), csípős, szűretlennek látszik, hiányzik a zamat, erős tannin, szájban keserű, viaszos illat. Azért egyértelmű kékfrankos. Lehűtve összeszedettebb. Két óra szellőzés után kezdett mutatni valamit, de igazán nagy élmény nem lett belőle.

"(...) 12 hónapig érleljük 300 literes fahordókban."

L10130
13,5 % vol

Royal: furmint 2009.

2011-12-19T20:39:00.000+01:00

Napokkal ezelőtt nyitottam ki, de csak mostanra, a harmadik-negyedik nekifutásra szelidült meg annyira, hogy jónak tituláljam. Immár érzem a furmint illatát, de eddig (és ha mélyebbet szippantok, most is) csak a fát éreztem, a fa édességét. A pörkölt kávé mellett elővillan még némi fű is, de tovább sajnos nem jutok. Nem tagadható, hogy tartalmas bor, jó savakkal, de érzésem szerint meg sem közelíti az egy évvel korábbit. Nem beszélve a 2007-esről, amely nálam nyertes volt a furmintok között.

Alkohol: 14%
Ára: 1500 körül

Nyakas: kadarka rozé 2011.

2011-12-18T21:52:00.000+01:00

A hagymahéj, és a piros között valahol, de mindenképpen kívánatos színnel tetszeleg ez a friss folyadék. Már előre csorgattam a nyálam, ami részben annak a ledérségnek köszönhető, amellyel a ruha - hiányossága okán - felvillantja az izgalmas tartalmat.
Pukkant a dugó a kihúzáskor, és felszállt jónéhány buborék, féltem, hogy talán sok lesz ez a szén-dioxid. Az illatára jellemző, hogy az első töltést kiöntöttem, mert azt hittem, hogy a frissen elmosott poharak nem lettek rendesen elöblítve. A második töltésnél belenyugodtam, hogy ez a bor ilyen. Friss, sőt nyers, az illata nem mondható kifinomultnak. Nem ittam még ilyen friss kadarka rozét, de azt hiszem, ez az állatiasság a fajtától származik. A kicsit kellemetlen illat egyébként hamar elszáll, marad egy enyhe gyümölcsillat, és muszáj végre belekortyolni ebbe a málnaszörpbe.
A buborék mennyiség szerencsére nem túl sok (úgy értem, nem zavaró), így jó egyensúlyban van a sav, alkohol, szárazanyag hármas. Ebből, és abból a tényből, hogy 11,5 % az alkoholtartalma, mindjárt látszik, hogy igazi üdítővel van dolgunk. Ej, de jól fog esni ez a bor nyáron, amikor a paszulyt kell majd kapálni!

Alkohol: 11,5%
Ár: kb. 1400 forint

Szeless hát!

2011-12-17T20:45:00.002+01:00

Nem most volt, menjünk hát vissza az időben nagyjából 5 hónapot! Egy látogatásom alkalmával vittem magammal ezt a bort, de végül úgy alakult, hogy abból a palackból én nem ittam.
Ildikó véleménye a következő volt (többnyire a borról szól):

"Köszönöm a bort, és bár még van mit tanulnom e tekintetben tőletek: ..."úristen de jó az illata, reggelig fogom szaglászni ... kissé vékony "test"alkatú, csak részben veszi fel a szájüregem az ízét... illat után csettintősebbre gondoltam...a fanyarsága viszont hosszan kísér."

Fél órával később:

"Hu, hallod, nem tudom, mi volt a szándékod ezzel a borral.... alattomos. És ütős. Első pillantásra alábecsülhető."

Alkohol: 14,5%
Ára: 2700 körül

Azóta is motoszkál a fejemben, hogy muszáj megkóstolnom ezt a merlot-t. Vettem hát egyet, hogy kibontsuk, és mi is véleményt mondjunk róla:

Szeleshát merlot 2008.

- már a folyása sem gyors (dekantáláskor)
- illatában vadság (altáji)
- borsos
- íz: édes-keserű -> mandulásan, zöld diósan
- tüzes
- fűszerpaprika illat (némi levegőzés és pörgetés után)
- szín: vöröses, vértől a tégláig
- egyre édesebb és simább (az idő múlásával)
- lekvárosodik az illata
- cserszömörce, erdei dzsindzsa
- száraz illat: erdei talaj, humuszosodó avar

Ezek voltak a jegyzetek. Összegezve azt lehet elmondani, hogy eleinte szkeptikusak voltunk (talán a 2006-os fiaskója miatt), mert nem mutatott egységes képet. Persze a türelem rózsát terem, ezt a magunkfajta fogyasztóknak tudnia kell. Gyönyörűen összeállt, kisimult, komoly tétel, amilyennek egy szekszárdi merlot-nak lennie kell. (G szerint)

Lisicza: ottonel muskotály 2011.

2011-12-14T21:43:00.000+01:00

A tavaszi túránkra hangolódván, túl azon, hogy megnéztem magamnak Pécset,
szükségét éreztem venni egy bort onnan (na jó, négyet),
egy könnyűvérű muskotályt.
Az mutat sok szép hodályt,
emez illata betölti szobámban a léget.

Nem rossz, nem rossz (mármint a bor), de az az érzésem, hogy a nem tárgyévben lepalackozott illatos fajták borai játékosabbak, incselkedőbbek. Ezt gondoltam már Font, és később Taschner irsaija esetében is. Nyáron ez kitűnő üdítő lesz, ha nem öregszik meg, és lesz még belőle.

Alkohol: 11,5%
Ára: 1500 körül

A fenti sorokért bocsánatot kérek! Íme itt egy szabályos, és jó limerik!

Volt egy báj' ifjú hölgy Pécsett,
a légyottról ő néha késett,
míg egy féltékeny lektor
nem tűré már és megfor-
gatta szívében a késet.
(Tatár Sándor)

Nyúli vadászat

2011-12-11T09:30:00.000+01:00

Október közepén, egy szép, napos hétvégén Pannonhalma és Nyúl szolgált kulturális, és egyéb élményekkel. Ilyen egyéb élmény volt Nyúlon a szurdik, és Hangyál Balázs pincéje (is).
A gazda éppen szüretelt, ami nem meglepő ebben az időszakban, de főképp nem az, ha figyelembe vesszük, hogy fajtánként 3-5 alkalommal teszik ezt. Így tehát a gazdasszony pátyolgatott bennünket (a három gyerekük mellett).

Tetszett a '10-es olaszrizling, mert az előző nap két próbálkozása után ez végre olyan volt, amilyennek elvárható. A Jázmin, amely nevéhez méltóan édes illatot árasztott, természetesen száraz volt. Ez egy izgalmas cserszegi fűszeres, ottonel muskotály házasítás (idén irsai lesz a cserszegi társa). A szintén 2010-es Angelus egy barrik bor, chardonnay és szürkebarát házasítása. Szokatlan, de szép kerekre sikeredett. Ezt, és az olaszrizlinget megmutattam a többieknek is, itt olvasható.
Volt még egy igazán könnyű cabernet sauvignon 2009-ből, kellemes illattal, de számomra csak paletta bővítő sugallattal.
Ezután "újborok", új izgalmak következtek. Azért használtam idézőjelet, mert egy kivételével még csak félkész állapotban voltak (de az az egy sem volt még palackozásra kész). Adott esetben még a szüret sem fejeződött be a kóstolt tételnél.
Az idei rajnai rizling vásárolt szőlőből készül(t), a saját telepítésük még nem terem. Ez szinte készen van, és elképesztően illatos, ropogós, zamatos, kicsit édeskés a hordótól. Szerettem volna venni belőle, de sajnos nem lehetett.
A következő három akár boralapú gyümölcsital is lehetett volna. Ahogyan az a fényképeken is látszik, ezek még messze vannak a palackozástól.
Az olaszrizling olyannyira, hogy ott még hátravan egy szüret. Hangyálnál ugyanis az a gyakorlat, hogy több - általában egyhetes időközökkel megejtett - szüret adja a végeredményt. A kóstolt harmadik eresztés, amely tehát egy hete erjedt akkor, engem a naspolyára emlékeztetett, biztosan nem találtam volna ki a fajtát.
Ellenben a chardonnay már felismerhető volt, igaz, talán csak attól, hogy egyértelműen sárgadinnye illatot eregetett, ami jobban visszautal a forrásra. Küllemben ez sem bor formát mutatott.
A cabernet sauvignon rozé volt talán a legfurcsább, ugyanis ez még határozottan pezsgett. Olyan volt, mint egy málnás pezsgőkoktél. Látványra, illatra és ízre is.

Szeleshát merlot 2006.

2011-12-10T11:44:00.002+01:00

A Szeleshát 2008-as merlot-járól eddig csak jó véleményt hallottam, ezért szerettem volna megkóstolni. Sajnos sehol nem találtam, és közben az is eszembe jutott, hogy már náluk sem szerepelt a kínálatban, amikor ősszel itt voltak a Wekerlei borúton. Betértem oda, ahol még volt némi remény, és ezt a 2006-os változatot kaptam. Azonnal felmerült bennem, hogy ez talán már túlkoros, de megnyugtattak, hogy nem így van. Hiba volt részemről ez az elfogadás: ez a bor túl van - nem hogy a csúcspontján, mindenen. (Ehhez képest 2700 forintba került.)

"(...) 12 hónapon át új magyar tölgyfahordóban érleltük."

13,5 %
palackozás: 2008

Képtelen történet

2011-12-08T21:29:00.001+01:00

Tőkések kóstolója 2011. december

Elcipeltem magammal a fényképezőgépet, és amikor beléptem a terembe, még lett is volna lehetőségem fotózni, ha egy-két embert félrelökök (netán megkérek), hogy ne legyen útban. Nem tettem. Pár perc múlva (de ki mer ilyenkor eskü alatt vallani az idő múlásával kapcsolatban?) viszont tele volt a helyiség, és mozdulni is alig lehetett.
Szecskő - Losonci - Karner sorrendben haladtam, a borászokkal nem sokat beszélgettem (szinte egyáltalán nem), mert ahhoz túl sokan voltunk. (Nekem ráadásul volt kinyomtatott adatlapom a 24 meghirdetett borról.)

A végül huszonöt tételes listát Szecskő Tamás boraival kezdtem.
A rendes tavaszi túránk alkalmával az ő boraiból csak keveset kóstolhattunk meg technikai okok miatt, ezért nagy élvezettel ugrottam fejest a 9 tagú sorba.
Ezek voltak a számomra kiemelkedőek:
- zöldveltelini 2009. (alkohol: 13%, sav: 6,2 g/l körül. ui. nincsen bevizsgálva, hiszen csak 168 palack áll rendelkezésre (ebből legalább ötöt megittunk ma este, egyet pedig én hoztam el), 23 éves gyöngyöspatai szőlő, 3000 tőkével és 2,1 tonna terméssel hektáronként, 2009. október 5-én szüretelve, 19 hónapig hordóban érlelve, idén áprilisban palackozva) - a 19 hónap ellenére érződik a fajta. Az a szőlőfajta, amelyet eddig csak frissen kóstoltam. Nagyon izgalmas;
- szürkebarát 2008. (15-ös alkohol, 19 hónap hordóban, 70 deka/tőke) - illatos, fajtás. Tényleg jó a szürkebarát a Mátrában;
- ottonel muskotály ? majd megkérdezem, mikori is (20,6 g/l cukor, 5,2 g/l sav, 12,8% alkohol, 35 éves szőlőtőkék, 2 kg/tőke) - a szokottnál visszafogottabb illat, amitől egy kicsit még érzékibb;
- turán 2009. elképesztően illatos, először a cékla jut eszembe, mint ami elsőre édes, azután valami fanyarba vált át, de illendő inkább valami gyümölcsöt mondani, legyen szeder, vagy áfonya. Nem bántó az alkoholja, csak ha mélyet szippant belőle az ember, akkor tűnik fel (16,57%). Egy jól látható piros festékréteg marad a pohár falán. 0,7 kg/tőke.

A Tőkések szélsőség. Kellemes, és örömteli szélsőség, de mégiscsak az. Ebből Losonci Bálint még ki is tűnik a stílusával. Így éreztük mindannyian a márciusi találkozáskor, és nem tudom elfeledni a pár héttel ezelőtti élményemet, amikor az egyik TV egy gyöngyöspatai riportot mutatott be a kisebbség ottani helyzetéről, az év velük kapcsolatos eseményeiről. Meghökkentem, amikor megláttam őt a képernyőn. Vajon mit fog mondani ebben a műsorban? Mit, mit? Hát azt, hogy milyen nagyszerű e vidék talaja, és annak ásványai ...
Ezek tetszettek leginkább:
- kékfrankos 2009., Úrráteszi (11,5 % alkohol, 6,3 g/l sav, 0 cukor, 20 éves szőlő, 36 dkg/tőke, 23 hónap kis hordóban, összesen 220 palack) - ez egy nagyon jó kékfrankos, ízvilágában nem különbözik annyira a megszokottaktól;
- Mocus 2011. (!) turán, bíborkadarka (itt, a kóstolón 1:1 arányban, de a palackban majd 2:1) - Szecskő turánjának illatát nálam felülmúlja, olyan mintha a lekvár egy része megpörkölődne (karamellizálódna) az üst falán, és persze közben tódul az orromba valami piros bogyó illata, van egy kis orvosság beütése is, amit a 16% körüli alkoholnak tudok be, nagyrédei, és gyöngyöspatai tőkék adják (1,5 kg/tőke) a 450 palacknyi levet.

Talán, mert nem Fehéregyházáról jött, Karner Gábor - mondhatni - vörösökben utazik (számomra Karner a kékfrankos királya). Azért van már fehérszőleje is, amely 2010-ben termett először. Ezt a szüzet, és az idei, a kóstoló listán nem szereplő, még átlátszatlan olaszrizlinget is szájára vette a nagyközönség. A többi mind kékfrankos volt. 6 tétel a Vitézföldről, egy pedig a Tavaszföldről származik.
A számomra legszebbek:
- kékfrankos siller 2010. (vettem volna, de ez még csak hordóminta (!), édeskés, málna illatú 3 g cukorral, 7 g savval és 14-es alkohollal, 2/3 kg/tőke) - rég volt ilyen siller élményem, legutóbb nagyjából két éve;
- a 6 nappal ezelőtt palackozott (szűrt, és derített) 2008-as felülmúlt nagyon sok kékfrankost az általam kóstoltak közül, de könnyű neki a 31 dkg-os tőketerheléssel;
- a 2006-os, szűretlen olyan, mint a meggylé, vagyis átlátszatlan. Nekem kicsit sok benne a fa (2 év), de ezzel a beltartalommal azért semmi esetre sem nevezhető durvának, elbírja (na, ja: 12,5 dkg/tőke);
- kékfrankos 2008., Tavaszföld (vakon egy kései szüretelésű fehérnek gondoltam volna, ja, de édes is, 7,5 g cukor, 6,5 g sav, 16 % alkohol, 46 éves tőkék, átlag 60 deka terheléssel, 2,5 év hordóban, 866 palack) - komplex, élvezetes.

Nem sokszor hallani olyasmit, hogy a '10-es milyen szép lett, vagy milyen szép lesz. Ennél a három borásznál ez nem lehetetlen (Karner szőleje is csak a távolság miatt veszett oda), mert a gondosság és a termés ilyen mértékű korlátozása (és persze az ásványok) meghozza a kívánt eredményt. A ma esti sor 25 borának ilyen értelemben vett legrosszabbja 2 kilogrammos tőketerheléssel készült.

Csak került egy kép ...

Nyakas budajenői pinot gris 2008

2011-12-03T21:10:00.001+01:00

Vélhetően nem többéves érlelésre szánták ezt a bort, mégis kereskedelmi forgalomban van még, én pedig mostanában szívesen ismerkedem a palackbukéval, ezért nem bántam, hogy hozzám került. Ilyenfajta ismeretszerzési példánynak tökéletes, az üvegben eltöltött idő ananászos-mogyorókrémes jegyei jönnek szépen a pohárból. A savak még tartják magukat, sőt, enyhe, de kipörgethetetlen szénsav is csípi a nyelvet, mint kökényt a dér, jócskán átalakítva az ízérzetet. Bevallom, habozást nem tűrő fogyasztási vágyamnak eleget téve mélyhűtőbe raktam kibontás előtt, és véletlenül majdnem lefagyasztottam. A hidegpróbát szépen állta, semmi kiválás nem keletkezett - nem mintha egy kis borkő bármilyen minőségi problémát jelenthetett volna. Édességét a 13 %-os alkoholnak tudom be. Ezzel azt hiszem, mindent el is mondtam róla, kivéve talán annyit, hogy fénykorában ragyogó bor lehetett, javaslom és óhajtom megkóstolni az újabb évjáratokat.

tizenegyesek 3

2011-11-29T12:04:00.046+01:00

Ez a kör már egy másik alkalommal történt. Az egyik élelmiszeráruház-láncnak meglepően bőséges az újbor-kínálata, nehéz volt ellenállni.

Juhász primőr rosé 2011
- pinot noir, alk.: 11,5%
- büdös, de jól (ázott cipő - ezzel G nem ért egyet)
- nyers, az előző jelleg hamar elillan
- édeskés illat, mint a régi frutti
- brutál szénsav, amellyel a később megállapított savhiányt palástolják

Mayer Róbert villányi rosé 2011
- szép virágillat
- savai ott vannak, CO2 nincs - Gy: nem is kell, E: nagyon hiányzik
- a magas sav és viszonylag magas alkohol (12,5%) szépen harmonizál, támogatják egymást
- G: eleinte nem volt zamata, de ahogy szellőzött úgy nyílt ki
- hosszú lecsengés, grépfrútos jelleggel

Lisicza portugieser 2011
- 12,5%
- sűrű lila vér szín
- olasz felvágott, parizer illatban és nyelőcsövön
- tartalmas, gyümölcsös, újdonság
- kömény, paprika, koriander
- Gy: hamar elenyészik, ez baj

Lelovits Tamás primőr portugieser 2011
- 12,5%
- fekete, nem nagyon akar folyni, sűrű
- karamella
- E: leggyümölcsösebb a sorban
- Többiek: nem, hanem valami fűszer
- nagyon komoly, fűszerarzenál

tizenegyesek 2

2011-11-28T22:32:00.005+01:00

Ekkor (a kép tónusán is látszik :) már pirosabb volt a szemünk. Az is hozzátartozik a történethez, hogy két hullámban történt a kóstolás, mert az előkészítő csapat nyilván megérdemelt időnként egy-egy kortyot a szorgos és odaadó munkájáért, aztán amint befutottak a többiek, mindenki elindult az általunk kijelölt soron. A vacsora egyébként kevés kívánnivalót hagyott maga után, az is csak valami desszert lehetett - de ki bírta volna... Persze, Egyvalaki :)

Dúzsi Marci 2011
- tájbor, alk.: 11,5%
- G: ízében kadarka (édesség), Gy egyetért (könnyedség)
- E: lilán felhabzik, az hinném: zweigelt
- Gy: kis enyhe, + üdítő, - nincs tartalma
- Sz: a zweigelt egyértelmű, de keveset mond, + krémes a vége
- M: nyers (hús)

Mayer portugieser 2011
- savanyúkáposzta; lilás, de lilább volt a Marci
- Gy: fülledt, nem érződik az újdonság
- G: nem rossz, de nem is jó, tanninos (savanykás)
- a lányok sem rajongtak érte

Bodri Gúnár 2011
- portugieser, kékfrankos, alk.: 12%
- eddig ez a legtartalmasabb (KF miatt?)

Günzer portugieser 2011
- Jammertal-, Csillagvölgy-, és Bocor-dűlőkből, alk.: 13%
- E: jól épül a sor (emelkedő minőség)
- G: friss, vaskos, erőteljes
- M, Gy: az ízvilága OK, de valami hiányzik
- Z: édeskés, fűszeres

Heimann Idei 2011
- zweigelt, portugieser. alk.: 12%
- habos, bíbor szín
- E: gyanította a ZW-t
- Gy: kenőmájas
- Sz: viasz
- rozmaringos májas

tizenegyesek 1

2011-11-23T21:01:00.001+01:00

Minden tekintetben. A dátum háromszor tizenegyes, az első nekifutás szereplői is hárman vannak, persze tizenegyesek. Az esemény (a jeles Márton-napon) a gasztronómia komplex átélésének reményében körvonalazódott. Különböző libaságok elkészítésének, majd elfogyasztásának voltak kísérői a borok, így egy több órás, lakomával végződő este tükrében mutatjuk be őket - amint néhány nyári tudósításunkon keresztül már ismerős lehet.

GY: a liba- és borünnepi gasztro-hedo-zsibongás átfogó élménye utólag is tisztán él bennem. Minden jól sikerült: kellemes társaság gyűlt össze, nagyszerű alapanyagokból készítettünk csodás vacsorát, a 2011-es újborok pedig egy igazán ígéretes évjárat előfutáraiként rendkívül sok felfedeznivalóval, odavágó vadsággal, lilás színkavalkáddal kísérték káprázatos lakománkat. Az est későbbi részleteit annak inakig ható jósága és fergeteges libazsír-mocska már elhomályosítja, azonban akárhányszor csak visszagondolok rá, bennem él annak a libatornak az emléke, amelyhez foghatót még soha nem éltem meg: omlós hús, ropogós bőr, liternyi zsír, csodás borok, és ünnepi pompa: ez volt szent Márton ajándéka idén.

Taschner irsai olivér 2011 (L1101?, 11,5%vol.)

- az illata átütően fajtás + állatias
- íze vékony, de zamatos, még inkább animális
- Gy: primőr életérzés
- E: valamilyen dudva íz (milyen?)

Pannonhalmi Apátsági Pincészet St. Martinus 2011 (L11302, 12,5%vol.)

- fűszeres tramini, királyleányka, pinot blanc házasítása
- tartalmasabb az előzőnél, de szintén nagyon illatos
- habkoszorú
- M: herba, citromfű, letisztult
Mészáros pinot noir rosé 2011 (L0916??, 11%vol)

Évek óta nyerő ez a szekszárdi, most is nagyon finom!

- rózsaszín hab, szénsav
- primőr a javából
- M: illata elsőre almahéj, majd szalámi paprikával
- multivitaminos esszencia, amely szénsav távozásával pezzé válik

Ludányi szürkebarát 2010.

2011-11-21T21:26:00.001+01:00

Kezdem azt hinni, hogy a szürkebarát tényleg a Mátraalján hozza a legszebb formáját. Illatos, zamatos ez a bor, a könnyedség és a súlyosság között félúton.

Alkohol: 12%
Ára: 1400 Ft körül

Thummerer rozé 2010.

2011-11-20T17:08:00.001+01:00

Nem tudom, hogyan maradhatott meg a polcomon ilyen sokáig ez a hagymahéj színű, kékfrankos és merlot házasításával készített rozé, a lényeg, hogy nem okozott csalódást.
Illatában meglepően gyümölcsös, ízében friss, ásványos, fűszeres, és egy kissé édeskés (nincs feltüntetve a palackon, hogy száraz-e, vagy valami más), de a savai határozottak.
2010-ből ez egy igen jó kreáció.

Alkohol: 12%
Ára: 1200 forint körül

Hangyál fehérek

2011-11-20T00:55:00.006+01:00

Endre félútra készült Győr környékére, ezért küldetése bázisát a közeli történelmi helyszín, Pannonhalma vonzáskörzetében jelölte ki. A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken egyszer már kalandoztunk egy rövidet akkoriban, amikor még ifjú borkedvelők valánk. A Wikipedia szerint 1980-ban lett önálló borvidék, tehát hivatalosan fiatalnak számít, ám a környék azt sugallja, nem néhány évtizede kezdték a szakmát. Reméljük, Endre látogatásából születik tán külön bejegyzés is, mert azóta több érdekes dolgot is hallottunk tőle, ráadásul jegyzetei is vannak, úgyhogy a nyájas olvasóközönség számára is érdekfeszítő lenne.

Minket mindenesetre ezzel a két borral lepett meg. Ennek annál is inkább örültünk, hiszen magunk is megfordultunk sok évvel ezelőtt Hangyáléknál. Ott, akkor jó volt rácsodálkozni az őszidő-tájt a pincében megtalálható borok több készenléti fázisával - a murcitól az óborig. Eme két palack természetesen teljesen korrekt, palackozáshoz méltó minőségben várta sorsát. Hogy el ne felejtsem: Nyúlon honosak ők, ahol emlékeim szerint egy remek, hangulatos szurdokban van pincesor is.

Tehát a borokról. Ízléses, visszafogott, mégis modern, fiatalos az arculat, főleg párban. Íme november eleji jegyzeteink.

olaszrizling 2010 - Illat kevesebb, íz több (G: fordítva). Sav nincs, savanyka van, fajta sem igazán. Nyárra, húzóra, behűtve, frissítőnek. Eléggé tízes (mármint az évjárat).

Angelus chardonnay-szürkebarát házasítás 2010 - Érdekes párosítás, viszont nyerő! Illatából kirepül (mintha ezt írta volna Gy) a fa, ízében azonban nem tolakodó, szépen belesimul. Gerinchiány itt is megfigyelhető - a CH adja azt a kevés savat, a SzB pedig a zamatot. A SzB később illatban is megmutatkozik.

Matias Pécsi Zöldveltelíni

2011-11-19T00:38:00.002+01:00

Vendégségbe vittem, kibomlott. Jó választás volt! Részleteiben nem vizsgáltam a címkét, adatokat nem tudok, megvallom, nem is emlékszem az évjáratára, viszont finom volt. Lesz még szerencsém bemutatni a T. kollégáknak, úgyhogy várhatóan frissül még e bejegyzés... (Kép a tulajdonosától.)

Szászi Szent György-hegyi Cuvée Rosé 2010

2011-11-16T22:25:00.003+01:00

Cabernet sauvignon, merlot, és cabernet franc az összetevői. Nyáron frenetikus volt, de október végén a hegymagasi bázison is ez tetszett nekem a legjobban.

A pohár falán a kitöltést követően azonnal kiválnak a buborékok. Narancssárgás színű, tömény illatú. Kis várakozás után gyümölcsös (édeskés) illatok kezdenek kibontakozni. Íze savanyú, erőteljes, mintha magasabb lenne az alkoholja, pedig 11,5-ös. "A lecsengésben diós felütés." Fél óra múlva ízében is megnyílik az édeskés zamat. Félreértés ne essék, nem cukor ez, hanem a gyümölcs lehet. Zenina zöld banánt említ, amellyel a fanyar, savanykás jellegét írja le. Tényleg jó savanyú, nem túl erős savgerinccel, talán ezt hivatott ellensúlyozni a hozzáadott szén-dioxid, amely még egy óra elteltével is azonnal gyöngyözik a kehelyben.

Lassan egy éve van palackban, mégis lendületes, dinamikus, még mindig jó választás a tetőző 11-es primőr-dömping hevében.

Primőrök

2011-11-07T22:50:00.004+01:00

A borfejtés előestéjén teszteltük a Lisicza és az előhang után ezeket a primőröket. Lassan egy hónapja volt, de nem akadt vállalkozó a beírásra, úgyhogy: a kakas nem lett olyan ütős, mint a macerás, de még pécsi kollégáját sem éri utol. Friss, az biztos, de nem eléggé roppanós. A Bogyólé az utóbbi évek legjobbja, talán 3 éve volt ehhez fogható. Ami kell ott van, "szaglik" a nyersességtől, félreismerhetetlenül üde, a beaujolais-érzés teljes.

Márton előhang - Wunderlich portugieser 2011 Márton

2011-11-07T08:00:00.000+01:00

Már a sarki közértben is kezdenek megjelenni az újborok, így a hétvégi családi ünnep alkalmával nem hagyhattam ki a kacsasült mellé az új szerzeményt. Kevésbé borivó családom is díjazta a friss zamatokat, én méginkább. Olyan, amilyennek lennie kell, vad, lilás, egyértelműen oportós, és egyértelműen primőr. Rég áhított ízvilág ez, amelyhez az utóbbi év(ek)ben ritkán volt szerencsénk. E bor hatására gyermeki izgalommal várom a hétvégi Márton-ünnepet, hogy hivatalosan is megmerítkezzünk az új borév első hírvivőinek dionűszoszi bugyraiban.

Szászi Szent György-hegyi pinot noir 2008

2011-11-06T19:42:00.002+01:00

A három év nemigen érződik rajta, sőt, kicsit vadnak, harsánynak tűnik. Ezt lehet, hogy a feltűnő (14,5%-os) alkohol okozza. Tempera, zsírkréta, friss újság, haramia csersav-terroir kombó, stop! Várok, hadd szellőzzön, addig beírom a rizlinget...
...Start! Nos, ez nem sokat változott, az etanol továbbra is emberes, a tannin húz, de ha ettől elvonatkoztatok, akkor találok egy kis gyümölcsöt ebben a brutál dominában. Megpróbálnék elfektetni egy ilyet még vagy két évre, hátha kikupálódik, az alkohol és a savak bizonyára szépen tartósítanák.

Szászi Szent György-hegyi olaszrizling 2009

2011-11-06T19:41:00.002+01:00

Elöljáróban engedtessék meg egy észrevétel, miszerint a Szent György-hegyi olaszrizling esetében a földrajzi megnevezés évről évre helyesírási hibával szerepel a címkén, érdekes, hogy ez nekünk sem tűnt fel mostanáig. Ennyit a kötekedésről, egyéb hibáról nem számolhatok be. A bor nem egy fiatal fruska, az érett palack buké és az édeskés ízvilágág mögött rengeteg felfedeznivalót rejt. Az aszalt sárgabarack mögött ott lapulnak az ásványos-olaszos sók és kellemes savak, amelyek az egyveleget nagyon izgalmassá teszik. Szellőztetés javallott. Éppen az utolsó pillanatban csíptük el, gyanítom, hogy a bor életgörbéje innentől már lefelé fog ívelni.

Elnézést, hogy belerondítok a bejegyzésbe, de a színe miatt érdekes lehet ez a másik fotó is. Endrével mi is hümmögtünk rendesen, hogy mennyire megérett. Olajos mozgás, gyantás illatjegyek, számomra enyhén mandulás kesernyés zamat, és a szerzőt megerősítendő, valóban: szerintünk maradék cukra is akad, illetve a tartályos erjesztést követően használt hordós érlelés sem tagadható el tőle.

Polgár cabernet franc barrique 2006

2011-11-05T00:57:00.001+01:00

Érdekes, hogy nem sokkal egymás után került két 2006-os barrique cabernet. Jelen esetben a Polgár család válogatásában értelmezhetjük a tárgyév franc-ját. Állítólag Kopár, de nincs ráírva.

Fekete szín, meggy illat. Zaccos, vélhetően szűretlen. Bizonyára jelentős átalakuláson, az érés különböző szakaszain ment keresztül az elmúlt években. Semmi nem tolakszik belőle, nagy, elegáns, simulékony, magától értetődő. Tanninos-gyümölcsös, Z: kissé dohányos, G: banán illat. A franc fűszeressége megvan. A barrique nem nyomul, kíváncsi volnék, korábban milyen lehetett.

Még álljon itt a hátcímke idézete, mert ritkán találkoztunk eddig ennyire passzoló leírással:

"Mély sötét színű, nagy testű elegáns, izgalmas vörösbor. Illatban és ízben egyaránt édeskés, fűszeres, lekváros jegyek jellemzik. Lendületes savakkal rendelkezik, telt krémes ízű bor optimális fahordós érlelési jegyekkel kísérve. A korty hosszú lecsengésű, végén csokoládéra, érett szederre, szilvalekvárra emlékeztet. Tannintartalma markáns, de érett, nem borítja fel a bor egyensúlyát. Ajánljuk marhasültekhez, pecsenyékhez, érett, zsíros sajtokhoz."
LOT: 08029
14%

Horváth Szent-György hegyi Cabernet Sauvignon Barrique 2006

2011-11-04T12:41:00.001+01:00

Nem mehetünk el szó nélkül e CS mellett, hiszen az elmúlt hónapokban kétszer is hoztam a battonage chardonnay utánpótlás beszerzésekor. Először önmagában, másodszor fiatalabb fajtársával kóstoltuk, mindkétszer megállta a helyét, derekasan teljesített. Sajnos feljegyzés egyik esetben sem történt, a benyomásaimat viszont meg szeretném osztani, mert megérdemli. Ha jól emlékszem, mostanára hasonló időt töltött palackban, mint azelőtt hordóban, tehát mindkét érésen keresztül ment. A barrique itt nem vaníliásan jön, hanem csak visszafogott édességgel, de leginkább az egységes, kerek, kiforrott jelzők jutnak eszembe.

Konyári Merlot-Kékfrankos 2008

2011-11-04T00:31:00.000+01:00

Illata nagyon gyümölcs, édeskés, savanykás, és még kissé (a mostanában nálunk szokásos) kesernyés is. Szép kerek jó testű vörösbor. A merlot jól egészíti ki (elsimítja) a kékfrankost. Megvan a kellő csersav is, talán hordóban is járt. Inkább a férfias kategóriába soroltuk (ha van ilyen).

Font: irsai olivér 2011.

2011-11-03T20:56:00.000+01:00

Meglehet, hogy túlságosan érzékeny vagyok a kénre, de ebben a borban sokáig kellett keresnem a - nem éppen visszafogott illatáról ismert - fajtát. Igazából csak másnapra sikerült, de el kell ismernem, ez a bor tényleg nem túl parfümös, így könnyebb volt elnyomni.
Érdekessége, hogy határozottan savanykás (nekem túl erősek a savai), emiatt nagyon kontrasztos kép alakult ki bennem. Az az érzésem, sietett a termelő mielőbb piacra dobni egy 2011-est, és ezt feltűnően közli is. Ott van egyrészt a "primőr" felirat elöl, másrészt ott van a hátcímkén az a ritka egész, és értelmezhető mondat, hogy: "Töltési dátum: 2011.09.15." - hű, ez tényleg korán megvolt. A csabagyöngyénél viszont sokkal jobb.

Alkohol: 11%
Ára: 1300 Ft körül

Szőke Sándor Cabernet Sauvignon

2011-11-03T19:42:00.000+01:00

Vásárlási filozófiám ennél a bornál: okleveles szőlész-borász mérnök kezei közül került ki, a szakértelem tehát nem hiányozhat, a mosolyogtatóan alacsony árát pedig talán a kiskunhalasi terroár indokolja, nem pedig a bor minősége. Csodát persze nem vártam, de egy próbát megérhet - gondoltam.
Kissé túlhűtöttem, de valahogy nem volt ideje megmelegedni, frissítő gyümölcsösségével meglepően hamar elfogyott. Kellemes, bájos, légies kis vörös, semmi szigor. A fajta tekintetében egy vakteszten kapásból megbuktam volna, a kékfrankos savanykája ugrott be, a nyelvközépi könnyed tannin pedig merlotra emlékeztetett, igaz, a cabernet gyümölcsvilága mindvégig szépen érvényesült. Hosszú utóíz nem elvárható, de nem is hiányzik. Az évjáratról a címke nem informál, a töltési dátum 2011-es, az üdeségből pedig arra következtetek, hogy 2010-es lehet.

Ez a bor egyike azon keveseknek, amely a magyar tömegfogyasztásra jellemző árfekvésben minőséget tud produkálni, jó lenne több ilyennel találkozni.

ex lacus (doliolum)

2011-11-03T12:50:00.003+01:00

Ilyen szép őszi idő volt múlt hétvégén, amikor levettük a durva seprőről a bort, kezeltük, és átfejtettük az acélba. Most nincs is más dolga, mint tisztulni.

Koraesti siller

2011-11-03T12:21:00.000+01:00

Nem tudom, hogy 1/2 8-kor bontottuk-e, de az biztos, hogy a jegyzet tanúsága szerint a quiche készítése közben hamar a elfogyott:

- elsőre palack-hordó illat
- ott figyelnek a finom gyümölcsök
- ízben is piros gyümölcs
- halvány vörösboros jegyek, ahogy kell
- itatja magát

Ez volt Demeter Csaba 2009-es pirosbora, amelyet 40% merlot, 25% pinot noir, 25% kékfrankos, és 10% menoir alkot.

Beindult a szezon

2011-11-02T23:52:00.002+01:00

Írni kell, mert különben feltorlódnak a jegyzetek és egyre nehezebb nekiállni!

12% vol, L11265 - ennél többet nem tudunk meg a palackról, azon kívül, hogy Lisicza primőr rosé. Mégis elég ennyi is, mert újborként nagyon finom, jellegzetes jegyeivel jó választás ez a friss tétel. Illatában felismerhető a fiatalsága, és talán némi portugieser, azonban ízben nem annyira. Pink szín, intenzív, "csajos" illat. Savanykás, lendületes, de nem éles - sima (vizenyős). Hamar elenyész, kis kesernye marad, majd gyümölcs-utóérzet - málna (talán ribizli is elhangzott). Én szerettem, akárcsak az új, csöpögtetett arculatot.

Az első idei találkozás jól sült el!

Polgár szemelt rizling 2007

2011-10-26T21:52:00.004+02:00

Amikor megrendeltem, nem is tudtam, hogy félédes. A borvidéknek nem ez a zászlós fajtája, de a termelő és az alapanyag szemelt mivolta felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként nem is villányi, hanem dél-dunántúli.

Válogatott szemekből. Illata sárgadinnye. Nyelven súlyos, sűrű, nem könnyed ivóbor. Kesernyés felhang. E: ízre is sárgadinnye, de nem édes annyira. G: mintha félszáraz lenne. Komoly a lefolyás az üvegen. A cukor mellett ott a fajta kesernyéje.

Finom, elegáns tétel, egyáltalán nem zavaró a maradék cukor.

13,5% Vol
LOT: 11042

Agnus Niger

2011-10-26T21:43:00.002+02:00

- későis illat
- Gy: szegfűszeg, fahéj (forralt bor)
- füstös íz, édes-savanyú
- barnás szín
- G: meggy! -> túlérett, tömény lekvár illat

Ezt Zenina kérésére hoztuk a pincéből. Gyula nehezen tette túl magát a félszáraz mivoltán, de azért megitta, amit kitöltöttünk.

Demeter merlot 2008

2011-10-26T21:30:00.004+02:00

Merlot-hoz képest vékony, áttetsző test. "Két évi 100 hektoliteres ászokhordóban érlelt." Ez érződik is rajta, ráadásul a fajta édessége is hozzáadódik, mégsem túlzás. Le sem tagadhatná a fát, de szerencsére nem túlzó, a lé könnyedségét jól ellensúlyozza. Zenina húsos illatra és ítre emlékszik. Mindkettőnknek tetszett (nem a hús miatt:). Némi tannin is rémlik, tehát volt mi egybe tartsa az egészet.

alk. 12% Vol
L10116

Nivegy-völgy

2011-10-26T21:10:00.001+02:00

Egy gyönyörű őszi hétvégén borfejtésből hazafelé megálltunk a Hegyestűnél, mert még nem voltunk fent. Gyönyörű körpanoráma, szikrázó napsütés, gigászi sziklák, és egy ismeretlen pincészet remekei fogadtak.

Ha jól emlékszem, 3-4 fajta volt a recepció-büfé polcain, ebből egy kötelező olaszrizlinget és egy chardonnayt választottam, mindkettő 2010-ből való. Első nekifutásra a chardonnayt kínáltam rizlingnek, ezért nem aratott túl nagy sikert a savassága miatt. Aztán amikor kiderült a tévedésem, mindjárt helyre került a dolog. Amúgy a tárgyévtől kapott savasság jelentős volt, de nekem bejött. Gyula is megbarátkozott vele, Endre már nem tudott elvonatkoztatni. A rizling kevésbé volt fajtajelleges, de Gyula mindkettőben megérezte a terroirt. Szerintem jó, hogy megismertük a Gergely-féle nivegyi borokat, egy nap még elmegyünk egy hosszú hétvégére a végére járni ennek a balaton-felvidéki mikro-terroirnak.

Vylyan portugieser 2010.

2011-10-25T19:54:00.000+02:00

A tavalyi fiaskó miatt ezt inkább meg sem mutatom a többieknek. No, nem azért, mert a kiöntése mellett döntöttem, hanem, mert ez ízlik.
Ezt még fiatalabbra hangolták (tárgyév decemberében palackozták), ami érződik is rajta, viszont a tegnapi kibontáskor ez sem tetszett igazán. Mára kivirágzott. A fajta egyértelműsége, és egyértelműen játékos frissessége újabb és újabb kortyra ösztönöz. (Előre félek a tíz perc múlva esedékes telefonbeszélgetés miatt. Lehet, hogy elvágom magam?)
Ez finom, ha siettek, még kaphattok egy pohárkával.

Alkohol: 12%
Ára: 900 forint körül

Bogyólé 2011

2011-10-24T15:04:00.000+02:00

Stip-stop, én vagyok az első! Na jó, ennek a fele sem igaz, mert csak egy pohárkával volt szerencsém megkóstolni nem megfelelő hőmérsékleten.

Előzetesen annyit tudok mondani róla, hogy málna törekszik ki a pohárból, kicsit vad, ahogy kell, és jól behűtve (amelyhez sajnos nem volt szerencsém) biztosan egy kellemes frissítő válik majd belőle és nem telepszik rá az alkohol (12,31%). Sok felfedeznivalót nem találtam benne, persze, nem is erről szól az egész.

Folyt. köv.

Figula Gella 2006

2011-10-23T13:09:00.000+02:00

"Prestige Réserve - Médaillon d'or", áll a plecsnin, ez bátorított arra, hogy hazahozzak egy 2006-os fehéret, ráadásul sauvignon blanc fajtából, amelyről a hosszú palackos érlelést nehezen tudtam elképzelni. Dícséretes a fél literes kiszerelés, ritkán találkozunk ilyennel a tokaji és a késői szüretelésű borok kivételével. Aranysárga színe és olajos mozgása már a kitöltéskor megnyerő volt. Három nap alatt kóstolgattam el, ez alatt sokat változott. Érthető módon palack bukéval indított, ezt grapefruit és marcipán követte, majd beállt egy egyöntetű, szép fahordós érlelésű minőségre, nem bántó, de a jellegét meghatározó kesernyés karakterrel. A beltartalmából nekem valami kicsit hiányzott, de ez a palack bor kuriózum, a fajta és a technológia egyedi párosítása, és nem utolsó sorban visszatekintő pillanatkép Figula Mihály † munkásságára.

Ennyi lett

2011-10-12T23:49:00.003+02:00

Hordó feltöltve, de még dolgozik. Az üvegekben már leállt, azok lefejtve, kénezve 15g/hl alapon.

Muskotályok 2010-ből

2011-10-10T14:47:00.003+02:00

Rupperték ottoneljét már kóstoltuk. Nagy élmény volt, kerestem is a Wekerlei Borúton, de nekik már nem volt belőle. Ez, valószínűleg, tovább növelte az értékét a szememben, így nem mentem el mellette, amikor megláttam egy kereskedőnél. Hozzáillő párt keresgéltem a polcokon, és a Royal egy másik illatos fajtából készült bora mellett döntöttem (ennyire friss tokajit még sosem ittam egyébként).

Rupperték bora messze nem hozta azt az élményt, amelyet korábban megkaptunk, és így vártunk tőle. Így Gyula már csak elhitte nekünk, hogy milyen illatos, zamatos, ropogós volt.

A Royal sárgája egészen más világ (persze, hiszen más a fajta, és más a termőterület) - tízes létére súlyos - volt, élénk savakkal és illattal bírt.

Mindkét bor 1600 forint körüli árú.

Font: irsai olivér 2010.

2011-10-02T22:31:00.000+02:00

Most sem okoz csalódást Fonték bora, azt kapjuk, amit ígérnek - egy igazi üdítőitalt, ahogyan az a hátcímkén is szerepel.
Illatos, ropogós, de halovány színű, könnyed ital.
Nem egy telivér.
Olivér.

Alkohol: 11,5%
Ára: 1200 forint körül

Lovely marinade

2011-09-29T22:45:00.005+02:00

Tavaly elhatároztuk, hogy minden nyáron illik elkészítenünk a hivatkozott receptúra alapján ezt a parázson sült gyors és finom - akár hétköznapi - csemegét. Most is kísérte néhány palack bor az eseményt - ahogy ez a kertben, nyáridőben megszokott. Nem is az első olyan bejegyzés ez, amelyben a borokról csak érintőlegesen lehet szó, hiszen az élmény általában komplex, nem lehetséges a teljes koncentráció és fegyelem. Szóval bocsáttassanak meg bűneink, a teljesség igénye nélkül idézem fel a báránybordák, makrélák, és a Frédi-Béni szelet emlékét.

A fűszeres traminit Endrétől kaptuk a Dolomitokból: enyhe, traubis üdítő, minimális savakkal, de annál intenzívebb zamatokkal. A 3 cuvée nem vésődött be, Gyula szerint olyasmi volt, mint a Grand, csak visszafogottabban. Taschner 10-es rozéja nem lógott ki a tárgyév derékhadából semelyik irányba - csak a címke újult meg kissé. Az Anna Borház, mint új felfedezés, jól indított. Bio bornak vallja a készítője, bizonyára így is van. Az alföldi pincészet eme két vörösbora (cab.sav., merlot) ízléses, visszafogott arculattal, sűrű anyaggal, harmonikus ízekkel, zamatokkal, nem karcoló tanninokkal hívták fel a figyelmet magukra vacsora közben. Ami ezután következett, az már csak a szükségtelen hab volt a tortán - persze nem önmaga miatt. A (most már) Cerves természetesen előkelő vendége, szép emléke lehetett volna az estének, ha nem a végén bontjuk...

UPDATE: Köszönöm Endre észrevételét: "Pardon, de továbbra is Cervaes az, ha jobban megnézed a címkét (és ezt akkor este már Gyula is mondta neked), és szép volt, nem csak lehetett volna!"

Orbán kaján 2010

2011-09-29T22:03:00.005+02:00

"70% Chardonnay a szentbékkállai Farkastetőről, a „Kőtenger árnyékából” és 30% Tramini a Badacsony hegyről, a Bagolyvár alól." Nyálkázás és fajélesztő után 16 Celsius fokon erjesztették, februárban derítették. A külön kezelt alapborokat június végén házasították, és augusztus 30-án palackozták. Ezeket lehet megtudni a borász honlapjáról.

Tapasztalataink alapján szép, fényes, közép sárga színű, visszafogott illatú bor. A tramini nem hangsúlyos, főleg a chardonnay korábban megismert jellege köszön vissza a házasításban. Alapvetően savanykás, de a fő fajta reduktívan kezelt jegyei érezhetők a kissé kesernyés zamattal. Nyári kánikulában biztos jobban esett volna, így nem voltunk elragadtatva, de azért nem rossz.

Ikon: merlot-pinot noir rozé 2010.

2011-09-29T20:46:00.000+02:00

Más évben csak az "ez is megvolt" kategóriába sorolnám. Idén azonban nem sok jó jutott nekünk a rozék világából, így ez a tetszetős színű, de másnap már éppen csak illatos, friss, mondhatni zamatos házasítás nem is volt rossz választás.

Alkohol: 12%
Ár: 1200 Ft körül

Wekerle 2011/2

2011-09-29T08:00:00.000+02:00

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Második felvonás.

A Janust másnapra hagytam (jó érzékkel, mert így a húggal és az édesanyával találkoztam, beszélgettem). Ennek a villányi borászatnak is volt száraz muskotálya, kértem is belőle egy keveset. Ez egészen más irányzatú, mint a Ruppert féle. Tartalmas, és összetett, de nem az a könnyű, játékos - nekem nagyon tetsző - vonal. Ennek volt egy kései szüretelésű változata is elképesztő súllyal és cukorral.
Nagyon tetszett a franc-juk, és a franc-merlot házasítás, amit Örömbornak kereszteltek el.

A Szeleshát egy-két borát már ismerjük, de a tudásszomjam kielégíthetetlen, ezért megkóstoltam a mindnyájunk tetszését elnyerő pinot fiatalabb kiadását is. Nagyon szép volt ez is. Még a K2-re (2. szüretből való, vagyis kései kékfrankos), és a Három fiúra (3 bor házasítása) emlékszem, nagyon kellemes, tartalmas (szekszárdi) mindkettő. Arról beszélgettünk, hogy gondolkoznak egy fehérborban is, de - egyéb problémák mellett - ahhoz a dizájnt is át kellene alakítani, mert a mostani - bármilyen szép is - nem passzolna egy fehér üveghez, és annak áttetsző tartalmához.

Lenkeyéket a végére hagytam, hogy az édesek ne zavarjanak meg. Sajnos a közelség ellenére nem hozták el minden tételüket. A friss, száraz, reduktív hárslevelű kitűnő innivaló. A fordítás nagyon komoly, tartalmas, nehéz, de mégis jobban ízlett a Kis családom nevű küvé. Ebben a furmint-hárslevelű párost jól megbolondította a muskotály.

Tovább a leinni úton! 2011/1

2011-09-29T07:30:00.000+02:00

Élményeim a 2011-es Wekerlei Borúton, két részben. Első felvonás.

Rupperték korán érkeztek, náluk kezdtem a kóstolgatást. Muskotályt nem hoztak, mert már elfogyott (nem csodálkozom).
A friss chardonnay könnyed felfogásban készült, nincs mit elelmezni rajta, de megvannak az értékei (itt nem csak arra gondolok, hogy sokat lehet belőle meginni, habár ez történt kedves ismerősök körében, közöttük a másnapi sütibajnokkal).
A '9-es chardonnay hordós tétel. Az értékei az adott hőmérsékleten számomra sajnos nem mutatkoztak meg.
A '8-as pinot noir amolyan villányis volt, számomra kevésbé szerethető.

Váli kínálata is szűkebb volt a szokásosnál. Ennek oka a tavalyi szűkös esztendő. (Örömünkre ez a szűkösség tehát nem a minőségen érezhető. A másik ok pedig a növekvő népszerűség lehet.) Minden bor 2010-ből származik.
Az olaszrizling, bár kevésbé illatos, most is nagy örömet okoz. A már ismert receptúra - fele hordós, fele tartályos - nagyon jól működik.
A kéknyelű most először érintett meg igazán. Az illata egyszerűen orrbavágó volt (a megérintést nem erre értettem), a savai erőteljesek, izgalmasak, a lecsengése üdítő volt.
A szürkebarát a lassan divatossá váló héjon áztatásból itt, Válinál többet kapott. A színe határozott, így kétsége sem támadhat a vevőnek, hogy ez szándékos (Válinál egyébként sem gond ez, mert a bor színében csillogó címke egyértelmű jelzés.) Az íze a hosszú áztatás miatt szokatlan, de ez mind többlettartalom - a fajta felismerhető. Jól érzékelhető minden borában a termőhely is, de ezt már megszoktuk, tulajdonképpen elvárjuk.
A kéknyelű későn szüretelt változata nagyon érdekes. Egyrészt - természetesen - nem itatja úgy magát, mint a többi. Másrészt nekem önmagában is gond egy kései szüret, édes benyomást keltő illatával, szárazra kierjesztve, de itt még jönnek a kéknyelű nem hétköznapi savai is.

A Planina Mohácsról érkezett, de nem vészes, sőt! A birtok kicsi, a kínálat négy tételből állt.
A rozé már nem volt túl üde, de végülis szeptember van, nem?
A siller egy házasítás, sokkal ropogósabb. Az volt az érzésem, hogy ideális hőmérsékleten ritka kellemes ital lenne.
A kékfrankosuk nagyon megtetszett, mert szokatlanul lágy és kerek volt. Nem a meggy volt az, amit azonnal éreztem, hanem egy sokal kifinomultabb gyümölcsösség, később is visszatértem hozzá.

A Jackfall kínálatában mindjárt feltűnt egy érdekesség. Nem mintha nem találkoztunk volna még jó borral 1,5 l-es palackban, de itt a második legjobb házasítás összetevőinek válogatását töltötték a magnumba. A fent említett társasággal nagyjából tíz méterre ültünk az ő sátruktól, amikor felvetődött a Bukottjancsi - Kisjakabfalva téma, de egyikünk inkább a mobilján nézte meg a honlapot (a borutat tehát isszák, nem pedig járják). Egy hete, amikor egy lagziban Dzsekfól rozét kínáltak, voltam oly bátor, és javítottam az illetőt (hálából fröccsként tálalták).

A Fekete Cseresznye társasjátéka idén is mulattató volt (de női hatásra felpuhultak kissé a szabályok). Úgy terveztem, mindkét nap megkóstolok valamit tőlük, mert egyszerre úgysem tudnám feldolgozni még azt az élményt sem, amelyet az itteni, jócskán leszűkített kínálat nyújt. Elképesztő élményekben volt részem, még olyanban is, ami talán nem hivatalos (a talán pedig túlzás), de mindössze annyi a teendő, hogy az ember érett szőlőt szüreteljen. Ezt megtudva Sirázott a hideg, és dobtam egy újat a kockával - feleslegesen, mert valami közben már került a poharamba. Gyorsan egy pincelátogatást is megejtettem (mert szakmás vagyok), de hordóból most nem volt alkalmam kóstolni. Másnap vettem tőlük egy palack bort, de nagyon nehéz volt választani. Végül, hogy a sok kóstolgatás után ne átkozzák a fejemet, Turáni álmokkal tértem nyugovóra.

Egri paella

2011-09-25T19:36:00.000+02:00

Egy augusztusi kiruccanás alkalmával próbáltunk rögtönözni, hová is lehetne 2 nappal korábban bejelentkezni borkóstolóra. Volt néhány jelöltünk, végül Simon Józsefnél kötöttünk ki a Nagykőporos pincesoron. Előképünk már volt a honlapon is közhírré tett 8-10 órás kóstolóról, hiszen közel 5 évvel ezelőtt, a társaság egri túráján a kisgyermekkel nem rendelkező többségnek volt szerencséje egy fél napot eltölteni ugyanitt.

A délután 4 órai érkezésünket egy hirtelen zápor kísérte, amitől még fülledtebbé vált az addig is nehéz nyári levegő, tehát jól esett a rövid várakozás alatt egy kis hideg ásványvíz és a pince hűse. Mire a gazda is megérkezett talán túl is hűltünk ahhoz, hogy akkor már a frissen melegített bárányhússal készített paella essen jól - bocsássa meg minden borivó, de ez volt az este egyik csúcspontja.

Közben elindult a palackozott borok sora is. A vacsora közben egymás után jöttek a különböző fajták és évjáratok, minket pedig annyira lekötöttek a kulináris gyönyörök, a házigazda néhol mulatságos, néhol tanulságos, néhol megdöbbentő történetei (még akkor is, ha nem mindenben értettünk egyet), hogy sajnos nem is jegyzeteltünk, így a borok részletes leírásával nem szolgálhatok. Az bizonyos, hogy mindegyik tétel érdekes volt, és természetesen voltak igazán kiemelkedő darabjai is a sornak. A palackozott bemutató közben (fehér hordóminták), majd a sor végén következő vörös hordómintákon keresztül megismerhettük a borász elképzelését az egri szőlőben rejlő lehetőségekről, az élő anyaghoz való viszonyáról, az évjáratok közötti jelentős különbségekről.

Végül este 10 óra felé, amikor már otthon is hiányolták kedves vendéglátónkat, még hazáig fuvaroztak minket a szállodába. Nagyon jól éreztük magunkat, finom borok kísérték az egész estét és a kivétel nélkül házi étkeket - az egytálétel után még kolbász, szalámi, többféle sajt is termett az asztalon. Mindösszesen több, mint 20 tételt kóstoltunk, ebből 11 volt palackozott, és minimum 10 hordóminta. Manapság nem semmi, hogy két érdeklődő kedvéért is hajlandó valaki egy egész délutánt és estét áldozni. Ezúton is köszönjük Simon József elhivatottságát!

A sátor próbája

2011-09-22T09:01:00.002+02:00

Ez a bejegyzés jó pár hete piszkozatként várt a sorára, most összerakom az emlékeimből:

Ha már az imént szállóigét idéztem, akkor álljon itt is egy a cím alapján: a sátor próbája az ivás. Bocs.

A Léránt-rizling tavaly még Gyula fődíjasa volt a badacsonyi borhéten, ám sajnos azóta meggyengült, nem mutatott semmit, nem hogy átütőt. A Laposa friss sorozat harmadik tagja illatos szőlőkből készült és ugyanilyen néven kínálja magát. Az összetétel nem derült ki. Ugyan valóban illatos, de ettől még nem tetszett nekünk, lapos a mondanivalója.

Szőke Mátyás magasan nyert a másik két versenyző előtt. Tartalmas, korához képest lendületes, jó ivású, de semmiképpen sem könnyed bor volt. Élvezetes, mert ízletes, zamatos, testes. Nem tudom, hogy áll az életpályája, de az biztos, még nem leáldozóban.

Csernyik CS08

2011-09-22T00:17:00.001+02:00

Találtunk egy digitális sajtcetlit márciusból:

"Meglepo hab a poharban, szuros szensav a nyelven. Lehet,hogy nem tett neki jot az utazas? Szerencsere viszonylag hamar ki tudtuk porgetni belole. Az ize rendben van, de nem hatalmas. Csokis,kesernyes,zoldes es meggyes. Szep tetel, de nem az a koncentratum,amellyel tobbszor talalkoztunk a videken."

Dobogó satöbbi

2011-09-22T00:07:00.002+02:00

Szüret közepette fogyasztottuk, nem várható mélyreható elemzés. Meglepő a 2010-es évjárat a tokaji vidékről. Reduktív hárslevelűként még inkább. Ezzel együtt még apámnak is ízlett, aki nem rajong a terroir jellegzetességéért. Virágos, illatos, ropogós - állítólag sárgamuskotály is van benne. A maga frissességével tökéletes volt, azt, hogy tokaji, nem mondtuk volna meg - nem is baj.

Szüret 2011

2011-09-21T23:51:00.002+02:00

A hordónk második töltése. Badacsonyi alapanyag. 256 kg olaszrizling. 18,5-ös mustfok, 4,7 g/l savtartalom. Kíméletes, egyszeri sajtolás, hagyományos, menetes préssel. 12 óra ülepítés a hordóba töltés előtt.

Óbor analitika

2011-09-21T23:48:00.001+02:00

Kénessav: 32/150 mg/l -ez kb. jó, de nem elegendő.
Titrálhatósav-tartalom: 4,3 g/l ami nagyon alacsony, vagyis min. 2 g/l citromsavval kellett volna kiegészíteni a bort a palackozás előtt.
Alkohol: 12,59 V/V %, ami jó.
Össz. extrakt: 21,6 g/l, ami szintén jó.
Illósav tartalom: 1,38 g/l, ami sajnos nagyon rossz.

Ruppert olaszrizling 2010

2011-09-21T23:23:00.003+02:00

Villányból nem számítottunk hatalmas olaszra, eleinte úgy tűnt, beigazolódik a prekoncepció. Az illata mégis kétségeket ébresztett, mert telt, zamatos, összetett jellemzőkkel kecsegtetett. Az első kortyoknál kérdezgettük egymást, hogy kevés-e a sava, vagy mi benne a furcsa. Erre nem jöttünk rá, de később már nem is volt érdekes, mert a bor kinyílt - bár savasabb nem lett. Gyula szerint nem hibádzott ott a sav, de a később megfogalmazott krémesség miatt nem tülekedett. Szerintem valami vizenyősség mondatta velem a gyenge gerincet, bár aztán valóban nem volt zavaró. Pite! :) - fügés-sajtos süti után tökéletes. A kétértelmű leírást zárjuk azzal, hogy végül mindkettőnknek tetszett, szerettük. Gyula már a második töltés után elköteleződött (én a harmadiknál).

Szent György-hegyi battonage

2011-09-21T23:11:00.002+02:00

Többször visszatértünk ehhez a lédigben kapható, ugyanakkor palackozásra termett chardonnay-hoz. Amikor először vettük, a társaságban nagyon jó visszhangra talált, ezért később Gyulával személyesen is visszalátogattunk a badacsonyi szemle után. A bor telis-tele van zamatokkal, testtel, bizonyára a seprőn tartás volt oly jó hatással rá. Az évjáratban nem vagyunk biztosak (2008, vagy 2009), de az biztos, hogy a legközelebbi borfejtéskor a végére járunk - úgyis hozunk néhány literrel!

Anonym Pince pinot noir 2009

2011-09-21T22:51:00.002+02:00

Volt már szerencsénk Szövényi Áron fehér elképzeléséhez az etyeki terroirról, most megadatott a vörös változata is.

- Színe: igen halovány, szinte siller. E: ragyogó rubin, Gy/G: nem, csak meggyszörp. Mindenki: nincs barnásság, mint az előző (bejegyzésben szereplő) borban.

- Illat: Gy: meggy, G: avar és füst (avarfüst), rumpuncs, Gy: hú, de jó ez a száraz illat, E: szilva - a füstöt én is érzem. Gy: sárgabarack alkohollal, E: egyetértek.

- Íz: ringló, eper, fehér csoki, epres joghurtos csoki, kicsit savanykás.

Szerettük, mert kiegyensúlyozott volt! Azért is, mert nem volt túlgondolva, hanem adta, a pinótól elvárható könnyedséget. Kisvörös.

Pálffy pinot noir 2008

2011-09-14T19:49:00.004+02:00

Komoly alkohol érzet, pedig csak 13%. Avar, gomba megvan. Dohány! Férfias, nem a tannin miatt, hanem az ízvilágát tekintve. Antik bútor illat (Gy). Barnás-rozsdás. Kesernyés, de bársonyos, puha. szivarkával nagyon jól barátkozik. Igazán szerettük.

G: A fajta szokatlan vastagsága bizonyára a bor szűretlen mivoltának is köszönhető.

Bussay szürkebarát 2008

2011-09-14T19:42:00.008+02:00

Az illata jobb, mint az íze, szárazon főleg. Illatban jön a fajta és a hordó, édes tölgy, E: széna, lucerna, Gy: egyetért, vasat érez. Savai enyhék az édes-alkoholos miliőben. Amúgy kerek, de Gyulának valami nem stimmel. Gy: azért nem volt rossz. G, E: határozottan jó volt.

G: Szóval, talán csak annyit még a fenti távirati stíluson kívül. hogy a kezdésnél még nem adta ki magát annyira, hogy ne furcsálltuk volna a félszáraz mivoltát, de a fajtáját már akkor is remekül hozta. Mire a végére értünk, egészen megnyílt, és bár Gyula nem lelkesedett akkor sem, Endrével maximálisan elismertük a minőségét.

Alkohol: 14,5%
Ára: 2700 körül

Horváth Borház Rajnai rizling 2010

2011-09-14T19:37:00.006+02:00

Nem tévesztendő össze a Szent György-hegyi Horváth pincével.
E: nekem savanyú. G: elsőre kicsit édeskés (gyümölcs), ugyanakkor kesernyés is.
Konklúzió: gyümölcsös-édes illat, ez valószínűleg a túlhűtés eredménye.
Levegőzés, melegedés után az illata még kellemesebb, G: mint egy komoly borvidék komoly fehérbora. Friss savak, de korosabb bornak tűnik. E: továbbra is savanykás, de a savgerince nem egyenletes, hiányos.
Alkohol: 11%
Ára: 1200 körül

Tűzkő zöldveltelini 2010

2011-09-14T19:33:00.004+02:00

Évjáratához képest meglepően tartalmas. Talán nem is mondanánk tízesnek. Aranysárga, nehézkes mozgású. Jó, erőteljes sav, salátával kiváló. Tisztán reduktív. A száraz pohár mézesedik, vaníliás, káposztás hordó. G: kacs, E: ez nem kacs, egyszerűen zöldveltelini.

G: Ja, és azt nem írták le, hogy nagyon finom volt! :)

Alkohol: 12,5%
Ára: 1500 körül
L0350

Etyeki kitekintés

2011-09-14T16:23:00.005+02:00

Péntek délután Etyeken vitt keresztül az utam, és persze nem hagyhattam ki, hogy megtaláljam a módját egy lyukas óra és egy üres pohár megtöltésének. Bár gondoltam, hogy nem lesz túl nagy élet, ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Szerencsére kerékpárral a település legszélső csücskébe is el lehet jutni, így bukkantam rá a Buzál-Mórocza Pincészet szépen kiépített épületegyüttesére. A borász a napokon belül megkezdődő szüretre készült, de nagyon kedves volt, szakított rám fél órát, és beavatott a technológia legapróbb részleteibe is. Előfordul a pincében reduktív és oxidatív tétel egyaránt, előbbiek hűtött tartályos, irányított erjesztéssel látnak napvilágot, utóbbiak ezen felül finomseprős érlelést is kapnak. A 4,5 hektáros területen chardonnay, szürkebarát és sauvignon blanc tőkék adják a saját termést. Nekem a 2010-es olaszrizling is nagyon ízlett, amely élénk savakkal, nem túl markáns fajtajegyekkel, zamatosan, ízletesen, frissen került elsőként a poharamba. Ezt az ugyancsak '10-es chardonnay és a meglepő módon fahordós sauvignon blanc követte. Kellemes időtöltés volt, mondhatom!

Egy gyors vizitre elnéztem az Etyeki Kúria felé is, itt nem a borász (bár később Matolcsy Sára is előkerült egy percre a pesti borfeszt közepette), hanem a meglepően hozzáértő személyzet fogadott, amelyet már csak abból is leszűrhettem, hogy először egy opálos bort töltött ki nekem, de ezt észrevéve azonnal és önmagától kicserélte. Egyetlen dolgot nem értettem: vajon miért drágábbak itt a helyszínen a borok, mint a pesti borkereskedésekben? Mindegy, a kereskedelem már csak ilyen, legalább nem kellett vásárolnom és cipelnem haza a palackokat.
Ilyeneket kóstoltam:

CH09: üdítő, de kifinomult stílus, a területhez képest lágy savakkal. Szellőztessük, és jönnek a zamatok!
PN09: volt már szerencsém egy-egy évjárathoz különböző fesztiválokon, a végeredmény mindig ugyanaz volt: ehhez fogható pinót ritkán iszom! Ez a megállapításom most is megerősítést nyert, remekbe szabott bor ez.

Nyakas budai müller thurgau 2010

2011-09-08T08:51:00.002+02:00

Frissítő, idén talán savasabb, mint tavaly, de ezért fröccsnek kiváló! Jó fajta ez a rizlingszilváni, mert a könnyedsége mellett vannak tartalmi értékei is. Persze nyilván kell hozzá a borász ízlése és értékítélete, hogy megmutassa magát.

Szüretre várva

2011-09-05T20:42:00.005+02:00

Szeptember vége környékén már szedhető is.

Tovább a Wekerlei Borúton

2011-09-03T17:02:00.004+02:00

Az idei lesz a negyedik Wekerlei Borút rendezvény a kispesti Kós Károly téren. Most is az ország számos borvidékéről jönnek hozzánk „házhoz” a borok és a borászok. 2010-ben 10 kiállító kínálta termékeit Wekerlei Napok lassan hagyománnyá váló borkóstolóprogramján, amelynek keretében több száz látogató kóstolta kisebb és nagyobb pincék termékeit. 2011. szeptember 10-11-én ismét 10 kiállítót várunk.

Reméljük, hogy idén kegyes lesz hozzánk az időjárás és eső nélkül lehet beszélgetni a sátrak közötti asztaloknál a barátokkal, a kíváncsiak pedig a borászoktól érdeklődhetnek a különböző szakmai fogások után. Az egri borvidéket idén is a különleges borairól megismert és szintén wekerlei kötődésű Fekete Cseresznye Pince fogja képviselni. Tokaj-hegyalja hungarikum fajtáit a méltán egyre népszerűbb Lenkey Pincészet mutatja be, a nyarat pedig a Váli Bor badacsonyörsi nedűi idéztetik majd fel a kilátogatókkal. A Balaton felvidéki ízeket Felsőörsről a Gelléri Pince is igyekszik majd megkedveltetni a kóstolókkal. Szekszárdról a Szeleshát Szőlőbirtokot sikerült idén megnyernünk. 2011-ben Villány mutatkozik be több kiállítóval a rendezvényünkön: a tavaly nagyon sikeres Jackfall Bormanufaktúra mellé a Janus Borház és a Ruppert Szőlőbirtok csatlakozik. Újdonságként egy alig ismert borvidékről, Mohácsról érkezik hozzánk a Planina Borház. A Wekerlei Bortár, telepünk kis vino tékája, idén is, mint eddig minden évben, színesíti a borkínálatot.

A program szombaton délután indul, majd vasárnap délelőttől a zárásig teljesedik ki. Az előző évekhez hasonlóan a Wekerlei Társaskör Egyesület által árusított, emblémázott pohárból lehet kóstolni. A rendezvényt kiegészíti egy házi sajt kóstoló, valamint a Wekerlei Sodrófa díj süteménysütő verseny sós kategóriájú megmérettetése is. A 20. Wekerlei Napok pedig koncertekkel, kirakodó vásárral, gyerekprogramokkal várja az érdeklődőket.

Aki váridőben kisebb forgatagra, mégis jó magyar borokra, kedves borászokra vágyik, annak itt a helye!

Csernyik mátrai turán 2009

2011-09-03T15:27:00.000+02:00

Tavaszról volt félretéve, nemrég megszúrtuk. Rózsaillatú festőszőlő - alapban nem az a fajta, amelyre azonnal megcsurran az ember nyála. Mégis nagyon jól sikerült tétel. A rózsa nem zavaró, ellenben gyümölcsös, sűrű, tanninos. Z szerint egzotikus, fűszeres, jó egyensúlyú.

Búcsú másnapján

2011-09-01T23:03:00.003+02:00

Ember legyen a talpán, aki ezt megírja. A bejegyzés címe is utal rá, hogy nem véletlenül üresek a palackok a fotón. Előző nap ugyan már ránk sötétedett, mire én is oda jutottam, hogy forgatni kezdjem a nyársamat a parázs felett, mégis fényt kaptam, mielőtt a többiek hazamentek volna. Fáradt voltam, na.

1. Ami viszont biztos: a Szászi-féle Szentgyörgy-hegyi Cuvée Rosé hibátlan! Mi több, hiba lett volna kihagyni.

2. A kövidinkát nemrég emlegettük, a 10-es verziója is frissítő, mégis tartalmas, akár egy-egy etyeki Nyakas-tétel.

3. A Harmat kezd elpárologni, mert már este is ködösebb volt, amikor következett. Sűrű, komoly anyagra, elegáns, kifinomult minőségre emlékszem.

4. A kékfrankosról Gyulával megállapítottuk, hogy az ismerős, zöldes, fanyar jellegű, számunkra balatoni jegyek találhatók meg benne.

5. A 07-es CS megírására, továbbá a fentiek kiegészítésére tisztelettel felkérem állandó, de egyben volt kollégámat.

Kvassay kékfrankos rosé 2010

2011-09-01T22:30:00.001+02:00

Szerintem megérte a pénzét. Eddig még csak ezt kóstoltuk Kvassay Levente kezei közül, de mintha sauvignon blanc-t is láttam volna, úgyhogy előbb-utóbb be kell annak is esnie hozzánk. Ugyan nem tudok frenetikus élményekről beszámolni, mégis mindenképpen a 2010-es mezőny legjobbjai között a helye. Mondják, nehéz ebből az évjáratból kiemelkedőt alkotni - még a régi mangós favoritunknak sem sikerült. Ezért (is) dicséretes az olyan termés, technológia, és gondosság, amely tisztességes, elvárható és vállalható minőségű borokat eredményez.

UI: Sajnos idén is találkoztunk a "lepalackozzuk, mert ki azért nem dobjuk, csak elviszik a népek" hozzáállással (jó betűképe van ennek a szónak :). A tárgyi bor nem ilyen!

Ruppert ottonel muskotály 2010

2011-09-01T22:01:00.000+02:00

Ez volt az elmúlt hetek egyik legnagyobb ásza. Mivel Endre második hete ígérgeti, hogy megírja, gondoltam, most már ideje lesz megemlékezni róla, mielőtt a feledés homályába vész.

Igaz, hogy a nyári hőségben jól behűtött, gyöngyöző üvegű fehérbor már vizuálisan is felfrissíti az embert, de amikor még ki is bontja, sőt, uram bocsá' el is fogyasztja azt a szomjas halandó, no, akkor lesz igazán hálás a természetnek és a borásznak ezért az italért.

Friss, ropogós, illatos, zamatos, gerinces. A fajta parfümössége, édeskés bujasága éppen nem éri el a szokásos intenzitást, ezért olyan szép, kiegyensúlyozott és harmonikus ez a bor. 12,5 %

Endre, kérlek fejezd be, amit elkezdtél... :)

Mészáros Pál pinot noir 2009

2011-08-28T21:31:00.000+02:00

Na, akkor ezt is frissítem, ha már belekezdtem. Ha már Mészáros Pálnál tartunk. Főleg, hogy erről még jegyzet is van. Íme:

Van ez a Classic Selction sorozat - jelentsen ez bármit is -, amelynek legtöbb tagja ügyesen az 1500-2000 közötti kategóriába van pozicionálva. A termékcsoport előzőleg kóstolt tagja kifejezetten meggyőző volt. Ez már nem annyira, bár csalódást nem okozott.

Sötét, nem klasszikus pinós szín, pl. meggylé. Az illatában valami szokatlan: van aki nemespenészt, van aki érett sajtot, van aki párizsit említ. Ezzel együtt izgalmas, kellemes. Az íz erős, tüzes, talán az alkohol miatt? A hátcímkén 13,5% van feltüntetve, úgyhogy annyira nem ütős, hogy csípjen. Sűrűbb anyag a fajtára jellemzőnél és valahogy nincs meg benne az a harmónia, mint a CF-ban. Az L1024 jelzés ezen is megtalálható, úgyhogy vagy én tudom rosszul a jelölés jelentését, vagy egy napon palackoztak le több tételt is.

Mészáros Pál cabernet franc 2007

2011-08-28T21:09:00.001+02:00

Ki tudja már, mikor is volt. Mindenesetre finom volt, az biztos! Kétezerért tán még besztbájnak is beillik. Ha pontosak az emlékeink: komoly, testes, de gyümölcsös is egyben. A 13,5-es alkohol nem mondható magasnak Szekszárdról, nem is lógott ki az összhatásból. Vacsorához bontottuk, nagyon szép kísérője volt az éteknek, bármi is volt. 2010 első hónapjában került palackba (L1024), úgyhogy nem kapkodták el a terítését - szerencsére. Ha nem hiperben vettem volna, még azt is megkockáztatnám, hogy a másfél év alatt a palackban is fejlődnie kellett. Akinek mostanában gusztusa támad megkóstolni, ne habozzon, nehogy túl késő legyen.

Tokajicum muscat lunel 2009

2011-08-25T02:21:00.004+02:00

De mortuis nil nisi bene.

Kis egri körkép

2011-08-25T00:25:00.001+02:00

A múlt hétvégén pár napos romantikus kölökmentes elvonulást valósítottunk meg öt és fél év után. Célunk egy akciós wellness szállodai egri tartózkodás volt. Ha már Eger, akkor az ember előhozakodott azzal, hogy csak kéne egy borkóstolóra valahová bejelentkezni. Mivel ő "szakmás" így rábíztam magam, és majd ő jól meg is írja az élményeinket. Én viszont vállaltam, hogy az előtte való napon esett bemelegítést örökítem meg.

Egy esti belvárosi kószálás során a Bikavér Borházban ültünk le épp csak egy kortyra. Tetszetős, hogy viszonylag széles a borkínálat, számos kisebb és nagyobb termelő 1-5 bora kapható és mindent felszolgálnak kimérve is. Lehet hát garázdálkodni!

Hosszas tűnődés után a két összeállított borsorból választottuk nyitásként az egyiket. A hat bort tartalmazó kóstoló az egri szimbólumokra épül. Első három tagja egy-egy fehér küvé, amelyek mind a kalandos "egri csillag" fantázianevet kapta a keresztségben. Hogy ez a név kialakítás maradandó lesz-e vagy sem, nyilván az idő dönti el, az minden esetre látszott, hogy nagyon eltérő koncepció alapján készültek a házasítások. A borsor felállítóját nem dicsérném, nem igen törődött a sztenderekkel, és sajnos a hőmérséklet határozottan melegebb volt minden általunk kóstolt bor esetében a kelleténél.

1 illatos, vekony
2 illatos, tartalmas
3 testes

Az egri csillagok után következtek a bikavérek.

4 kerek, selymes
5 tanninosabb
6 negro anizs? illat, az izeben is van valami szokatlan

A borsor nem volt igazán meggyőző, ezért további bemelegítéshez voltunk kénytelenek folyamodni. (Bárki beláthatja, hogy egy több órás másnapi kóstolóra felkészületlenül beállítani botorság lett volna...) Nem is cicóztunk, választottunk:

KovNim 8 ch batt: komoly hordo, de jo, karamell, jo savak
Hagymasi kad 10 rose: tf illat, mintha nem lenne eleg sava, kacs a lecsengesben
Dula 3 pn grober: mar nem a regi, kis kesernyes-kaves utoiz
Bolyki szuretlen cf 06: tolgy es alkohol - tul meleg!!!

10-es olasz rozé

2011-08-23T23:53:00.004+02:00

A miheztartás végett: német diszkontból. 3.5-ös tejért mentem be Ildihez, ahol megláttam. Nem számítottam semmire, meg is kaptam. Annyival azért többet, hogy nem kell 1000-1500 forintért venni se-jó-se-rossz bort, mikor fele annyiért is árulnak.