Arad-hegyaljai túra
Terveztük már jó ideje, hogy családilag átmegyünk Ópálosra. Végre sikerült, a cél: Balla Géza pincészete. Előtte sólymosi vártúra, utána világosi és aradi kiruccanás, kerek kis hétvégi programot lehet szervezni a borkóstoló köré. A pincénél szállás, kemencés vagy bográcsos vacsora kíséri a kóstolót, nekünk egy marhapörkölthöz volt szerencsénk. Itt jegyzem meg, hogy szerintem nem a legjobb ötlet a kóstolót agyonütni egy ilyen vacsorával. Az élmény persze nem csak a magunkfajta szakmásoknak szól, mások nyilván nem akadnak fönn ezen, hiszen jól tartják az ide látogatót és minden tekintetben nagyon figyelmesek a vendéglátóink.
Az ültetvények a borászat fölött és a közeli dűlőkben helyezkednek el, nagyjából 100 hektáron. Ehhez a mennyiséghez nyilván kell a technológia, ez meg is van. Hűtőköpenyes cefrevezetékek, egyedi tervezésű fekvő tartályok, saját labor és palackozó sor, az egész alatt pedig fahordós érlelő pince található. A technológia azonban nem uralkodik el a borokon. A fajtajelleg, és még inkább a területi jegyek egyértelműek, főleg a prémium kategóriában. A borok a pincészet nagyon szépen felépített stílusáról és egyöntetű csapásirányáról tanúskodnak. A terroir meghatározó komponense a gránit, amelyből mi itthon igencsak híján vagyunk, ott pedig az Erdélyi-középhegység és a nagy magyar alföld találkozásánál pont kialakult egy kis mélységi magmás vonulat. Ízvilága egyedi, lásd lejjebb a kóstolási jegyzeteknél. A szortiment háromrétegű: a falból benzinkút jelleggel csapolják a folyóbort, amelyben félédes rozé is megfordul, innen egy száraz rizlinget volt szerencsénk kóstolni, az egészen rendben volt, sőt, kifejezetten jó a maga 500 Ft/l kategóriájában és minimálisan 2l megvásárolható mennyiségében. Vannak a klasszikus palackos tételek, amelyekből nem sokat kóstoltunk, de úgy tűnik, ki lehet fogni közülük is szép darabokat, a mustos fehér és a rozé például kiváltképp figyelemre méltóak. És van a prémium sorozat sziklabor néven, amely dűlős vörös tételeket tartalmaz, a kóstolónk főként erre épült (lehetett választani, hogy prémium sort kérünk-e, mi ezt választottuk).
Íme, a kóstoló:
Magyarádi mustos fehér 14: Sós, gránit talaj! Nem nagyon bonyolult, de testes, savas, tökéletes egyensúlyban van minden része, nagyobbacska, de kedves. Utólag: a borászat egyik legjobb fehére. Szerintem.
Furmint 13: Fajtajelleges, komoly és játékos egyszerre, elképesztő. Lenne. De barrikba rakták, miért? A fa uralkodik. Megint sós, ez a vidék!
Kadarka, fekete leányka rozé 14: Rozénak szüretelve (3-4 nappal korábban). Ez az információ csak azért méltó az említésre, mert épp lehetne egy siller is az érett szőlő héjáról leeresztve. Azonnali feldolgozás, alkoholédes, nagy. Só ott figyel. :) Itt könnyűnek mondják, de korántsem az, testes. Szeretem.
Kadarka 12 sziklabor: Dűlő- (azon belül is felső rész) fürt- és hordóválogatás. Nagyszerű! Kadarka, annak legtündöklőbb szépségében. Nem is tudom, mikor ittam ehhez foghatót. Persze, ott a szikla ebben is. Emlékezetes!
Fekete leányka klasszik 13: a marhapöci itt már kezdi elnyomni az ízeket, a vacsorához megfelelt ez a bor.
Kékfrankos - fekete leányka szikla 11: a sziklabor kategória egyértelműen kitüntetett szerepet kap, az alap sorozatban inkább a fehérek és a rozé volt kiemelkedő, a sziklaborok pedig egytől egyig nagyon kerekek, nagyok, egyöntetűek.
Cabernet franc 11 sziklabor: Nagy! Kaja, fáradunk, de nagyon jó. Összekóstoltuk a fekete leánykával, mert a két fajta egészen hasonló zamatokat produkál. Nagyon tetszett, ezt bármikor fogyasztanám, még ha nem is vagyok a fajta nagy rajongója.
Fekete leányka - cabernet franc 12 szikla: Prémium, über. Kár, hogy a pörkölt és a sok tétel után kevéssé tudjuk felfogni a szépségét.
Aradinum cuvée 09: cabernet franc - cabernet sauvignon - kadarka: Végünk. Az előző megállapításhoz még annyi társul, hogy a szikla vörösök egyöntetűek, nagyon erősen képviselik a pince stílusát, ez is megnehezítette a dolgunkat abban, hogy a borokat külön-külön próbáljuk értékelni. Annyi mégis megmaradt, hogy ez egy fantasztikus, tekintélyt parancsoló, összetett és krémessé érett különlegesség volt.
Az ültetvények a borászat fölött és a közeli dűlőkben helyezkednek el, nagyjából 100 hektáron. Ehhez a mennyiséghez nyilván kell a technológia, ez meg is van. Hűtőköpenyes cefrevezetékek, egyedi tervezésű fekvő tartályok, saját labor és palackozó sor, az egész alatt pedig fahordós érlelő pince található. A technológia azonban nem uralkodik el a borokon. A fajtajelleg, és még inkább a területi jegyek egyértelműek, főleg a prémium kategóriában. A borok a pincészet nagyon szépen felépített stílusáról és egyöntetű csapásirányáról tanúskodnak. A terroir meghatározó komponense a gránit, amelyből mi itthon igencsak híján vagyunk, ott pedig az Erdélyi-középhegység és a nagy magyar alföld találkozásánál pont kialakult egy kis mélységi magmás vonulat. Ízvilága egyedi, lásd lejjebb a kóstolási jegyzeteknél. A szortiment háromrétegű: a falból benzinkút jelleggel csapolják a folyóbort, amelyben félédes rozé is megfordul, innen egy száraz rizlinget volt szerencsénk kóstolni, az egészen rendben volt, sőt, kifejezetten jó a maga 500 Ft/l kategóriájában és minimálisan 2l megvásárolható mennyiségében. Vannak a klasszikus palackos tételek, amelyekből nem sokat kóstoltunk, de úgy tűnik, ki lehet fogni közülük is szép darabokat, a mustos fehér és a rozé például kiváltképp figyelemre méltóak. És van a prémium sorozat sziklabor néven, amely dűlős vörös tételeket tartalmaz, a kóstolónk főként erre épült (lehetett választani, hogy prémium sort kérünk-e, mi ezt választottuk).
Íme, a kóstoló:
Magyarádi mustos fehér 14: Sós, gránit talaj! Nem nagyon bonyolult, de testes, savas, tökéletes egyensúlyban van minden része, nagyobbacska, de kedves. Utólag: a borászat egyik legjobb fehére. Szerintem.
Furmint 13: Fajtajelleges, komoly és játékos egyszerre, elképesztő. Lenne. De barrikba rakták, miért? A fa uralkodik. Megint sós, ez a vidék!
Kadarka, fekete leányka rozé 14: Rozénak szüretelve (3-4 nappal korábban). Ez az információ csak azért méltó az említésre, mert épp lehetne egy siller is az érett szőlő héjáról leeresztve. Azonnali feldolgozás, alkoholédes, nagy. Só ott figyel. :) Itt könnyűnek mondják, de korántsem az, testes. Szeretem.
Kadarka 12 sziklabor: Dűlő- (azon belül is felső rész) fürt- és hordóválogatás. Nagyszerű! Kadarka, annak legtündöklőbb szépségében. Nem is tudom, mikor ittam ehhez foghatót. Persze, ott a szikla ebben is. Emlékezetes!
Fekete leányka klasszik 13: a marhapöci itt már kezdi elnyomni az ízeket, a vacsorához megfelelt ez a bor.
Kékfrankos - fekete leányka szikla 11: a sziklabor kategória egyértelműen kitüntetett szerepet kap, az alap sorozatban inkább a fehérek és a rozé volt kiemelkedő, a sziklaborok pedig egytől egyig nagyon kerekek, nagyok, egyöntetűek.
Cabernet franc 11 sziklabor: Nagy! Kaja, fáradunk, de nagyon jó. Összekóstoltuk a fekete leánykával, mert a két fajta egészen hasonló zamatokat produkál. Nagyon tetszett, ezt bármikor fogyasztanám, még ha nem is vagyok a fajta nagy rajongója.
Fekete leányka - cabernet franc 12 szikla: Prémium, über. Kár, hogy a pörkölt és a sok tétel után kevéssé tudjuk felfogni a szépségét.
Aradinum cuvée 09: cabernet franc - cabernet sauvignon - kadarka: Végünk. Az előző megállapításhoz még annyi társul, hogy a szikla vörösök egyöntetűek, nagyon erősen képviselik a pince stílusát, ez is megnehezítette a dolgunkat abban, hogy a borokat külön-külön próbáljuk értékelni. Annyi mégis megmaradt, hogy ez egy fantasztikus, tekintélyt parancsoló, összetett és krémessé érett különlegesség volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése